"Nagyon tetszik az a fiatalítás, ami most történik a Vidinél"

Terjék Lajos, becenevén "Lülü", 1980. október 29-én született Budapesten. Az Újpest saját nevelésű játékosaként 1999-ben debütált az élvonalban. 2001-től 2003-ig termékeny éveket töltött a Vidinél, 49 bajnokin 16 gólt lőtt, a 2001/2002-es szezonban csapatunk házi gólkirálya volt. Ezt követően Izraelben belekóstolt a légióséletbe, majd rövid nyíregyházi kitérő után Cipruson játszott. Fél év erejéig, 2006-ban még visszatért Fehérvárra, végül az útja ismét Ciprusra vezetett, oda, ahol néhány éves magyarországi kitérőt követően a mai napig is él.

A szombati Fehérvár FC - Újpest FC bajnoki kapcsán beszélgettünk egykori gólvágónkkal.

Mintha csak tegnap lett volna, hogy 2017 februárjában ugyancsak egy Vidi - Újpest előtt hosszabban beszélgettünk. Akkor a labdarúgó-pályafutásodat elevenítettük fel, különös tekintettel az újpesti és a vidis korszakodra. Azért, hogy ne legyünk teljesen önismétlőek, folytassuk ott, ahol akkor abbahagytuk, hiszen hét évvel ezelőtt februárban azt mondtad, hogy megtaláltad Cipruson a számításaidat és ott képzeled el a jövődet. Ehhez képest 2017 őszén a Dorog sportigazgatójának neveztek ki, a Komárom-Esztergom vármegyei iparváros pedig bő kétezer km-rel odébb van Ciprustól. Mi történt akkor és hogyhogy hazajöttél?

Nos, a 2017-es év megtanított arra, hogy soha nem mondjam azt, hogy soha. Azon a nyáron hagytam abba végleg a labdarúgást. Közben a sportvezetői diplomámat körülbelül annak az évnek az elején kaptam meg és az első megkeresésem Dorogról volt. Rövid gondolkodás után belevágtam, nem szerettem volna sok időt eltölteni futball nélkül, hiszen mindig is a labdarúgás volt a szenvedélyem. Nem volt egyszerű a döntés, mert 2017 novemberében született meg a kislányom, de a feleségemmel megbeszéltük, hogy ők Cipruson maradnak én pedig elvállalom itthon a munkát. A Dorog akkoriban a 20 csapatos másodosztályban a tabella végén állt emlékeim szerint, amikor elkezdtem ott dolgozni. Nyilván hosszú évek után tértem haza, nem volt száz százalékosan naprakész az ismeretem az NB II-vel kapcsolatban, ezért az első időszakban rengeteg segítséget kaptam két kiváló szakembertől, Sallói Istvántól és Esterházy Mátyástól. Játékosként is elég kreatív embernek tartottam magam, ezt a kreativitást próbáltam sportvezetőként is kamatoztatni. Csak sajnos idővel kiderült, hogy a dorogi közeg...hogy is fogalmazzak? Nem volt teljes mértékben támogató, már ami az én munkámat illette. És itt nem a városra és természetesen nem is a szurkolókra gondolok, mert az ő támogatásukat az első perctől éreztem. Nem is untatnék senkit a részletekkel, a lényeg annyi volt, hogy a téli szünetre már úgy ment el a csapat, hogy a középmezőnyben foglaltunk helyet, vagyis véleményem szerint eredményes volt az első fél évem sportigazgatóként. Télen szerettem volna tovább fejleszteni a csapatot és olyan játékosoktól is meg szerettem volna válni, akik szerintem nem tudtak abban segíteni, hogy a Dorog tovább fejlődjön. Ezek a játékosok viszont közel álltak a felső vezetéshez, emiatt pedig konfliktus alakult ki, amely tavasszal odáig fajult, hogy megbeszéltük, ennek így nincs értelme, hogy folytassam ott a munkát. Nem gondolom, hogy az a futballklub, amelyiket én építeni, fejleszteni szeretnék, egy szeretetszolgálat lenne, ahol olyan játékosokat is meg kell tartani, akik nem tudnak a csapat hasznára lenni, viszont közel állnak bizonyos személyekhez. Ebben én nem hiszek és ehhez a nevemet sem szerettem volna adni, úgyhogy 2018 tavaszán elváltak az útjaink.

Viszont Dorogról továbbra sem Ciprusra vezetett az utad, hanem a szomszédos nagyvárosba, Esztergomba.

Így van, a következő állomás a sportvezetői pályafutásomban Esztergom volt. Két osztályt ugyan visszaléptem, hiszen a megyei első osztályban szerepelt akkor az Esztergom, viszont sportigazgatóként ott teljesen szabad kezet kaptam a klub fejlesztéséhez. 2021-ig dolgoztam ott, viszont azt vettem észre, hogy sem a város, sem pedig a klubvezetés részéről nem volt meg az igény arra, hogy szintet lépjen a csapat, inkább a kézilabdába szerettek volna komolyabban befektetni, ami aztán meg is történt. 2021 nyarán jeleztem a vezetőknek, ha nincs igény arra, hogy a helyi labdarúgást magasabb szintre emeljük, akkor ez igazából csak állóvíz, időhúzás, amiben nem szeretnék tovább részt venni, hiszen így hiányzott számomra az igazi kihívás, a motiváció. Fontos kihangsúlyoznom, hogy nagyon hálás vagyok a tulajdonos úrnak a bizalomért, amit tőle kaptam, még akkor is, ha ő sem szeretett volna komolyabb dolgokat elérni.

Szóval akkor 2021 nyarán költöztél ismét vissza Ciprusra?

