ENG
Klubunk egykori saját nevelésű középpályásával - aki később a Haladásban is futballozott - a szombati, Haladás elleni bajnoki kapcsán beszélgettünk.
Lattenstein Norbert 1984. február 13-án született Székesfehérváron. Gyermekéveit Bakonycsernyén töltötte, ott is kezdett el futballozni a helyi csapatban. 14 évesen került a Vidibe, ahol Müller Csaba utánpótlás-csapatában szerepelt, majd nem sokkal a 20. születésnapja után debütált a felnőttek között. Tagja volt a 2006-os kupagyőztes és bajnoki bronzérmes Vidinek, mellyel később az UEFA-Kupában is szerepelt. 2009-ben Szombathelyre igazolt, és két szezonon keresztül erősítette a Haladást. A 33 esztendős futballista jelenleg a Veszprém Megye I. osztályban szereplő Balatonfüred játékosa. Latyival a hétvégi Vidi - Haladás mérkőzés kapcsán beszélgettünk.
- Gyerekként miért pont a labdarúgást választottad? Édesapám is focizott, igaz csak megyei szinten, de a sport mindig is az életem része volt. Az én gyerekkoromban tényleg csak egy szórakozásunk volt szabadidőnkben, méghozzá a labdarúgás. Ahogy hazaértem a suliból, egyből mentünk le a térre rúgni a bőrt a haverokkal. Bakonycsernyén nőttem fel, ott is kezdtem el focizni gyerekként a helyi csapatban, és csak az általános iskola befejezése után, 14 évesen kerültem a Vidibe. Lett volna lehetőségem már korábban is oda igazolni, de nem akartam az általános iskola befejezése előtt elköltözni otthonról. Szerencsére nagyon jó korosztályba kerültem Székesfehérváron, remek csapattársaim voltak. Többen is NB I-es játékosok lettünk, hogy csak néhány nevet említsek: Nagy Dani, Mohl Dávid, Horváth Gábor és Magasföldi József, az edzőnk pedig Müller Csaba volt. - 20 évesen mutatkoztál be az élvonalban, hogy emlékszel vissza profi pályafutásod elejére? Abban az időben Csank János volt az első csapat edzője. Miután kiöregedtem az ifiből, kölcsönadtak Mórra, ahol az NB III-as felnőtt bajnokságban szerepelhettem. Emlékszem, Jani bácsi szinte az összes hazai meccsünkön ott volt. Szerencsére jól sikerült az első félévem a felnőttek között, gólokat is rúgtam, úgyhogy télen visszarendeltek a Vidihez és akkor írhattam alá az első profi szerződésemet. Tavasszal már végig a felnőttekkel edzettem, és aztán a szezon vége felé be is mutatkozhattam az NB I-ben. Egy hazai, Békéscsaba elleni találkozón csereként léptem pályára. Igaz ugyan, hogy kikaptunk, de természetesen számomra emlékezetes meccs marad. Nem sokkal később Csank János távozott a Viditől, amit akkor nagyon sajnáltam, hiszen éreztem, hogy bízik bennem, és úgy gondoltam, a következő idényben még több lehetőséget kapok majd tőle. Utólag azonban nem bántam meg, hogy Csertői Aurél lett az új edzőnk. Bár a szezont nagyon rosszul kezdtük, az első négy fordulót követően csak 1 pontunk volt, ezután azonban megtáltosodtunk, és én is egyre több lehetőséget kaptam. - A következő szezonban tagja voltál a bajnoki bronzérmes és Magyar Kupa-győztes csapatnak. Milyen emlékeid vannak erről az időszakról? Úgy gondolom, hogy profi pályafutásom legszebb szezonja mindenképp a 2005/2006-os idény volt. Egyáltalán nem úgy vágtunk neki annak az évnek, hogy a dobog - 2009-ben a Haladás játékosa lettél. Hogy jött számodra a szombathelyi lehetőség, és hogy emlékszel vissza arra az időszakra? Így van, de akár már egy évvel korábban is oda igazolhattam volna, de a két klubnak nem sikerült megegyeznie egymással. Így ki kellett várnom azt az egy évet, ami a vidis szerződésemből még hátra volt. Csertői Aurél volt akkor Szombathelyen az edző, és mindenképp szeretett volna leigazolni, hiszen remek munkakapcsolat alakult ki köztünk a Vidinél. Így örömmel írtam alá 2009-ben a Haladáshoz. A beilleszkedésemet segítette Kuttor Attila is, akivel már Fehérváron is remekül kijöttem. Emlékszem, három vereséggel kezdtük a szezont, utolsó helyen álltunk, amikor először léptem pályára a nevelőklubom ellen. A Vidi úgy érkezett hozzánk, hogy száz százalékos teljesítménnyel vezette a bajnokságot, és egy egészen elképesztő meccsen 4-3-ra nyerni tudtunk. Furcsa érzés volt a Vidi ellen játszani, több egykori csapattársammal, barátommal kemény párharcokat megvívni, de ilyen a futball. - A Haladásnál együtt játszottál Kovács Istvánnal, aki akkor még csak 16-17 éves volt, de már ott készült