"Nagy álmom, hogy egyszer a Vidi edzője legyek"

Korábban már kipróbáltad magad edzőként, az NB II-es Vecsés csapatával szép sikereket értél el. Milyen terveid vannak, most hogy részt veszel az UEFA Pro tanfolyamon?
Mindenképp szeretnék edző lenni, bár tudom, hogy nagyon sok tanulásra van még szükségem. Akiknek komoly tervei vannak edzőként a labdarúgásban, azoknak mindenképp el kell végezniük ezt a legmagasabb minősítést adó edzői tanfolyamot.

Egy 2008-as nyilatkozatodban olvastam, hogy nagy álmod, hogy egyszer a Vidi edzője legyél. Most 2011-ben is hasonlóan gondolod?
Így igaz, ezt ma is ugyanígy gondolom. Hét évet fociztam a Vidiben, és korábban már elmondtam többször is, szóval csak ismételni tudom magamat, hogy a Sóstói Stadion az egyetlen olyan stadion, ahova akárhányszor visszatérek, úgy érzem, mintha haza érkeznék. Nagyon szeretem a Vidit, ezer szállal kötődőm Székesfehérvárhoz. Amikor a stadion aulájába kikerült a két üres tabló – az egyik a Vidi első bajnokcsapatának a másik pedig a Vidi első kupagyőztes csapatának volt fenntartva – akkor elhatároztam, hogy az egyikre játékosként, a másikra pedig edzőként fogok felkerülni. A kívánságom egyik fele valóra vált, remélem a másik fele már nem fog teljesülni - hiszen ez azt jelentené, hogy a Vidi idén megnyeri a bajnokságot is.

Pályafutásod sikeres állomásának tartod a 90-es évek elejét, amikor a fővárosból a Vidihez

kerültél?
Persze, hiszen 18 évesen kerültem ide, és nagy lehetőség volt ez számomra, hogy a felnőtt csapattal készülhettem. Ráadásul remek időszakban mutatkozhattam be az NB I-ben, hiszen egy hazai Újpest elleni 1-1-es találkozón debütáltam az élvonalban. Ezt követően még 15 bajnoki mérkőzésen őriztük meg veretlenségünket, ezért mondom azt, hogy remek időszakban sikerült bemutatkoznom az élvonalban. Ez a Burcsa féle Vidi egy nagyon jó csapat volt, büszke vagyok, hogy a tagja lehettem. Később aztán voltak nehéz időszakok is, amikor osztályozót kellett játszanunk azért, hogy megőrizzük NB I-es tagságunkat, de összességében elmondhatom, hogy büszke vagyok arra, hogy a Vidiben alapozhattam meg a pályafutásomat. A legtöbb bajnokimat is – több mint 170-et – a Vidiben játszottam és a góljaim döntő részét is ebben a csapatban szereztem.

Öt év után váltottál és a Fradiba igazoltál.
Így van, és sosem tagadtam, hogy a fővárosi zöld-fehér klub is fontos szerepet játszott az életemben. Rengeteg dolgot köszönhetek a Vidinek, de voltak olyan sikerek, élmények, amiket a Ferencváros adott meg nekem. Ez a két klub, a Vidi és a Fradi az, mely a legfontosabb szerepet töltötte be a karrieremben.

Pályafutásod alatt rengeteg külföldi országban megfordultál Portugáliától Izraelig. Melyik időszakot tekinted a legsikeresebbnek, ha a külföldi csapataidat nézzük csak?
Annak ellenére, hogy Izraelben kétszer is kupagyőztes lehettem és Portugáliában is nyertem bajnoki címet mégis úgy érzem, a belgiumi légióskodásom volt a legsikeresebb. Itt a Genkkel bajnok és kupagyőztes is voltam. Érdekesség, hogy 1999-ben az ellen az NK Maribor ellen játszottunk a belga csapatommal BL selejtezőt, amely ellen tavaly a Vidi EL selejtezőt vívhatott. Emlékszem, annak idején mi sem jártunk több sikerrel, mint tavaly a Vidi. Az első meccsen Mariborban 5-1-re kikaptunk, a visszavágón azonban 3-0-ra sikerült nyernünk, azon a találkozón én is betaláltam a szlovének kapujába, így összesítésben csupán egy gól hiányzott akkor a továbbjutásunkhoz.

Nyolc évvel azután, hogy eligazoltál a Vidiből, visszatértél Fehérvárra, igaz csupán 7 bajnokin léptél pályára. Más körülmények közé érkeztél vissza, mint amit itt hagytál 1996-ban?
Össze sem lehet hasonlítani a két korszakot. Amikor 2004-ben visszajöttem Fehérvárra, minden a feje tetején állt. Úgy igazoltam ide, hogy elfogadtam azt a feltételt, hogy fizetést nem kapok, csak prémiumot. Tényleg nagyon mostoha körülmények voltak akkoriban Fehérváron. Végül innen külföldre kerültem, Skóciából kaptam egy jó ajánlatot. Amikor ott lejárt a szerződésem ismét hazatértem, de akkor mintha valamiféle sértődöttség lett volna a fehérvári vezetőkben, pedig tiszta a lelkiismeretem, nem érzem úgy, hogy valaha is megcsaltam volna a Videotont. Ezt követően végül a Diósgyőrbe igazoltam.

Ahol aztán ellenünk győztes gólt szereztél, és a gólörömöd alkalmával a mezed alatt lévő fehér trikón egy feliratot mutattál a nézőknek. Sokáig találgatták a fehérvári drukkerek, hogy vajon az akkori Vidi-vezetőknek szólt-e az üzenet, vagy a Vidi-szurkolóknak. Emlékszel még, mi volt a felirat szövege?

Persze. Tamási Zoli nekem nagyon jó barátom volt, és a Vidi elleni meccs előtti héten törött el a lába, neki szólt ez a felirat, hogy „Bende gyógyulj meg”. Én is hallottam utána olyan visszhangokat, hogy biztos a Vidi vezetőinek üzentem ily módon, de erről szó sem volt.

Pályafutásod alatt rengeteg gólt lőttél itthon, külföldön és a válogatottban is. Melyik gólodat tartod a legemlékezetesebbnek vagy legfontosabbnak?
Sosem a szép góljaimról voltam híres. Azonban úgy érzem sok fontos gólt szereztem pályafutásom során. Néha egy-két ollózós találatomra esetleg ráfoghatjuk, hogy szép is volt. Belgiumban az egyik gólomat az év góljának választották. Az tényleg szép gól volt. De például a Salgótarján elleni osztályozón szerzett gólom már nem sorolható a látványos gólok kategóriájába, amikor a derekamról pattant a kapuba a labda, azonban az egy nagyon fontos találat volt. Számomra nagy élmény volt, amikor a Ferencváros színeiben gólt lőttem a Newcastle-nek. De talán a legérdekesebb történet egy 1994-es gólomhoz fűződik. Az első fordulóban a Stadlert fogadtuk és emlékszem, hogy a felkészülés alatt nem igazán ment a játék, gólt is régen lőttem. Egy jósnő egy követ adott nekem, amit a sportszáramba kellett tennem, és azt ígérte, ez majd segíteni fog. Láss csodát a mérkőzés 23. másodpercében gólt szereztem. Ez egyébként a leggyorsabban szerzett találatom pályafutásom során.