Ötödik alkalommal játszunk NB I-es bajnokit nagypénteken

Idén március 29-re esik nagypéntek, csapatunk pedig ezen a napon lép pályára a PAFC ellen az OTP Bank Liga következő fordulójának nyitómérkőzésén. Cikkünkben annak jártunk utána, hogy csapatunk korábban hány alkalommal játszott nagypénteken NB I-es bajnokit.

A nagypéntek a keresztény liturgiában a húsvét előtti péntek. A húsvét előtti 2. és a farsangi időszak vége utáni 45. nap. Ezen a napon emlékeznek meg Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és temetéséről, a liturgiában a húsvéti szent háromnap második napja. A nap Magyarországon 2017 óta munkaszüneti nap, dátuma március 20-tól április 23-áig változhat.

2013

Legutóbb 11 évvel ezelőtt játszottunk nagypénteken, akkor ugyancsak március 29-re esett nagypéntek napja, és március 31-re húsvétvasárnap. Mindenesetre jó előjel lehet mindez számunkra, hiszen azon a nagypénteken arattuk történetünk egyik legnagyobb bajnoki sikerét, a Siófokot 6-0-ra győztük le hazai környezetben.

"Az elmúlt napok havazása után hatalmas eső zúdult a Sóstói Stadion gyepszőnyegére pénteken, így napközben többen is elbizonytalanodtak, hogy meg lehet-e rendezni a Siófok elleni meccset. Végül a pályamunkásoknak és annak köszönhetően, hogy délután ötre elállt a csapadék, ha nem is tökéletes, de elfogadható talajú pálya várta a játékosokat" - írtuk a 11 évvel ezelőtti meccstudósításunkban. Az első félidő nagy küzdelmet és néhány helyzetet hozott mindkét kapu előtt, de gólt ekkor még nem láthattak a nézők. "A második játékrészben hatalmas fölényben játszottunk, és érezni lehetett, előbb-utóbb valahogy gólt szerzünk és meglesz a meccs, de arra ami végül történt, kevesen számítottak. Mitrovics egy jobblábas lövéssel kezdte meg a gólgyártást, majd Tímár kiállítása és a szabálytalanságért megítélt büntető értékesítése (Nikolics volt az ítéletvégrehajtó) után beindult a henger. Gyurcsó óriási gólja és Nikolics második találata már azt jelentette, hogy tetemes előnnyel érkezünk a hajrához, a Siófok pedig teljesen hitehagyottá vált. A lefújás előtt előbb Juhász ballal volt eredményes, majd egy kipattanó labda után Oliveira egy 17 méteres bombával állította be a végeredményt." Ezzel a 6-0-ás győzelemmel egyébként nagyon közel jártunk ahhoz, hogy beállítsuk a klubrekordot.

2007

2007-ben nagypénteken a DVSC együttesét láttuk vendégül a Sóstói Stadionban és ezúttal nem maradt sok okunk az örömre a mérkőzés után, a vendégek Dzsudzsák duplájának is köszönhetően 4-0-ra nyertek ellenünk.

A korabeli Nemzeti Sport meccstudósítása baljósan kezdődött és akkoriban volt is miért izgulnunk nekünk, Vidi-szurkolóknak, hiszen 2007 elején valós veszély volt az, hogy csapatunk nem kap NB I-es licencet a következő szezonra. "Az előző évad bajnoka, a DVSC-TEVA és a története első Magyar Kupa-győzelmét szerző Fehérvár mérkőzésére kevesen voltak kíváncsiak. Persze magyarázat mindig van, ám azt szomorú újra meg újra (ki tudja hányadszor...) leírni, hogy a fehérvári futball többet érdemelne. De csak a gond van: a futballklub 490 millió forintnyi tartozást halmozott fel a 2000 és 2004 közötti időszakból, és merthogy az APEH nem tréfál, minden esély megvan rá, hogy köztartozás miatt az FC Fehérvár nem kap licencet, így több osztállyal lejjebb sorolhatják a klubot." Azóta persze tudjuk, hogy szerencsére nem így történtek a dolgok, hiszen bő fél évvel később, 2007 decemberében Garancsi István megvásárolta (megmentette) a klubot és soha nem látott sikereket értünk el az ezt követő években.

