Móri Tamás

A maga 31 évével az idősebbek közé tartozik, s ugyan inkább NB-II-es csapatunk rutinos, meghatározó alakja, az idei szezon nyitómérkőzésén lehetőséget kapott az első vonalban is. Pályafutása hullámvasúthoz hasonlatos: egyszer fent, egyszer lent, ám Tamás minden helyzetet a helyén kezelt.

- Tősgyökeres felcsúti vagyok: ott születtem, s édesapám révén – aki az akkor megye II-ben játszó csapatban focizott – ott találkoztam először a labdarúgással. Hatodik osztályos koromban egy fehérvári tehetségkutatón közel félszáz gyerek közül másodmagammal választottak ki. Így lettem a Videoton igazolt játékosa.

Iskola után minden nap buszra ült, Fehérvárra utazott edzésre, ahonnan aztán kora este ért haza. Így ment ez egészen az általános iskola végéig, amikor a városba került, mint autófényező tanonc, s ezzel együtt beköltözött a fiúkollégiumba. Több kiemelkedő mestere is akadt az egyesületnél, így Jung József, Szabó József, Witmann Géza, s a tragikus körülmények között elhunyt Májer Lajos.

- Első NB-I-es mérkőzésemen mégsem piros-kék színekben léptem pályára. 1997-ben, amikor többen is a Gázszer FC-be igazoltak a Vidiből, engem is hívtak és én mentem. Eredetileg a tartalékcsapatban játszottam, de néhány hónap múlva felkerültem az első gárdához. Úgy gondolom, szép sikereket értünk el. Az persze egy másik történet lehetne, hogy a fehérvári szurkolók mindezt hogyan élték meg. Szóval az első élvonalbeli derbi: Akasztón játszottunk a ZTE ellen, amikor Hartyáni Gábor edző a mélyvízbe dobott 18 évesen. A találkozót egyébként megnyertük.

1999 telén, amikor az agárdi egyesület visszalépett a bajnokságból, Tamás úgy döntött, nem kapkod, nem keres sietve másik klubot, inkább hazamegy Felcsútra fél évre. Abban az időben a megye I-ben játszott a csapat, ám már látható, érezhető volt, hogy valami elindult, s az út végül egészen az NB-II-ig vezetett. Egyelőre azonban a középpályás nélkül, hiszen a soron következő nyári átigazoláskor az Újpest jelentkezett be Móriért.

- Örültem, hogy ismét az élvonalban játszhatok, s elmondhatom, nagyon szép másfél évet töltöttem a liláknál: ott lettem Magyar Kupa és Szuperkupa győztes. Hadd áruljam el, hogy korábban, amikor vendégként játszottam a Megyeri úton, mindig nagyon tetszett a hangulat, amely a stadionban fogadott minket. Két éves szerződés kötött az egyesülethez, ám másfél év után, 2002-ben egy edzőváltás következtében mennem kellett. Az UTE ugyan felajánlotta, hogy keres nekem csapatot, de mivel a Felcsút akkorra már az NB III-ban játszott, s tudtam, a bajnokság megnyerését tűzték ki célul, úgy döntöttem, ismét hazamegyek.

A tervek valóra váltak, s a Felcsút SE hamarosan az NB II-ben találta magát, ahol az évek folyamán többször is az élmezőnyben végzett. Ezzel elérkeztünk 2009 nyaráig, amikor a Felcsút SE és a Fehérvár FC Kft. összeolvadt, s ennek következtében Tamás ismét a Videoton játékosa lett. Mint említettem, egyszer lépett eddig pályára az idei szezonban, méghozzá az első fordulóban a Kecskemét ellen.

- A tavalyi felcsúti csapat egyetlen tagjaként maradtam a Vidi NB-II-es gárdájában. Kispadon többször ültem már az első osztályú találkozókon, több lehetőséget azonban egyelőre nem kaptam. Mégsem vagyok elkeseredve, mondhatnám „nem olyan családból származom”. Keményen dolgozom hétről hétre az első kerettel, s adott alkalommal a csapat segítségére lehetek. A szezon elején abban egyeztünk meg dr. Mezey Györggyel, hogy a másodosztályban mindenképpen húzóemberként számítanak rám.

Némi statisztikai adat Móri Tamásról: 50 NB-I-es mérkőzésen 7 gól, valamint nagyjából 180 NB-II-es mérkőzésen 57 gól. Alapjában véve jobblábas, de mivel ballábát is remekül használja, ezért jobb-, és balszélen egyaránt bevethető a középpályán. Tények után érzelmek: pályafutása legszebb emléke egy UEFA Kupa mérkőzés.

- Az Újpesttel 2001-ben indultunk a kupában, s a Paris Saint Germain ellen - soraiban az akkor még ott futballozó Ronaldinho - léphettem pályára. Kikaptunk 3-0-ra, ráadásul pont ő fejelte az első gólt, de 45 ezer ember előtt, egy ilyen csapat ellen játszani meghatározó élmény az ember életében. Emellett emlékezetes marad a Szuperkupa döntő is, a ZTE ellen 3-1-re győztünk, s gólt is szereztem a Siófokon rendezett rangadón.

Móri Tamás a pályán kívül kétgyermekes családapa, szabadidejét 3 és 5 éves lányaival tölti. Családjával szülőfalujában, Felcsúton él. Saját bevallása szerint jót tett neki a nősülés és az apává válás, mert nyugodtabbá, céltudatosabbá vált. Hobbija a horgászat, leginkább Bicskére és Lovasberénybe jár, hogy kedvenc időtöltésének hódoljon. S bár a kifogott halat megpucolja, de a továbbiakat inkább a feleségére hagyja. Mi jöhet még vajon a középpályás karrierjében?

- Az ember ennyi idősen már nem sző akkora terveket, mint huszonévesen. Szeretném, ha a komoly sérülések továbbra is elkerülnének, s még négy-öt évig tudnék focizni. Persze gondolok a jövőre is. Elvégeztem a B-licences edzőképzőt, jelenleg a Puskás Akadémia U7-es korosztályának tréningjeit irányítom. Szeretném megszerezni majd az A-licencet is, s edzőként dolgozni a későbbiekben is.