3-0-ás siker a Ligakupa döntőjében

A sorsolásnak köszönhetően a Kecskemét várhatta szerencsésebb helyzetből a döntőt abból a szempontból, hogy hazai pályán játszhattak. Elővételben már két nappal a mérkőzés előtt 2500 jegy elkelt a Hírös városban, úgyhogy jó hangulatra számíthattunk, és ez be is igazolódott, mintegy 5000 néző előtt kezdődött a Ligakupa 2012-es döntője.

A mérkőzés elején Torghelle volt igen aktív, először még földre vitték, másodszor viszont már megjátszotta a labdát, de a védők tisztáztak Sándor elől. A 6. percben Oliveira lekészített labdáját Mitrovics lőtte kapura, a lövés elakadt a blokkban. Rögtön utána a lila-fehérek veterán támadója, Tököli Attila lépett ki a bal oldalon, beívelése átszállt a védők felett, pont Alempijevics elé, aki visszalőtte a labdát, de Tujvel mentett. A 19. percben Oliveira beívelését kicsit elszámította Antal kapus, ezért csak kiütni tudta a labdát, amit Walter Lee ívelt vissza, ezt pedig a léc alól paskolta ki a kecskeméti hálóőr. A félidő felénél hosszú felívelésekkel próbálkoztak a hazaiak, de rendre jól hárítottuk ezeket a labdákat. A 34. percben az addigi legnagyobb KTE-helyzetet jegyezhettük fel: Litsingi fordult kapura, 11 méterről lőtt, Tujvel az este legnagyobb védését mutatta be. 4 perccel később Szolnoki beívelését Torghelle nagyszerűen fejelte vissza Sándor elé, aki először egy védőt fektetett el, majd a kapust is, és öt méterről a kapuba bombázott (0-1).

Az utolsó öt percet nagyon megnyomta a Kecskemét, de nem tudtak a kapunk elé kerülni, így előnnyel mehettünk pihenőre.

A második félidő elején Alempijevics játszotta el, hogy fellökték a 16-oson belül, de nem büntető járt érte, hanem sárga a kecskeméti 7-esnek. Mezőnyben küzdöttek a csapatok, Tököli reklamálása jelentett érdekességet az 58. percben, ami legalább egy percig tartott, és szintén sárgát ért. Két perccel később Walter Lee-t tarolták le a pálya közepén, még szabadrúgást sem kaptunk, pedig balszélsőnket le kellett cserélni, arcáról folyt a vér. Gyurcsó Ádám váltotta, akinek annyira nem volt ismeretlen a Széktói Stadion, hogy 1 perc múlva gólt lőtt. Mitrovics hozta fel a labdát, Torghellére figyeltek a védők, így a jobb szélen kiléphetett Gyurcsó, aki jobbal a jobb alsóba lőtt (0-2).

A KTE percei következtek, mindent egy lapra feltéve próbáltak gólt szerezni, hiszen még 25 perc hátra volt. Litsingi és Csukics voltak a legaktívabbak, de nagy helyzetet nem tudtak kialakítani, mi pedig rendkívül türelmesen és nyugodtan futballoztunk. Az utolsó 10 percben az összes cserelehetőségünket kihasználtuk, és a 90. percben jött az i-re a pont. Nikolics egy perccel korábban még hiába cselezte ki a kapust is, hosszan szöktette magát, de az utolsó pillanatban már nem hibázott. Átvett egy labdát 18 méterre a kaputól, tolt rajta kettőt, és a 16-osról jobbal a kapu bal oldalába tekert (0-3).

A gól után még beállt Kovács István, de nemsokára lefújta a mérkőzést Bognár játékvezető. Teljesen megérdemelten, magabiztosan, szebbnél szebb gólokat szerezve nyertük meg a Ligakupát Kecskeméten, immár harmadszor a sorozat történetében.