Sok hűhó, semmiért

A Paris Saint Germain csupa virtuóz szólistából álló rossz zenekar — jellemezte találóan a francia csapatot a párizsi 4:2 után Kovács Ferenc.

Majd rögtön hozzátette, az ilyen ellenfél nagyon veszélyes tud lenni, ha éppen jó napot fog ki.

Valószínűleg ez az eshetőség tartotta a lelket az Európa-bajnok francia válogatottból jól ismert Fernandezben és társaiban a megalázó hazai vereség után. Lobogó hajú, markáns arcú edzőjük, George Peyroche is hajlamos volt két hét múltán a balszerencse számlájára írni a Párizsban történteket. — A Videoton nem lehet még egyszer annyira szerencsés — jelentette ki megérkezésük után.
— Székesfehérváron mi fogunk nyerni.

Nem ő volt ebben a sorozatban az utolsó edző, aki tévesen mérte föl a fehérváriak erejét.. .

Ha a franciák netalán arra spekuláltak, hogy a Videotont elbizakodottá teszi a párizsi 4:2, megintcsak tévedtek. Ellenkezőleg: Csongrádiék félig-meddig a markukban érezve a továbbjutást, kettőzött elszántsággal készültek a visszavágóra. A bravúros párizsi győzelem a fehérvári közönséget is végérvényesen meghódította. November 7-én, egy jellegzetes késő őszi, hűvös estén már 25 ezren szorítottak a Sóstói stadionban a Videotonért. Az ezeréves Székesfehérvárt hatalmába kerítette a hamisítatlan kupaláz.

A Paris Saint Germain, vagy ahogy a párizsiak nevezik, a milliomosok csapata komolyan gondolhatta, hogy Fehérváron vesz revansot a hazai vereségért. Húsz, harminc percig lendületesen támadott, s valljuk be, kis szerencsével akár két gólt is rúghatott volna. Még jó, hogy a Videoton tudja a módját, miként lehet megszelídíteni az efféle tüzes ellenfelet; egy gyors, meglepetésszerű góllal. Esetleg ráadásként a nagyobb hatás kedvéért még eggyel...

A franciák Párizsban már megtanulták tisztelni Szabót. Rendszerint ketten is ügyeltek rá, lélegzethez is alig jutott a buzgó testőrség mellett. Csakhogy a Vidinek erre is van egy bevált trükkje. A középcsatár szépen elviszi a díszkíséretet egy kis sétára valamerre, s ezzel utat nyit a szintén gólerős Burcsának. Mint most is, s a derék Győző (lám csak, milyen találó név egy labdarúgónak!) elegánsan bebólintotta Májer beadását. Aztán két percre rá a fürge szélső megszokott, de megunhatatlan magánszáma következett.

Úgy beültette a hintába Janviont, hogy szegény azt sem tudta, hol a feje. A hátvédek valahogy nem kedvelik az effajta mókát. Janvion sem volt rest, mérgében fölvágta ellenfelét. A nyilvánvaló tizenegyest Szabó könnyedén gólra váltotta, s ezzel látszólag eldőlt minden.

Az összesítésben már 6:2 volt az eredmény a Videoton javára, s a PSG szemlátomást kezdett beletörődni sorsába. Itt volt a jó alkalom, hogy a Videoton egy kis gálaelőadást, szórakoztató örömfocit rögtönözzön, ám a franciák a második félidő elején különös szövetségesre találtak. Valamiféle homályos gomolygás támadt az állóhely környékén. Eleinte füstre gyanakodtunk. Kérték is a közönséget, szíveskedjen fölhagyni a dohányzással, de más volt a baj. A stadion mögötti mocsárból, a hajdani Sóstó maradványából hullámokban tört elő a pára, amely csakhamar sűrű köddé tömörült. Mit volt mit tenni, Schmidhuber játékvezető kénytelen volt félbeszakítani a mérkőzést. Nem használt a több mint félórás várakozás sem, lehetetlenné vált a folytatás. Külön bosszúság, hogy a pályától két kilométerre nyoma sem volt a ködnek.

Erre az esetre egyértelműen újrajátszást írnak elő a szabályok, mégpedig 24 órán belül. Jól tudták ezt mindkét csapat vezetői, egyedül az olasz UEFA ellenőr, Giuseppe Adami volt teljességgel bizonytalan. A franciák kapva-kaptak az alkalmon. Nagy dérrel-dúrral kijelentették, hogy ők bizony nem tudnak, nem hajlandók másnap ismét kiállni. Egy hét múlva viszont szívesen visszajönnek Székesfehérvárra. Signore Adami a Videoton vezetőinek tanácsára végül az Alba Regia Szállóból fölhívta Zürichet, az UEFA főhadiszállását, legyenek segítségére. Mert ő bizony, nyugalmazott FIFA-bíró létére, ilyen ködöt még nem látott ...

Jóval elmúlt éjfél, mire befutott a nyilvánvaló válasz; játszani kell, mégpedig 24 órán belül.

Kovács Ferencnek és segítőtársainak ezek után még volt egy éjszakai őrjáratuk: a korábban hazaküldött játékosokkal is tudatni kellett a hírt.

/részlet Posch Ede - Sipos József: A Videoton nagy napjai című könyvéből/

 

Author: Wéninger Ákos

Photo: Wéber Lajos / MTI

More news