"Nem lehetetlen, hogy már nem botlunk"

Ismét bekerült a válogatottba, a Vidiben alapember, a külföldiek szemében a csapat egyik hangadója, egyebekben pedig csapatkapitánya: Sándor Gyuri sikeres őszt tudhat maga mögött. De hogy látja a csapatét?

Az őszi szezon értékelését kezdjük a legelején, sőt, talán kicsit még korábbról: amikor kiderült, hogy új edzője lesz a bajnokcsapatnak. Ebben a szituációban hogyan várja egy játékos a változást?

Amikor egy csapathoz új edző érkezik, akik addig kevesebbet játszottak, azok biztosan reménykedve várják, akik pedig stabil csapattagok voltak, azok tudják, meg kell újulni, ismét bizonyítani. De ezt csak általánosságban mondom, hiszen nem láthatok bele senki fejébe. Az biztos, hogy néhány hónap alatt nagyon sok változás történt, alkalmazkodni kellett új edzőhöz, stábhoz, új játékosoknak kellett beépülniük. Az összkép ehhez képest jó, pozitív, hiszen állunk a ligakupában, a Magyar Kupában és a bajnokság sincs elszúrva. A csapat formája és eredményessége pedig az utolsó nyolc meccs alapján bizakodásra ad okot.

Térjünk vissza még a nyárhoz. A Bajnokok Ligája selejtezőt hatalmas reménykedéssel, várakozással élte meg mindenki, hiszen immár nem voltunk tapasztalatlanok, ahogy egy évvel korábban elhangzott. A Sturm elleni kiesést nagy csalódásként éltétek meg?

Azért annyiban hasonlított a helyzet a Maribor elleni párharcra, hogy megint egy nem kialakult csapattal álltunk fel. Nem érett össze a brigád, nem is érhetett még, így csalódás lett a selejtező eredménye, de azt feltétlenül pozitívan értékelem, hogy itthon nagy közönséget mozgattunk meg, jó meccset játszottunk és nyertünk.

A hazai porondra kellett koncentrálni, visszatekintve az eredményeken is egyértelműen látszik, hogy folyamatosan alakult ki az egyre ütőképesebb új Vidi.

Én már az elején sem éreztem rossznak a csapatot. Régebben is nyilatkoztam, hogy szerintem jó focit játszunk, megvannak a helyzeteink, csak azok kihasználása, a jobb eredményesség hiányzik. Ez akkor jött, amikorra kialakult a csapaton belüli hierarchia, megszoktuk egymást, az új edzőt, a másféle játékot. Ne feledjük, a személyi változások nemcsak azt jelentették, hogy új emberek jöttek, hanem azt is, hogy régieknek változott a feladata. Például Alves most jobban megvan kötve a keze, pozíciós játékot játszik, korábban kötetlenebb feladata volt.

Nyilván a változások az új edző szemléletét tükrözik. Milyennek értékeled a munkát Paulo Sousával?

Megint csak azt mondom, nem beszélhetek mások nevében. Ami engem illet, ismét válogatott lettem, stabil játéklehetőséget kapok tőle, csapatkapitány vagyok, vagyis úgy érzem, jó őszöm volt és bízik bennem a szakmai stáb. Igyekszem nekik és a társaknak sem okozni csalódást. Nekem is változott a szerepköröm, Paulo jobban számít a támadó vénámra, feljebb toltan játszom. Meg kellett szoknom, de elégedett vagyok, még ha tudom is, hogy kell még fejlődnöm, például a góllövés terén.

Azért a Siófok ellen így is a szezon egyik legnagyobb gólját lőtted.

Nacho azt mondta, ő kivédte volna… Én meg azt, örülök hogy nem ő a Siófok kapusa.

Az ugratások, a jó hangulat elengedhetetlen egy jó közösségben. A Vidi azzá vált?

Jó közösség alakult ki, igen. Soknemzetiségű, hiszen van itt szerbtől montenegróin, szlovákon át brazilig sok játékos – érdekes, hogy még sincsenek nyelvi nehézségeink. Mindenki befogadó, vevő arra, amit a másik mond, meg akarja érteni, ezért meg is érti. Spanyolul is tanulunk, bár azt nem állítanám, hogy már nem adnának el Spanyolországban…

A légiósokkal készített interjúkban többször visszaköszönt, hogy az öltözőben a jó hangulat kialakításában neked központi szereped van.