Azon a bizonyos 17 évvel ezelőtti nagypénteki mérkőzésen viszont nem volt okunk az örömre. "A debreceniek motíváltabbank tűntek, az első perctől kezdve villámgyors akciókkal veszélyeztették a hazai kaput. Feltűnő volt, hogy a Fehérvár jobb oldala mennyire sebezhető, szinte minden akció ott futott, köszönhetően a rendkívül gyors, robbanékony és egyre inkább válogatott szinten játszó Dzsudzsák Balázsnak. Veszélyes volt a Loki, jóllehet a fehérváriak is dolgoztak ki helyzeteket, ám Miroslav Beránek a jelek szerint remek stratéga, s ha nincs is látványos örömfutball, a pályán látottak a cseh trénert igazolják. Az első félidőben elért két gól szemmel láthatóan megrogyasztotta az amúgy is visszafogott teljesítményt nyújtó FC Fehérvárt. A második félidő megmutatta, hogy a jelenlegi piros-kék gárda immár fényévekre van korábbi önmagától. A fél gőzzel játszó Debrecen aratott magabiztos kiütéses győzelmet a Sóstói Stadionban karmestere, a sérült Sándor Tamás nélkül, igaz, a hazaiaknál is hiányzott egy kulcsember, Dvéri Zsolt, de ez sem lehet mentség erre a szétesett, elképzelés nélküli játékra. Hűen jellemzi a találkozó hangulatát, hogy a két bravúros gólt szerző, kirobbanó formában játszó Dzsudzsák Balázst a hazai szurkolók is megtapsolták."

1985

Az UEFA-kupa-menetelésünk szezonjában, amelynek idén ősszel kezdődik majd a 40. évfordulója, a Manchester United kiejtését követően néhány héttel és pár nappal a Zeljeznicar elleni hazai találkozó előtt, április 5-én, nagypénteken Békéscsabán léptünk pályára.

A 15 000 néző előtt megrendezésre kerülő NB I-es bajnoki érdekes közjátékkal kezdődött - derül ki a Népsport korabeli beszámolójából. "Az első érdekességet jóval a kezdés előtt jegyezhettük fel. Hazafi Miklós játékvezető mondta : — Délelőtt fél 10-kor csengett a telefon a munkahelyemen, hogy azonnal csomagoljak, mert Jaczina, az eredetileg kijelölt bíró lekéste Olaszországból a repülőcsatlakozást, így én fogom helyettesíteni. Jó kis rohanás volt. Lehet, hogy Ádám kollégám túllépte olykor a megengedett sebességet, de végül is itt vagyunk."

"A két együttes egymás elleni találkozóinak eredménylistáját böngészve, eddig fordulatokban gazdag és gólokban sem szűkölködő csatát vívtak egymással. Az előjelek alapján erre most is számítani lehetett, hiszen jó tavaszi mérleggel büszkélkedő csapatok játszottak. A csabaiak háza táján senki sem mondta ki nyíltan — merészen is hangzott volna —, hogy most elkaphatják az UEFA-Kupa elődöntőjére készülő fehérváriakat. Az első percek képe alapján feltűnt, hogy túl sok a pár, és az ilyenkor szokásos harcmodor magával hozta azt is, hogy sokat keltett sípolnia a játékvezetőnek. A felek dicséretére legyen mondva, nem lépték át a sportszerűség határát. A közönség persze gólokat várt, de abban
mindenképpen bízott, hogy a hazaiak nem kapnak ki. Az első félidő ezt a várakozást igazolta, nem volt szép a játék, a színvonal is közepes maradt. A második félidő — ha egészében nem is — mégis fordulatot hozott, mert a Videoton átadta a területet. Pásztor kapufája után méginkább erősödött a csabaiak nyomása, de az utolsó pillanatban valami mindig közbejött; egy pontatlan átadás, jó ütemű szerelés, néha pedig a kissé göröngyös talaj. Végülis a lila-fehérek közelebb álltak a győzelemhez, hiszen sokkal többet támadtak. A fehérváriak kéttagú támadósorában Szabó nem bírt a túlerővel, Burcsa pedig túlságosan tartózkodóan játszott."

