"Nagyon jó, fiatalos csapatba csöppentem bele"

2018-ban te voltál a Vidi legfiatalabb profi labdarúgója, alig múltál 17 éves, amikor részt vettél a csapat spanyolországi edzőtáborában és ott már beszélgettünk hosszabban rólad és a terveidről. Most, hat évvel később már érett férfiként, tapasztalt NB I-es futballistaként ültünk le az interjúra. Milyen emlékeid vannak a korábbi vidis időszakodból?

Nagyon szép emlékeket őrzök a vidis éveimről, legyen szó akár az utánpótlásban eltöltött időszakról, akár az NB III-as évekről és természetesen az NB I-es bemutatkozásomról is. A 2017/2018-as szezonban az utolsó fordulóban a DVTK ellen léptem csereként pályára és ezzel a Vidi harmadik bajnokcsapatának a játékosa lehettem. Nyilván nem voltam akkor még stabil kerettag, de sokat jelentett számomra az, hogy 17 évesen együtt edzhettem az NB I-es csapattal, ahol akkoriban olyan játékosok szerepeltek, mint Juhász Roland, Danko Lazovics vagy éppen Huszti Szabolcs. Mindannyian nagyon segítőkészek voltak velem, tényleg jó szívvel gondolok vissza arra az időszakra.

(fotó: archív/fehervarfc.hu)

Fontos itt megemlíteni, hogy nem egyből az NB I-be vezetett az utánpótlásból az utam, először ugyanis a Vidi II-be kerültem fel 16 évesen. Itt találkoztam először a felnőtt focival, ami összehasonlíthatatlan volt az utánpótlással. Nehéz volt felvenni a felnőtt ritmust és fizikálisan nagyon sokat kellett fejlődnöm, de az akkori vezetőedzőmnek, Tímár Krisztiánnak nagyon sokat köszönhetek, aki egyáltalán nem gyerekként kezelt fiatal korom ellenére sem (Balu egy Csepel elleni NB III-as bajnokin debütált a Vidi II-ben - a szerk.).

Az NB I-es debütálásod után a következő szezonban nem léptél pályára az élvonalban, ezt csalódásként élted akkor meg?

Valamilyen szinten persze csalódás volt, de ne felejtsük el, hogy ekkor még mindig "csak" 17-18 éves voltam, a Vidiben pedig kiváló, rutinos labdarúgók szerepeltek, nehéz lett volna bárkit is kiszorítani a csapatból és valljuk be, ennek akkor nem is volt realitása. Az a szezon arról szólt számomra, hogy minél több mérkőzést játsszak a Vidi II-ben és tényleg felnőtt futballistává válljak.

A lépcsőfokokat szépen betartottad, hiszen miután elegendő rutinra tettél szert az NB III-ban, következett az NB II Budaörsön és Kaposváron is játszottál. Arra az időszakra hogy emlékszel vissza?

Ez is egy fontos lépcsőfok volt a karrieremben, hiszen az NB III után az NB II-ben kezdtem el stabilan futballozni. Gyorsabb és főleg fizikálisabb volt az NB II, mint az NB III, fel kellett vennem azt a ritmust is, de úgy érzem, sikerrel vettem az akadályt. Budaörsön és Kaposváron is szerettem játszani, ráadásul külön érdekesség, hogy mindkét csapatnál olyan vezetőedzővel dolgoztam együtt, akik később Pakson is az edzőim voltak. Budaörsön ugye Bognár György volt akkor a vezetőedző, Kaposváron pedig Waltner Róbert.

Az pedig teljesen sorsszerű volt, hogy a Paks színeiben az NB I-ben épp egy Vidi-Paks meccsen mutatkoztál be a Sóstói Stadionban.

Igen, ezt tényleg érdekesen alakította az élet. Élénken emlékszem is arra a találkozóra, hiszen már 2-0-ra is vezetett a Vidi és szerintem kevesen gondolták, hogy ponttal távozunk majd, de végül 2-2-vel zárult a mérkőzés. Csereként léptem pályára, és a szépítő gól előtt én adtam a gólpasszt a szintén csereként beálló Harasztinak, aki egyébként duplázott azon a találkozón.