Egy csapatkapitánynak, ezt már megtanultam, „multifunkciósnak” kell lennie. Pályán belül és kívül is kapitányként kell fellépni. Felemelni a hangot, motiválni, pozitív irányba terelni a csapatot, valamint kifelé is képviselni. Ez nem mindig hálás, ráadásul alapvetően nem is szeretek a középpontban lenni. De barátságos vagyok, szívesen segítek, ha hozzám fordulnak.

Azért érdekes ez, mert magyar játékosként olyan csapattársak vezetője vagy, akik között sokszoros portugál válogatott ugyanúgy van, mint a Manchestert, a Chelseat, a Pármát megjárt külföldiek. Nekik nem visszalépés ez?

Egyetlen egyszer sem éreztettek olyasmit, hogy a kisujjukból kirázzák, ami itt szükséges. Profik, és ennek megfelelő a hozzáállásuk. Szerintem egyébként sem rossz a bajnokság színvonala. Sokan beszélnek róla úgy, hogy közben nem látják a meccseket, vagy egyetlen félidő alapján ítélkeznek. Ezért is jó, hogy jöttek hozzánk játszani olyan fejlett futballkultúrából, mint mondjuk Spanyolország, ezek a csapattársaink elvihetik a hírünket, és otthon is elmondhatják, nem is olyan rossz ez a magyar bajnokság. Nem beszélve a szakmai stáb tagjairól, akik szintén tudják, vannak itt jó játékosok.

Jelenleg harmadik helyen állunk, kilenc ponttal az éllovas Debrecen mögött. Milyenek a kilátásaink?

Nem úszott el semmi. Jók a vetélytársaink, a Debrecen és a Győr is kimagasló teljesítményt nyújtott az ősszel. De édesapám szokta mondani, a tavaszi bajnokságban dupla annyit kell küzdeni egy pontért, mint az ősziben. Megteszünk mindent azért, hogy ezt a küzdelmet megvívjuk, és kihasználjuk, ha a riválisok botlanak. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy mi nem fogunk botlani, ez esetben pedig a jelenlegi első két helyezet elleni meccsek rendkívül fontosak lesznek, ezeket otthon játsszuk…

Édesapád edzőként az egyik legnagyobb ellenfelünk, a Győr alkalmazásában áll, kíváncsi vagyok, hogyan „osztottátok el” az esélyeket a tavaszra.

Még nem elemeztük ki az őszt sem. Az az igazság, hogy amikor egymás ellen játszanak a csapataink, egész héten nem is beszélünk fociról, mert kellemetlen lenne, ha aztán őt Győrben, engem Fehérváron a másik csapatáról kérdeznének. Nagyon egyenes ember, nem hazudna, de nem is szívesen „árulkodna”, és én sem. Úgyhogy kerüljük a témát.

A kérdés elméleti, de a szurkolókat úgyis ez foglalkoztatja most három hónapon át: kell-e változtatni a csapaton?

A változás elvileg elsülhet jól is, rosszul is. Ha a szakmai stáb felkészültségét és a jelenlegi keretet nézem, azt gondolom, biztos, hogy jól kezelnénk és még erősebbek lennénk. A kimondott cél a nemzetközi kupaszereplés, és ha azt nézzük, a Sturm meddig jutott – és magunkat én nem éreztem gyengébbnek a Sturmnál –, akkor mondhatom, ez a keret elég lehet a tervek megvalósításához. Ugyanakkor a külföldi nagy klubok példája is azt mutatja, soha nem lehet eléggé erős egy keret, úgyhogy a társak és a saját nevemben is mondhatom: tárt karokkal várjuk a legjobb játékosokat.

E pillanatban hiányzik a játék?

Az első hét a szezon után a pihenésé, a következőn már a megkapott egyéni, személyre szabott edzéstervek alapján készülünk. Mire annak az időszaknak vége lesz, biztosan hiányozni fognak a meccsek, várjuk majd az edzőtábort. De most még jó a pihenés.