ENG
Az egykori kiváló futballista a 90-es évek közepén szerepelt a Vidiben és a Ferencvárosban is. Mindkét csapat a mai napig közel áll a szívéhez, szerinte remek mérkőzést láthatnak majd a nézők.
Kevés labdarúgó mondhatja el magáról, főleg Magyarországon, hogy 13 mérkőzést követően beíródott a neve a klub történelemkönyvébe. Zoran Kuntics ezen kevés labdarúgók közé tartozik.
Pályafutását szülővárosában, Szabadkán kezdte, majd előbb a Vojvodinához, később pedig a dél-koreai Posco Atoms csapatában futballozott. 26 évesen került Magyarországra, Kecskemétre. 1995 tavaszán igazolt a Vidibe, ahol 13 mérkőzésen 11 gólt szerzett, így óriási érdemei voltak abban, hogy csapatunk a szezon végén osztályozós helyen végzett a bajnokságban, amit végül a Salgótarján ellen meg is nyertünk. Két legemlékezetesebb fehérvári mérkőzését az 1994-es bajnokcsapat, a Vác ellen, valamint az 1995-ös aranyérmes FTC ellen játszotta. Előbbi csapatot a Sóstói Stadionban 6-3-ra győztük le, Kuntics négy gólt lőtt és két gólpasszt osztott ki.
A Ferencvárossal az Üllői úton játszottunk felejthetetlen meccset. A már bajnok zöld-fehérek a találkozó 1. percében megszerezték a vezetést Lipcsei góljával, amire 10 perccel később Horváth Ferenc 22 méteres bombagóllal válaszolt. Zoran Kuntics a 60. percben megszerezte a vezetést csapatunk számára, négy perccel a mérkőzés vége előtt azonban egyenlíteni tudtak a hazaiak. Mivel számunkra élet-halál kérdés volt akkor a győzelem megszerzése, ezért mindent egy lapra feltéve támadtunk az utolsó percekben, végül Kuntics a 90. percben megszerezte a győztes gólt, mellyel 3-2-re nyerni tudtunk a bajnok Ferencváros otthonában. Nem csoda, hogy a következő idényben Kuntics már a zöld-fehérek játékosa volt, és a Bajnokok Ligájában is pályára léphetett.
Úgy gondolom, két azonos erősségű csapat találkozik egymással. Mivel mindkét együttes látványos támadófocit játszik, ezért biztos vagyok benne, hogy a foci ünnepe lesz a Ligakupa-döntő. A legnagyobb győztesei ennek a meccsnek a nézők lesznek, akik kilátogatnak a stadionba. Mivel mindkét csapat nagyon közel áll a szívemhez, ezért nem tippelnék arra, hogy ki nyeri meg a Ligakupát.
- Említetted, hogy mindkét csapat közel áll a szívedhez. Hogyan emlékszel vissza a 90-es évek közepére?
1995 és 1996 volt pályafutásom legszebb és legeredményesebb két éve. Székesfehérváron a bentmaradásért küzdöttünk. Nagyon jó közösség volt a Vidinél, és remek szakemberekkel dolgozhattam együtt. A szurkolók is nagyszerűek voltak. A Fradinál teljesen más célokért küzdöttünk, ott akkor a bajnoki cím megvédése volt a célkitűzés, emellett pedig a Bajnokok Ligájában szerepeltünk.
- Több mint 13 éve fejezted be labdarúgó pályafutásodat. Mivel foglalkozol manapság?
Az NB II-es SzTK-Erima vezetőedzője vagyok január óta. Rengeteget dolgozunk, hiszen a célunk az, hogy egy profi klubot építsünk fel. Nem csak edzéseket tartok, de az ellenfeleket is én térképezem fel, sőt nagyon sok játékost nézek meg, hogy kikkel tudjuk majd megerősíteni a keretünket. Nagyon élvezem a munkámat, örülök, hogy nem távolodtam el a focitól.
Szerző: Wéninger Ákos
