Fegyvertartási engedély és egyetemi diploma

- Gyerekkoromban kezdődött a szerelem a vadászattal - mesélte Sándor György honlapunknak. - Köztudott, hogy családunk kárpátaljai, ahol nagyapám és édesapám is vadászott, így engem is "megfertőztek". Mivel kevés volt a kutya, kellettek emberek is a hajtáshoz, tehát beálltam, s ott rohangáltam. A mai napig, ha otthon járunk Kárpátalján, elmegyek apróvad vadászatokra, ahol most is szívesen szállok be a hajtásba. Közben figyelek, tanulok. Én magam még nem lőttem, egyelőre nincs engedélyem, de ha minden jól megy, ez a régi vágyam nemsokára teljesülhet. Úgy másfél hónapja, itt Fehérváron beiratkoztam egy tanfolyamra, amelynek a végén megkaphatom a fegyvertartási engedélyt, s végre vehetek egy saját puskát. Ha aztán meglesz a vadászjegyem is, akár beléphetek egy társaságba, s magam is lőhetek vadra. Nemrégen hatalmas élményben volt részem, amikor egy régi Videotonos focistával, Fejes Lászlóval elmentem Nádasdladányba, ahol vadlesre ültünk. Vaddisznóra, rókára mentünk, de végül Laci egy szarvast ejetett el.

A vadászat mellett Sándor György másik óhaja, hogy végre befejezhesse a Testnevelési Egyetemet, s kézhez vehesse a diplomáját.

- Hogy ez eddig nem sikerült, annak legfőbb akadálya az időhiány - magyarázta Gyuri. - Nem a tanulásra nincs időm, hanem arra, hogy rendszeresen részt vegyek az órákon, amelyek nagy része - mivel levezelős hallgató vagyok - a hétvégékre esik. Mivel nekünk általában edzéseink, összetartásaink és mérkőzéseink vannak, ezért nem tudok bejárni. Sajnos, ezt a tanárok közül többen nem díjjazzák, így mindig vannak olyan tantárgyaim, amelyekből nem kapom meg az aláírást, emiatt viszont nem mehetek vizsgázni. Szóval nem egyszerű. Nem adom azonban fel, előbb-utóbb csak sikerül minden követelménynek és elvárásnak megfelelnem.