Ha fogalmazhatunk így, Pakson teljesedtél ki, stabil NB I-es játékos lett belőled, MOL Magyar Kupa-győzelmet ünnepelhettél az előző szezonban a dobogós helyezés mellett. Hogyan értékeled a paksi éveidet?

Nagyon szép, élményekkel és sikerekkel teli évek vannak mögöttem. Valóban Pakson váltam igazi, NB I-es futballistává, kétszer játszottunk kupadöntőt, egyszer meg is nyertük azt, szóval tényleg karrierem meghatározó időszaka volt az elmúlt néhány év.

Időközben belekóstoltál a légióséletbe is, hiszen fél évet Törökországban, az Antalyaspor csapatában szerepeltél kölcsönben. Hogy jött számodra az a lehetőség és milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?

Tavaly év elején jött egy megkeresés Törökországból, megmondom őszintén, teljesen váratlanul ért a dolog, de úgy voltam vele, ez is egy fontos tapasztalatszerzési lehetőség, úgyhogy belevágtam a török kalandba. Nem is okozott csalódást számomra, hiszen nagyon sok jó tapasztalattal lettem gazdagabb. Nagyon profi közegbe csöppentem, rengeteg jó játékos volt a keretben és kiváló szakmai stáb foglalkozott velünk. A vezetőedzőnk az a Nuri Şahin volt, aki játékosként a Borussia Dortmund egyik meghatározó labdarúgója és sokszoros török válogatott volt, ma pedig már ő a Dortmund vezetőedzője. Nyilván abból a szempontból nem volt szerencsém Törökországban, hogy a csapat a kiesés ellen küzdött, így a rutinosabb játékosok kaptak több lehetőséget, de mindent figyelembe véve hasznosnak ítélem azt a fél évet, amit külföldön töltöttem.

Amikor nyáron elkezdted a felkészülést az új szezonra, gondoltad volna, hogy majd újra piros-kékben fogsz szerepelni ebben az idényben? Mennyire ért váratlanul a Vidi megkeresése?

Voltak már korábban egyeztetések arról, hogy esetleg visszatérek a Vidibe, lehet, hogy már korábban is tudtam volna csatlakozni a csapathoz, de addig senki nem akart lépni, amíg a Pakssal a nemzetközi porondon szerepeltünk, hiszen az a Paksnak sem lett volna ideális, ha megfogyatkozik a keret, miközben még érdekelt a csapat a nemzetközi porondon. Így viszont egy kicsit későn tudtam csak csatlakozni a Vidihez, de a lényeg, hogy itt vagyok és szeretnék minél jobb eredményeket elérni a nevelőegyesületemmel. Nagyon jó, fiatalos csapatba csöppentem bele, úgy érzem, azonnal sikerült is beilleszkednem. Az kicsit furcsa volt, hogy eddig általában én voltam mindenhol a fiatal újonc, most viszont több olyan csapattársam is van, akikre jól emlékszem, hogy néhány korosztállyal alattam voltak a Vidi utánpótlásában (nevet).

Végezetül kanyarodjunk vissza a beszélgetésünk elejére, ahol azt mondtam, hogy már érett férfiként ülsz itt. Nos, ez nemcsak az NB I-es meccsszámokban mérhető le, hiszen immár házas ember vagy és nemsokára apa is leszel.

Így igaz, szerencsére nagyon jól alakult a magánéletem is. Az a lány lett a feleségem, aki már akkor is a barátnőm volt, amikor korábban a Vidiben fociztam, decemberben pedig édesapa leszek. Méghozzá ikrek édesapja, egy kislányt és egy kisfiút várunk. Igazából még mindig nem fogtam fel, hogy néhány hét múlva szülők leszünk a feleségemmel, de már kimondhatatlanul várjuk, hogy az ölünkbe vehessük a gyermekeinket.