veletek, sőt az élvonalban is bemutatkozott 2009-ben. Hogy emlékszel vissza a Vidi középpályására? Így van, nagyon fiatalon felkerült az NB I-es csapathoz, de egyáltalán nem érdemtelenül. Már akkor lehetett rajta látni, hogy kivételes képességű labdarúgó, óriási tehetség. Az egyik Ligakupa-meccsünk előtt mondtam is a feleségemnek, hogy figyelje csak meg a Kokó játékát, mert biztos, hogy belőle komoly futballista lesz. - Hogyha a két egykori csapatodból, a Vidiből és a Haladásból megnevezhetnél egy-egy játékostársadat, aki szerinted a legjobb volt, akkor kik lennének azok? A Vidiből mindenképp Dvéri Zsoltot mondanám. Ugyanazon a poszton szerepeltünk, így gyakorlatilag egész kiskoromtól kezdve figyeltem az ő játékát, és nehéz szavakat találni arra, amire ő képes volt a pályán. Nagyon szerettem a játékát, jobbal és ballal is egyformán jól lőtt. A Haladásból pedig Kenesei Krisztiánt emelném ki, magyar szinten kimagasló rúgótechnikával rendelkezett. - Amikor berobbantál a Vidibe, akkor sokan valóban Dvéri Zsolt utódját látták benned. Visszagondolva, mennyire vagy elégedett a karriereddel? Sikerült kihozni belőle a maximumot, vagy azért ennél több volt benne? Egy időben a szurkolók tényleg kikiáltottak "Drazsé" utódjának, de ezt már akkor is túlzásnak tartottam. Ugyanakkor az is igaz, hogy közel sem sikerült kihoznom a pályafutásomból a maximumot - ettől sajnos nagyon messze voltam. Talán túlságosan is lelkizős srác vagyok, és ez is hátráltatta a pályafutásom kibontakozását. Egy-egy gyengébb meccs után nagyon magam alá tudtam kerülni, és ez bizony a későbbi mérkőzésekre is rányomta a bélyegét. Nem akarom szépíteni a dolgot, sokkal több volt bennem, mint amit végül sikerült kihoznom magamból. - Van már terved, hogy mihez kezdesz, ha majd teljesen befejezed a labdarúgó-pályafutásodat? Jelenleg még megyei szinten játszom a Balatonfüred csapatában, emellett otthon, Bakonycsernyén egy családi vállalkozásban tevékenykedem. Úgy gondolom, teljesen nem fogok elszakadni a labdarúgástól, van edzői végzettségem, úgyhogy gyerekeknek tarthatok foglalkozásokat. Azt nem tudom elképzelni, hogy felnőtt csapatnál legyek edző, de gyerekekkel szívesen foglalkoznék majd a jövőben. - Szombat este Vidi - Haladás bajnoki lesz a Pancho Arénában, mit vársz két egykori csapatod találkozójától? Az MLSZ-nek az a döntése, hogy 12 csapatosra szűkítették az élvonal létszámát, nagyon jó lépés volt, mert hétről hétre kiélezett meccseket láthatnak a szurkolók. Talán csak a Gyirmót lógott ki egy kicsit ebből a mezőnyből, de amúgy óriási a harc a kiesés elkerüléséért vagy éppen a dobogós helyezésekért. Ez mindenképp jót tett a magyar bajnokságnak. A Haladás nagyon masszív együttes, mindenkire veszélyes, ráadásul nem nyomja tét a vállukat, nyugodtan játszhatnak. A Vidinek viszont kötelező nyernie, és ha ezzel a teherrel megbirkózik a csapat, akkor sikerül is otthon tartaniuk a 3 pontot. A Honvéd pedig Mezőkövesdre látogat, akik új edzővel küzdenek tovább az életükért, és véleményem szerint pontot vagy pontokat fognak rabolni a listavezetőtől, úgyhogy amennyiben a Vidi nyer, akkor ez lehet az a forduló, amely után ismét visszaállnak az élre.
óról vagy a kupagyőzelemről álmodoztunk volna, de menet közben egyrészt éreztük, hogy mennyire egységes, jó csapattá kovácsolódtunk, másrészt egyre jobban megjött az étvágyunk a sikerre. Több emlékezetes meccset is játszottunk, nyilván a legnagyobb élményt a Vasas elleni kupadöntő jelentette, de számomra emlékezetes volt a Fradi elleni hazai bajnoki is, melyen csereként léptem pályára az utolsó negyedórában, és néhány perccel a vége előtt az én találatommal egyenlítettünk, és szereztünk végül pontot. Kupagyőztesként elindulhattunk az UEFA Kupában is, mely szintén óriási élmény volt. A kazah Almati ellen nagyon nehéz párharcot vívtunk, de végül idegenben lőtt góllal kiharcoltuk a továbbjutást. Emlékszem, az idegenbeli találkozón a meccs végére kiköptem a tüdőmet, annyira elfáradtam. A következő fordulóban a svájci Grasshopper következett, és bár Sóstón 1-1-es döntetlent értünk el, idegenben nagyon simán kikaptunk. Akkor testközelből tapasztalhattam, hogy mennyivel előrébb tartott a nyugati futball a miénknél.
Szerző: Wéninger Ákos
Fotó: vbke.hu, haladasfc.nyugat.hu, vidi.hu