1980

Történetünk során az első nagypénteki NB I-es bajnokinkat 44 évvel ezelőtt, 1980-ban a Salgótarján ellen játszottuk a Sóstói Stadionban.

Az első és legfontosabb, amit ezzel a mérkőzéssel kapcsolatban le kell szögeznünk, hogy erre a találkozóra is Jaczina Róbert volt a kijelölt játékvezető - akárcsak az 1985-ös nagypénteki mérkőzésünkre - ezúttal azonban nem jött közbe semmi váratlan és le tudta vezetni a találkozót Jaczina sporttárs. A Fejér Megyei Hírlap korabeli tudósításából tudjuk, hogy "A fehérváriak öltözőjében hosszú idő után újra felöltötte az 1-es mezt Kovács László, Karsai és Szabó is vállalta a játékot. A mérkőzés előtti sajtótájékoztatón dr. Varga László, a vendégek edzője a döntetlent már sikernek könyvelte volna el. A húsvéti ünnepek miatt ezúttal lényegesen kevesebben foglaltak helyet a lelátón alig voltak háromezren."

"Az erős szélben nagyszerű Videoton-támadással indult a játék, Karsai remek átadását Májer egy csel után kapu fölé lőtte. Az ellentámadásnál meghűlt a hazai szurkolók ereiben a vér, szerencsére Bíró lesen állt. A 13. percben az élete első NB I-es mérkőzésén szereplő Mákos került helyzetbe, ám Baranyi az utolsó pillanatban becsúszva szerelt. A 26. percben Kovács J. a tőle megszokott ravaszsággal célozta meg Szűcs kapuját a 25 méteres bombát Szűcs azonban hárította. A 30. percben már a hetedik szögletet érte el a Videoton, ez is jelezte, hogy fölényben játszanak a hazaiak. A 34. perc aztán meghozta a vezető gólt. Szabó majd Burcsa volt a labda útja, ő Csongrádi elé tálalt, s a középpályás a kimozduló Szűcs mellett helyezett a kapuba, 1:0. (Csongrádi: nagyszerű labdát kaptam Győzőtől, s láttam, hogy Szűcs kimozdul, jó ütemben sikerült mellette elgurítanom a pettyest.) A második félidő Videoton-szögletekkel kezdődött, egy ízben Szűcs Szabó fejéről bokszolta le a labdát, majd a másik oldalon Juhász kapáslövését Kovács L. másodszorra kaparintotta meg. A 65. percben sakk-matt volt a vendégek védelme, már Burcsa is bevehette volna Szűcs kapuját. A vendégek kapu védőjéről a labda Szabó elé került, ő azonban 5 méterről mellé talált. A 70. percben Véghet Nagy III. váltotta fel, aki 275. NB I-es mérkőzésén szerepelt. Lendületesen tört a jobb oldalon kapura és beadását Tiber mértani pontossággal bombázta a hálóba, 2:0. (Tiber: Láttam , hogy Nagy Jancsi kapura viharzik, olyan pontos volt a labdája, hogy nekem már csak oda kellett tenni a lábamat.) A 83. percben Májer a jobb kapufát találta el, 5 perccel később Tiber beadását Szabó három lépésről emelte fölé. Ez is nagy helyzet volt! Az erős szél zavarta a játékot, nem lehetett kiszámítani a labda útját, mindkét együttes játékosait zavarta a szokatlanul hűvös húsvéti időjárás. A Videoton minden tekintetben jobb volt, és hogy nem győzött nagyobb arányban, az a kihagyott helyzetekkel magyarázható. Az együttesben Baranyi, Kovács J., Csongrádi és időnként Tiber játéka volt említésre méltó."