Így van. Megpróbáltam itthon, de nem találtam meg azt a motiváló környezetet, ahol én is megfelelően tudtam volna fejlődni és az elvégzett munkámnak is látványos eredménye lehetett volna.

Cipruson megtaláltad újra a számításaidat?

Teljes mértékben. Igaz, hogy nem sportigazgatóként tevékenykedek - bár rövidebb ideig akadémiaigazgatóként is dolgoztam - hanem 5-13 éves gyerekeket edzek, de teljes mértékben elégedett vagyok és ami a legfontosabb, hogy együtt lehetek a családommal. Ráadásul itt lakik tőlem néhány kilométerre Horváth Ferenc is, akivel néhány hónapig együtt dolgoztunk a helyi csapat akadémiáján, ő jelenleg is az U17-es korosztály edzője, ott én pedig egy privát akadémián a legfiatalabb gyerekekkel foglalkozom.

Nyáron személyesen is láthattad Cipruson a Vidit futballozni, milyen benyomásod volt a megújult, megfiatalított Vidit látva?

Nagyon örültem annak, amikor megtudtam, hogy Pető Tamás lesz a Vidi vezetőedzője. Tamással Újpesten voltunk csapattársak, ő akkor már rutinos labdarúgó volt, amikor én fiatal újoncként bemutatkoztam. Érdekes, de az első időszakban nem igazán volt zökkenőmentes a kapcsolatunk. Zöldfülű játékos voltam és nem mindenki örült az én határtalan önbizalmamnak (nevet). Skorpió vagyok és eléggé szabadszájú, ami szerintem egyébként azért pozitív, mert sosem kell azon gondolkodni, hogyha valakinek valamit mondok, akkor van-e valami mögöttes tartalom, mert én mindig mindenkinek egyenesen megmondom az őszintét. Nyilván 18 évesen lehettem volna kicsit okosabban is őszinte főleg a rutinos, sokat tapasztalt játékosokkal, de ami történt, megtörtént. Pető Tomiék igyekeztek megrendszabályozni, amire akkor amúgy szükségem is volt. Tomi akkor abszolút az Újpest egyik meghatározó játékosa volt, próbált engem a földön tartani, ami nem mindig sikerült. Később aztán nagyon jó lett a kapcsolatunk, 23 évesen pedig, amikor külföldre igazolhattam, akkor Sallói István mellett Pető Tomit kerestem meg, hogy kikérjem a véleményét. Salec ugye évekig játszott Izraelben, míg Pető Tomi akkor már hosszú ideje Hollandiában futballozott, és mindketten azt javasolták, hogy ne sokat morfondírozzak, hanem azonnal igazoljak Izraelbe. Nagyon sokat köszönhetek nekik, mert nem vagyok biztos abban, hogy az ő biztató szavaik nélkül is belevágtam volna az izraeli kalandba, ahol aztán sokkal többet kaptam, mint amire számítottam. Kicsit elkalandoztam, de visszatérve az eredeti gondolatmenetre, nagyon örülök annak, hogy Pető Tamás a Vidi vezetőedzője, biztosan mondhatom, hogy remek kezekben van ez a megújuló, fiatal Vidi. Nagyon tetszik az az út, amire rálépett a Vidi és szurkolok nekik, hogy eredményes és sikeres legyen a csapat.

Szombat este Vidi - Újpest bajnoki lesz az NB I-ben és gondolom az nem változott, amit hét éve is mondtál már, hogy rendszeresen nyomon követed a magyar labdarúgás történéseit. Milyen találkozóra számítasz a két korábbi csapatod egymás elleni mérkőzésén?

Így van, a mai napig igyekszem naprakész lenni a magyar labdarúgással kapcsolatban. Nyilván nem tudnám az összes NB I-es csapat összes játékosát felsorolni, de azért nagyjából képben vagyok (nevet). Az elmondható, hogy Újpesten és Székesfehérváron is komoly átalakuláson megy éppen keresztül a csapat. Az elmúlt évtizedben az Újpest nagyon mély gödörben volt és mondom ezt úgy, hogy néhány kupagyőzelmet azért ünnepelhettek a lila-fehérek, de nem a nevéhez és múltjához méltóan szerepelt a nevelőegyesületem. A Vidi viszont körülbelül 2009-től folyamatosan építkezett, bajnokságokat nyert, szépen szerepelt a nemzetközi porondon, ugyanakkor kevés játékost nevelt ki a klub. Úgy látom, most jóval nagyobb hangsúly került az utánpótlásra és szerintem a szurkolók is vevők arra, ha van egy fiatal, harcos csapatuk, amelyben sok helyi fiatal is meg tudja mutatni magát. Az újpesti változások is örömteliek számomra, hiszen jó esély van arra, hogy néhány éven belül visszakerüljön oda a klub, ahova mindig is való volt. Nem lehet más a cél, mint az, hogy az Újpest legyen a Ferencváros legnagyobb vetélytársa a bajnoki címért. Székesfehérvárra a mai napig úgy tekintek, mint a második otthonomra, nagyon bízom abban, hogy okos gazdálkodással úgy tudnak majd építkezni és a saját utánpótlást fejleszteni, hogy stabilan az élmezőnyhöz tartozzon a csapat és továbbra is az NB I egyik meghatározó klubja legyen a Vidi. És hogy mit várok a szombati találkozótól? Úgy gondolom, jelenleg nincs nagy különbség a két együttes között. Jó iramú, kiélezett csatára számítok, ahol a döntetlenre van a legnagyobb esély, maximum egy gól dönthet valamelyik együttes javára. Ha esetleg nem döntetlen lesz, akármelyik csapat is nyer majd szombat este, az biztos, hogy az egyik szemem sírni fog, a másik viszont nevetni.