ENG
Egykori játékosunk nyár óta a Vidi utánpótlásában dolgozik. Munkája mellett a Vidi - Paks bajnokiról is beszélgettünk vele, hiszen Magyarországon ebben a két együttesben szerepelt aktív korában.
- Nyáron tértél vissza nevelőegyesületedhez, a Vidihez, mint utánpótlás-edző. Milyenek a tapasztalataid az első néhány hónapot követően?
Örömmel jöttem haza. Mindenekelőtt ismét szeretnék köszönetet mondani Kovács Zoltánnak és Kenyeres Imrének a lehetőségért, hogy szeretett klubomnál, a Vidinél dolgozhatok. Nagyszerű érzés újra Sóstóra járni dolgozni, hiszen aki ismer, az tudja, hogy számomra a Vidi egy nagy és örök szerelem. Komoly céljaim vannak edzőként, amellett, hogy a profi pályafutásom alatt megszerzett tudásomat igyekszem átadni a jövő tehetségeinek, saját magamat is fejlesztem minden nap. Jelenleg Kuttor Attila mellett dolgozom a Vidi U17-es csapatánál. Ahogy játékosként végigjártam a szamárlétrát, ugyanúgy szeretnék edzőként is fokozatosan előre lépni. A végső célom, hogy egyszer felnőtt csapat vezetőedzője lehessek.
- Meglepő kicsit, amit mondasz, hiszen bő másfél évvel ezelőtt azt nyilatkoztad itt a Vidi-honlapon, hogy a foci nélkül is boldog vagy, aztán néhány hónappal később már Hollandiában dolgoztál utánpótlás-edzőként. Akkor azt hittem, el tudok szakadni - akár végleg is - a labdarúgástól. Nos, ahogy a példa mutatja, ez nem sikerült, de egyáltalán nem bánom. Már játékosként is voltak edzői ambícióim, de abban a pillanatban, amikor 29 évesen végleg befejeztem a játékos-pályafutásomat, valami elszakadt bennem, és egy gyászidőszak következett az életemben. Át kellett értékelnem nagyon sok mindent, és akkor úgy éreztem, nem lesz helye az életemben a labdarúgásnak. Ez a gyászidőszak azonban nem tartott sokáig, kerestem a lehetőséget, hogy ismét a labdarúgásban dolgozhassak. Egyszerűen azért, mert be kellett látnom, hogy a foci az életem része. Hollandiában az ADO Den Haag csapatánál helyezkedtem el, előbb a kölyökcsapatok mellett dolgoztam, majd később az U16-os együttes pályaedzője lettem. Felgyorsultak az események, és nemsokára már az U19-es kispadon találtam magamat. Ma már biztosan állíthatom, hogy hiába próbálkoztam vele, de én nem tudok a futball nélkül élni. - Nehéz döntés volt nyáron hazatérni Hollandiából, hiszen ahogy egy magyar labdarúgónak, úgy gondolom egy magyar edzőnek is az lehet az egyik legnagyobb célja, hogy egyszer külföldön dolgozhasson? Szerencsére olyan típus vagyok, aki az élet bármely területén gyorsan és karakteresen tud dönteni. Számomra egyáltalán nem volt nehéz döntés, hogy nyáron hazatérjek a Vidibe. A nővérem és édesanyám Hollandiában élnek, ők hiányoznak, és ez valóban okoz azért nehézséget, de nyilván a kérdésed itt most a szakmai dolgokra irányult, abból a szempontból pedig nem volt nehéz meghozni ezt a döntést. Az utam Székesfehérvárra, a Vidihez vezetett, egyáltalán nem bántam meg, elégedett és boldog vagyok itthon. - Nagy kihívás számodra szakmailag, hogy a Vidi utánpótlásában dolgozhatsz? Szerencsére a legmegfelelőbb emberek dolgoznak a klubnál és az utánpótlásnál is, így az építkezés nagyon jól halad. Nyáron többen is visszatértünk, akik egykor büszkén viseltük játékosként a Vidi-mezt. Nagyon fontosnak tartom, hogy az itt felnövő gyerekek ne csak jó focistává váljanak, hanem vidistává is. Szakmailag és - ami nagyon fontos - anyagilag is minden adott itt a Vidinél, hogy sikeres utánpótlásunk legyen majd ismét. Azért dolgozunk, hogy a jövőben egyre több Sejbenhez és Géresihez hasonló saját nevelésű tehetség jusson el a Vidi első csapatáig, akik aztán jó játékkal tudnak hozzájárulni a csapat eredményességéhez. Nagyon fontosak a rutinos, külföldi labdarúgók, hiszen ők sokat lendíthetnek az egész magyar bajnokság színvonalán, de emellett legalább ugyanannyira fontosak, hogy a csapatokban, mindegyikben, legyenek saját nevelésű labdarúgók is, hiszen a szurkolók velük tudnak jobban azonosulni, és minél több saját nevelésű játékos szerepel a csapatban, annál több szurkolót tudsz majd kicsalogatni a stadionba. - Hétvégén számodra különleges mérkőzés következi Vidi-játékosként még az sem fogalmazódott meg bennem komolyabban, hogy egyszer külföldön fogok játszani, aztán mégis jött egy ilyen lehetőség. Az pedig, hogy egykor majd a Paks játékosa legyek, még ennyire sem fordult meg a fejemben. De, hogy milyen kiszámíthatatlan a sors, jó példa erre, hogy édesapám utolsó NB-s csapata éppen a Paks volt, onnan vonult vissza, ahogy én is. Olyan ember vagyok, aki a szíve szerint él, a döntéseimet a szívemre hallgatva hozom meg, és utólag sem bántam meg, hogy Paksra igazoltam és ott fejeztem be az aktív labdarúgó-pályafutásomat. - Végezetül, mit vársz a hétvégi bajnokitól? A Paks védelme stabilnak mondható, inkább a góllövéssel állnak hadilábon. Biztos vagyok benne, hogy nagyon nehéz meccs vár a Vidire, nem feltartott kézzel utazik Felcsútra a Paks. Arra számítok, hogy a Vidi megpróbál dominálni, és sokat birtokolja a labdát. Nagy kérdés, hogy mennyire sikerül majd feltörni a minden bizonnyal jól megszervezett paksi védelmet. Egyszóval én óriási taktikai csatára számítok, és persze Vidi-győzelmet remélek.
k az NB I-ben, hiszen két egykori csapatod mérkőzik meg egymással. Gondoltad volna valaha, amikor a Vidiben fociztál, hogy egyszer még paksi színekben is pályára fogsz lépni az NB I-ben?
Szerző: Wéninger Ákos
Fotó: vidi.hu
