34 éve nyerte meg a Nehru-Kupát a Vidi

"Úgy utaztunk Indiába, a Nehru-kupára, mint a Magyar olimpiai válogatott. Itthon tudtak erről a szövetségben, és áldásukat adták rá. Brávácz Ottóra azt mondtuk, hogy ő az MLSZ elnöke, Hartyáni Gábort kineveztük szövetségi kapitánynak, én pedig mint menedzser voltam jelen" - idézte fel a hihetetlen kalandot Németh Jani bácsi, aki akkoriban a Vidi technikai vezetője volt.

"Ez egy jelentős nemzetközi torna volt, melyen a Szovjet olimpiai válogatott mellett a Lengyel olimpiai válogatott, Korea, Irak, és India válogatottja vettek részt. A szövetségtől kaptunk válogatott felszerelést, szóval a mérkőzéseken rendesen, magyar válogatott mezben léptünk pályára. Két-három nappal később azonban lebuktunk, hogy mi nem is az olimpiai válogatott vagyunk, hanem a Videoton, hiszen edzéseken Vidi szerelésben gyakoroltunk, de addigra már olyan népszerűek voltunk Indiában, hogy nem tudtak, és igazából nem is akartak semmit sem tenni a szervezők, hagyták, hogy Magyar olimpiai válogatott néven szerepeljünk tovább a tornán. Népszerűségünket mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még egy indiai esküvőre is meghívták a csapatot. Harminc napig voltunk Indiában, aki ott volt, az sosem felejti el. Minden csapat vitt magával egy játékvezetőt is a tornára. Velünk Puhl Sándor utazott ki Indiába, aki néhány évvel korábban kezdte el pályafutását. A tornán aztán megválasztották a legjobb játékvezetőnek, úgy emlékszem, ez volt az első komolyabb nemzetközi díja. A keretünkben többnyire 20 év körüli fiatal futballisták szerepeltek. Mára pedig egy világhírű üdülőváros lett. Legelső mérkőzésünket Koreával játszottuk, és 3-0-ra nyertük. A szálloda dolgozói hatalmas csinadrattával fogadtak minket, olyan tűzijáték és petárdázás volt, mint Szilveszterkor."

"Az udvarban volt egy háromnegyed focipálya nagyságú medence és a nagy ünneplés közepette a srácok, Horváth Gábor csapatkapitány és Koszta János vezetésével beledobtak a vízbe. Öltönyöstől, nyakkendőstől kezemben a diplomatatáskám, benne a papírok, igazolások. Miután a kimásztam a medencéből megfogadtam, hogy minden egyes győzelem után önként megismétlem a mártózást. Úgy hozta a sors, hogy megnyertük a kupát, - és csak egyszer kaptunk ki - így ötször merültem, és szárítgattam az iratokat, Koszta Jani pedig szerelte az órámat, az ugyanis nem volt vízálló, így minden alkalommal szét kellett szedni, és száradás után összeszerelni. Nagyon jó szívvel emlékszem vissza a Nehru Kupára" - árulta el nekünk Németh Jani bácsi.

"Az az 1989-es Videoton egy rendkívül jó társaság volt, nem csak a pályán, de azon kívül is összetartó brigád voltunk. Ez az indiai túra pedig még jobban összekovácsolt bennünket, hiszen közel egy hónapot töltöttünk Indiában, ahol a mérkőzések között rendesen edzettünk. Olyan volt az egész, mint egy külföldi edzőtábor, csak éppen telt házas meccseket játszottunk remek csapatok ellen. Nagyon fiatal együttes volt akkoriban a miénk, a védelem tengelyében azonban olyan rutinos játékosok szerepeltek, mint Novath Gyuri, Horváth Gabi vagy éppen Emmer Laci, akik stabilitást adtak a csapatnak. Az egész torna jól szolgálta a felkészülésünket, az már csak a mi balszerencsénk volt, hogy pont abban a szezonban a bajnokságban a döntetlenek után tizenegyesrúgások döntöttek a két pont sorsáról, mi pedig nem voltunk jók a tizenegyesekben, ezért nem lettünk bajnokok. Számomra külön öröm volt, hogy a Nehru-Kupa gólkirályi címét sikerült megnyernem és később a bajnokságban is jól ment a góllövés, ha jól emlékszem, akkor tíz találattal a második lettem a házi góllövőlistán, csak Petres Tomi szerzett nálam több gólt, aki abban a szezonban az NB I-es gólkirályi címet is megszerezte" - emlékezett vissza Jován Róbert.