Kuttor Attila a Vidiben lett NB I-es játékos, és a Haladásból vonult vissza 21 profi szezon után. A Vidi szombathelyi mérkőzése apropóján beszélgettünk.
A Videoton FC-nél három részletben, összesen 8 évet játszottál, míg a Haladásban fejezted be a játékot, és ott is dolgozol jelenleg. Mindkét klub fontos lehet a számodra, mégis, van köztük különbség?
Nagyon érdekes ez a helyzet, hiszen a Videotonban lettem NB I-es futballista, de ahogy mondtad, a pályafutásomat a Haladásban fejeztem be. Ilyen módon ez a két klub foglalja keretbe a profiként eltöltött 21 évemet, sőt a mostani életemet is, hiszen Fehérváron lakom, de a munkám Szombathelyhez köt, úgyhogy mindkét csapat nagyon közel áll hozzám.
Az első fehérvári időszakom is több részből áll össze, mert amikor odakerültem az NB II-es Diósgyőrből, akkor úgy alakult, hogy hamarabb játszottam UEFA-kupa meccset, mint bajnokit, a Vidi abban az évben ugyanis ebben a sorozatban indult, nem sok hiányzott a BEK-hez. (Az akkori szabályok miatt, minden döntetlenre végződött mérkőzést 11-esekkel kellett eldönteni, az ilyen módon győztes csapat 2, a vesztes 1 pontot kapott, aki simán nyerte a meccsét, annak 3 járt. A Vidi így csak 4. lett, pedig minden más rendszerben bajnok lett volna - a szerk.). Egy nagyon jó csapatba kerültem, amiben végül is sikerült kivívnom a helyemet. Aztán Kaszás Gábor vezetőedző halála után Mezey György, majd a következő szezontól Burcsa Győző irányította a csapatot, de itt is stabil helyem volt. Ez az 1990-91-es Vidi egy csupa fiatalból álló csapat volt, nagyon szívesen emlékszem vissza ezekre az időkre, remek volt a közösség, és szép sikereket értünk el.
6 év után, 1999-ben tértél vissza egy fél évre, pont az elmúlt évtizedek legrosszabb tavaszára, hiszen kiestünk, aztán újabb 5 év múlva az addigi legnagyobb sikereket élhetted át Fehérváron, végül Szombathelyen vezettél le, de azért egy 3. hely ott is belefért...
Újra Diósgyőrből kerültem vissza 1999-ben, Verebes József hívására. Óriási hátrányból próbáltunk megragadni az első osztályban, de végül - annak ellenére, hogy tavaszi hetedikek lettünk -, eggyel rosszabb gólarány miatt kiestünk. Ez egy szomorú emlék, és azért is örülök, hogy később megint visszatérhettem, mert nem ez a rossz kép maradt meg a szurkolókban, és bennem sem a fehérvári pályafutásomból. Csertői Aurél vezetésével kisebb fajta csodát vittünk véghez az akkori körülmények között, amikor megnyertük a Magyar Kupát és harmadikak lettünk 2006-ban. Szombathelyre az időközben odaszerződött Csertői Aurél hívására mentem, az akkori NB II-es gárdához. Sikerült a feljutás, és a következő évben a Haladás eddigi legnagyobb sikerét értük el, bronzérmesek lettünk.
Meglehetősen hosszú pályafutásodból mire vagy a legbüszkébb, és mi az, ami fáj, hogy kimaradt belőle?
Egy dolgot nem tudok kiemelni. Természetesen egy futballistának, egy sportolónak mindig az a legnagyobb karrier, ha a nemzeti válogatottban szerepelhet. Ez nekem megadatott a korosztályos válogatottakban, és a felnőttben is. Klubszinten mindent elértem Magyarországon, bajnoknak és kupagyőztesnek is mondhatom magam. A külföldi pályafutás valahogy nem jött össze, de emiatt egyáltalán nem vagyok csalódott, hiszen több helyen is olyan sikerek részese lehettem, amiket az adott kluboknak korábban évtizedek alatt nem sikerült elérniük. Szép, kerek pályafutásom volt.
Miért nem jött össze a külföldi lehetőség, minden csapatodban stabil játékosnak számítottál, 1993-2004 között pedig 19-szer voltál válogatott?
Egész pályafutásom alatt nem volt menedzserem, igaz nem is nagyon igényeltem. Nem a legmegfelelőbb időszakban voltam csúcsformában a külföldi karrier szempontjából, sem a válogatottnak, sem a kluboknak nem úgy ment akkoriban, hogy igazán kereslet legyen a magyar játékosok iránt. Ez mind közrejátszhatott.
Persze biztosan ki lehetett volna valahogy erőlködni, de nagy lehetőségem soha nem volt.
Mivel foglalkozol, miután 560 mérkőzést - amivel a második legtöbb magyar élvonalbeli mérkőzésen pályára lépett játékos vagy - "letudtál" az NB I-ben?
A most NB III-as Haladás II pályaedzője vagyok, a célunk, hogy feljussunk a másodosztályba. Emellett a családommal töltöm az időmet, a gyerekeim sportolnak, úgyhogy próbálok az ő eseményeiken mindig ott lenni.
A Videoton FC szereplése mennyire van a szemed előtt, hogy látod egykori csapatodat?
Természetesen követem a Vidi mérkőzéseit, azért is mert a magyar futballban dolgozom, és azért is mert ott töltöttem el pályafutásom legnagyobb részét. Örömmel látom, hogy milyen törekvések vannak arra, hogy egy kiemelkedő klub legyen a Videoton FC, és reméljük, hogy előbb-utóbb nemzetközi szinten is megfelelően képviselhetik majd a magyar futballt.
Szombat este Haladás - Vidi, mit várhatunk a mérkőzésen?
Egy nagyon izgalmas, és jó mérkőzésre számítok, a Vidi mellet szólnak a rendelkezésre álló körülmények, a kitűnő játékosállomány, a Haladás mellett viszont a hazai pálya és a szombathelyi szurkolók. Számszerű eredmény tippelésére nem vállalkoznék, maradjunk annyiban, hogy abszolút háromesélyes találkozóra van kilátás.
Fotók: www.vbke.hu
Szerző: Acsai N. Ferenc