Exkluzív interjú a legnépszerűbb fehérvári rókával

Népszerű kabalánk, Stopli, éppen tíz évvel ezelőtt mutatkozott be szurkolóink számára. A szezon első hazai meccse előtt 10 érdekességet gyűjtöttünk össze Stoplival kapcsolatban, ám ezúttal egy még nagyobb dobással készültünk fiatal szurkolóink számára! Ugyan az köztudott, hogy Stopli nem beszél, hiszen energiát teljes egészében arra fordítja, hogy minél jobb kedvet varázsoljon fiatal szurkolóink arcára, a születésnapra való tekintettel honlapunkkal kivételt tett, és írásban válaszolt kérdéseinkre!

Tudjuk, hogy inkább az aktivitásokban szereted kivenni a részed, és nem adsz interjúkat de köszönjük, hogy ezúttal kivételt tettél! Emlékszel még a kezdetekre?

Persze! Magyarországon még akkor nem volt ennyire bevett dolog, hogy kabalája van a sportegyesületeknek, bár nem én voltam az első, de azért mondhatjuk, hogy ott vagyok az úttörők között. Sokat próbáltunk a bemutatkozásra a Kecskemét ellen, nagyon jó élmény volt számomra a szünetben a tánc, majd utána maga a mérkőzés is. Páran meglepődtek, talán először a tábor sem tudott hová tenni, de hamar elmúltak a fenntartások velem kapcsolatban és már az első mérkőzésen nagyon sokan odajöttek hozzám fotózkodni, vagy csak egy pacsira. Természetesen elsősorban a gyerekek örültek meg nekem, de ez így van rendben, hiszen miattuk igazolt le a Vidi. Nagyon szép emlék tehát a debütálásom.

Bajnoki címek, kupagyőzelem, nemzetközi meccsek… sok szép siker részesen voltál a tíz év alatt. Van kedvenc mérkőzés?

Az említett bemutatkozó-mérkőzés biztosan TOP 10-es, de kiemelném még a Bordeaux elleni összecsapást is a felcsúti Pancho Arénában. Ott minden nagyon egyben volt, ahogy jártam körbe a stadiont remek energiák voltak már a kezdés előtt. Aztán a gól, ünneplés, na az tényleg rendben volt. Biztosan emlékezni fogok majd a Chelsea elleni mérkőzésre is az Üllői úton. Ott “léptem fel” a legtöbb ember előtt! Emlékszem, hogy egy szabályozás miatt időre kellett visszaérnem a külső kerengőről az öltözőkhöz, de egyszerűen olyan sokan jöttek oda hozzám, hogy szinte egy centit sem tudtam haladni. Tele volt Vidi-szurkolókkal a főváros, fantasztikus volt az egész. A határidő miatt gyakorlatilag vissza kellett menekülnöm, ezúton is elnézést, ha valakivel akkor emiatt nem tudtam fotózkodni, vagy lepacsizni. Jöjjenek ki bármelyik hazai meccsünkre, ígérem, pótoljuk, ha még nem történt meg!

És az új Sóstói Stadionban?

A nyitómeccs nagy élmény volt. Ott is nagyon sokan eljöttek, nyertünk is, mi kell még? Illetve Juhász Roland búcsúmeccse is sokat jelentett nekem. Én minden egykori és jelenlegi edzőt, játékost és stábtagot szeretek, de remélem nem haragszik meg senki, ha elárulom, három kedvencem Roli, Niko és Torghelle Sanyi volt. Azon a búcsúmeccsen, ahol a Roli ráadásul gólt is szerzett, majd körbement és elköszönt a szurkolóktól, én pedig sétálhattam mögötte…biztos valami allergia-szezon volt, mert párás volt azért az én szemem is. Egyébként lehet, hogy furcsa, amit mondok, de 2020 nyarán, amikor EL-selejtezőket játszott a csapat, és a szurkolók nem mehettek be a stadionban, akkor is nagyon jól éreztem velük magam kint a kivetítőnél. Sokan eljöttek, a hazai mérkőzéseken tovább is jutottunk, kár, hogy a Liege megállított minket.

Gyakran feltűnsz a stadionon kívül is, különböző rendezvényeken. Sokan megállítanak ilyenkor?

Szerencsére igen. Azt veszem észre, hogy a gyerekek a csapat szereplésétől függetlenül mindig nagyon örülnek nekem, sok helyre hívnak. A klubbal együtt igyekszünk a lehető legtöbb megkeresésnek eleget tenni. A december vége kedves időszak számomra, mindig felemelő érzés részt venni a játékosokkal, vagy a segítőimmel különböző karácsonyi ajándékozásokon, jótékonysági eseményeken, és szeretem az év végi VOK-os focitornát is, mert ott is sok fiatal Vidi-szurkoló talál meg minden évben.

A játékosokkal meccs előtt van valamilyen különleges rituáléd?

Nem zavarom őket a meccs előtt, kicsit nagyképűen lehet úgy fogalmazni, hogy én is a munkámra koncentrálok, ők meg aztán pláne. Idén újraindult a stadiontúra velem, ahol mindig kis szurkolóknak mutatom meg a stadion legfontosabb részeit, majd persze drukkolok én is a srácoknak, ahogy a stadionban mindenki más. Bízom benne, hogy sokan kijönnek vasárnap a ZTE ellen is Sóstóra, egyrészt a három pontot kiszurkolni, másrészt azért is, mert születésnapom alkalmával készülök azért 1-2 ajándékkal én is!