Oda a hazai veretlenségünk

Paulo Sousa irányítása alatt eddig minden hazai mérkőzését megnyerte a Videoton, legyen szó bár felkészülési, bajnoki, Bajnokok Ligája-, vagy Ligakupa-meccsről. Ez a veretlenség, úgy tűnt, kulcsfontosságú, hiszen a riválisok sem botlottak eddig saját közönségük előtt. A Kecskemét ellen megvolt a remény, hogy folytatódik a széria, de nem azért, mert Szivics mester esélytelennek nyilvánította sajátjait, henem mert úgy tűnt az utóbbi bajnokikon, belelendül a fehérvári csapat.

A két gárda emlékezetes kupadöntőjének hőse, Foxi most is ott volt a pályán, de akkori csatártársai közül Ebalára, Litsingire és Tökölire, az új szezon góllövői közül pedig a fehérvári kölcsönjátékosokra, Gyurcsóra és Lencsére nem számíthatott a kecskeméti edző, aki utóbb ezt mondta: csatárok nélkül játszottunk...

Nos, ennek az első félidőben még nem volt sok jelentősége, mert inkább a Vidinél volt a labda. A Kecskemét fegyelmezetten védekezett, Balogh és Radanovics jól takarított, és hiába próbálta a jobb oldalon Evandro, a bal szélen pedig Walter megteremteni a helyzeteket a belső embereknek. Sándor életerős lövése még sokat ígért, később ugyanő és Alves kényszerítőzött szépen a tizenhatoson, a válogatott középpályás fölé lőtt. Walter közelrő hibázott, de további gólveszélyes szituációt már nem jegyezhettünk fel. Igaz, a vendégek még ennyiszer sem jutottak el a fehérvári kapuig, megelégedtek a kulturált védőjátékkal. Úgy tűnt, ha esélytelennek nem is tartják magukat, megelégszenek az egy ponttal.

Szünet után azonban alaposan rácáfoltak erre... Igaz, hatalmas szerencsére volt szükségük, hogy Walter az 52. percben ne szerezzen vezetést a Vidinek, a spanyol középpályás teljesen tiszta helyzetben az oldalhálóba lőtt. A szögletek számát tekintve addig is jobb Kecskemét aztán egy sarokrúgásból teljesen váratlan vezetést szerzett: Bertus az 57. percben az előrehúzódó Radanovics fejét találta meg, aki előtt ugyan két hazai védő is felugrott, de tisztázni nem tudott. A középhátvéd pedig a hosszú sarokba csúsztatott, új fordulatot adva a meccsnek.

Nikolics becserélésével reagált Paulo Sousa, de nem a Kecskemét kapuja előtt jött a következő helyzet, sőt gól. Hat perc elteltével az elcsúszó Nikolics mellől meginduló exfehérvári Mohl balról beadott, Oliveira fölött elszállt a labda, amit Szavics jobbal, kapásból vágott a bal alsó sarokba. Erre mondta Tomiszlav Szivics: középpályása általában egy gólt szerez egy szezonban, úgy tűnik, most túl van rajta...
Gosztonyi és Vasziljevics is beállt, de hiába támadta folyamatosan a tudatosan visszahúzódó Kecskemét kapuját a Vidi, Nikolics és Gosztonyi fejjel, Alves pedig lábbal képtelen volt betalálni, igazán nagy ziccere nem is adódott a bajnoknak. A Kecskemét taktikus játékkal, jó védekezéssel és a helyzetek könyörtelen kihasználásával megnyerte a meccset, épp úgy, mint a két csapat első fehérvári bajnokiját három évvel ezelőtt.