"Az edzésmunkában senki nem ismer tréfát"

Tavaly januárhoz hasonlóan idén is a horvátországi Umagban készülünk, neked viszont ez az első edzőtáborod a Vidivel. Mennyire volt ismerős számodra ez a környék, jártál már itt korábban?

2010-ben jártam itt az U17-es válogatottal, amelynek akkor Bene Ferenc volt a szövetségi edzője. A horvátok ellen játszottunk felkészülési meccset - ugyanazon a pályán, ahol most készülünk és ugyanabban a hotelben szálltunk meg akkor is, mint most. Azon a meccsen 2-1-re kikaptunk, azóta viszont egyáltalán nem jártam Horvátországban - a görögországi légiósévek alatt a nyári pihenőt rendre inkább magyarországi rokonlátogatással töltöttük, mint a tengerpart mellett. Nem ma volt, az biztos, szóba is jött, hogy kapustársam, Dala Martin akkor hat éves volt.

Túl vagytok az első két edzésen az umagi edzőpályán, mik a benyomásaid?

Az edzőtáborok sajátossága, hogy ilyenkor nagyobb terhelést kapunk, nincs ez másként most sem. Az edzésmunkában senki nem ismer tréfát, de ezt nem is kell a szakmai stábnak sulykolnia belénk, saját magunktól is elvárjuk a kemény munkát. Az edzések között viszont kicsit kötetlenebb a hangulat, nagyon jó az öltözői légkör, ami itt az edzőtáborban is érződik az első pillanattól kezdve.

Néhány napja dolgoztok együtt a jelenlegi kapustrióval, Dala Martinnal, a friss szerzemény Kemenes Botonddal és veled. Mennyire ismertétek már meg egymást?

Tulajdonképpen két nap után olyan érzésünk volt, mintha már régóta együtt dolgoznánk, de ezen nem lepődtem meg, mert nekem is ugyanez volt az érzésem, amikor a Vidihez érkeztem. Boti is látja, hogy dolgozunk mi, nagyon jó a munkamorál, hatékonyan tudunk együtt dolgozni, a pályán kívül viszont olyan, mintha egy baráti társaság lennénk, ezáltal könnyű beilleszkedni bárkinek.

A kapusok számára mennyiben más az edzőtáborban végzett munka a sóstói edzésekkel összehasonlítva?

Mivel a teljes napot együtt töltjük és szinte percre pontosan meg van tervezve, hogy mit csinálunk, a kapusedzőnk, Hegedüs Ferenc még komplexebben tudja megtervezni a terhelést. E mellett az is fontos cél, hogy az edzések között a megfelelő pihenés is meglegyen mindenkinek. Azt szeretnénk, hogy mire hazaérünk, sebességben és hatékonyságban is meglegyen az a szint, amire számítunk és a kapuban tavasszal is legalább azt a teljesítményt tudjuk hozni, mint az őszi idényben.

Pénteken, szombaton és kedden edzőmérkőzések várnak a csapatra. Hogy készültök ezekre?

A felkészülési meccsek sajátossága, hogy sokkal jobban magunkra koncentrálunk, mint egy bajnokin. A bajnokságban jobban alkalmazkodunk az ellenfélhez is, míg ilyenkor ez nem jellemző, a cél, hogy a saját taktikánkat tegyük a lehető leghatékonyabbá. Húsz nyári, illetve téli felkészüléssel a hátam mögött az a tapasztalatom, hogy a bajnokságra vetítve az edzőmeccsek eredményeiből sok következtetést nem lehet levonni. Ami még szintén más, hogy ilyenkor nagyobb a terhelés, ezáltal fáradtabb a kéz és a láb, emiatt fejben még jobban kell koncentrálni - egy tétmeccsen jobban jönnek az automatizmusok, mint ilyenkor.

Egy fél hónap múlva folytatódik a bajnoki idény. Mennyire várjátok már a tétmeccseket?

Örülünk neki, hogy pár hét edzés után újra jön a bajnokság, a felkészülési időszak nem a játékosok kedvence. Ettől függetlenül ebbe most bele kell tennünk a szükséges munkát, hogy megfelelő állapotba kerüljünk a rajtra. Szerencsére lesz három edzőmeccsünk is most egy héten belül, ezeken tudunk a legjobban felkészülni a tavaszi idényre.