INTERJÚ

Halmai: "A Vidi ma mindehol esélyesként lép pályára"

Halmai Gábor, az egykori kiváló futballista a Fehérváron és a Honvédnál töltött éveiről, klubunk mai helyzetéről és a vasárnapi rangadóról beszélt a vidi.hu-nak.

Rendhagyó módon, ezúttal "Mesélő képek" sorozatunkban egy interjú szerepel, és nem csak egy mérkőzés, egy pillanat a kiindulópontunk, hanem egy korszak, az 1990 elejétől 1991 közepéig tartó. Halmai Gábor ugyanis 1990-ben, 18 évesen robbant be a magyar futballba a Vidi játékosaként, majd 19 évesen, 1991 nyarán az akkori egyik legjobb magyar csapat, a Honvéd labdarúgója lett. Kispesten bajnoki címet nyert, és a belga Germinal Ekeren hívta soraiba, ahol három szezont töltött. Hazatérve az MTK-t erősítette, amit egy szintén három éves, ezúttal izraeli légióskodás követett, majd újra a kék-fehéreket választotta, és 2005-ben onnan vonult vissza. 1993-2001 között 57-szer szerepelt a magyar válogatottban. Az egykori kiváló focistát a vasárnapi Honvéd - Vidi rangadó előtt kérdeztük, elsősorban a két klubnál eltöltött éveire és a jelenre fókuszálva.

Halmai Gábor az MTK elleni mérkőzésen próbál szerelni 1990-ben, a kapuban Petry Zsolt. Halmai a Vidin és a Honvédon kívül csak az MTK-ban szerepelt magyarországi pályafutása alatt.

Székesfehérváron született, a Vidiben lett NB I-es játékos. Hosszú, ám töretlen útja volt a felnőtt csapathoz.

Általános iskola második osztálytól, 7 éves koromtól voltam igazolt játékosa a Videotonnak, egy korosztály kivételével végigjártam a ranglétrát. A junior csapat maradt ki, mert az ifiből egyből az első csapathoz kerültem.

Nem egészen szokványos módon. Elmesélné ezt a történetet?

1990 január végén, a szalagavatómról hajnalban értem haza, majd miután felkeltem, kimentem egy Videoton - Tapolca felkészülési meccsre. A pálya szélén sétáltam a meccs előtt, amikor Kaszás Gábor, a Vidi akkori vezetőedzője szólt, hogy vetkőzzek, mert beállok a második félidőre. Hirtelen egyből felébredtem, majd még haza is kellett mennem édesapám Trabantjával a sípcsontvédőmért, mert az sem volt nálam. Tényleg beálltam a mérkőzésen és második labdaérintésből gólt rúgtam. Így ragadtam végül az első keretnél.

A tavaszi rajton már kezdőként szerepelt, addig azonban sok minden történt pár hét alatt.

Márciusban kezdődött a tavaszi szezon, előtte Algériában volt a csapat edzőtáborban és oda már én is mentem. Az utolsó felkészülési meccset Tatabányán játszottuk, ami után Kaszás Gábor tragikus hirtelenséggel, autóbalesetben meghalt. Ez egy óriási trauma volt a csapat életében és a saját életemben is. Mezey György érkezett a kispadra, és már úgy találkozott velem, mint a felnőtt csapat tagja, aki a felkészülési meccseken is kezdőként játszott. Így a Vasas elleni szezonnyitón is szerepet kaptam.

Milyen csapat volt az akkori Vidi?

Egy nagyon vegyes társaságba kerültem, hiszen a régi legendák közül játszott még Vadász Imre és Horváth Gábor, de a fiatalabb generáció - Csucsánszky, Jónás, Máriási - is jelen volt már. Szakmailag és emberileg is remek társaság volt, nekem meg pláne nagy élmény 18 évesen. '90 nyarán érkezett Burcsa Győző és egy nagyobb fiatalítás vette kezdetét a klubnál, de nem kevésbé kiváló focisták kerültek a keretbe.

1991 nyarán igazolt az akkori legjobb magyar csapathoz, a Honvédhoz. Szakmailag nyilván nem kell magyarázni a döntést, de hogy élte ezt meg egy akkor 19 éves fiatalember, akit minden addigi élménye Fehérvárhoz és a Vidihez kötött?

Mezey György már a '90-es tavasz után szeretett volna magával vinni a Honvédhoz, de nekem '91 nyaráig szólt a szerződésem, úgyhogy azt kitöltöttem, és csak utána költöztem Pestre. Fehérváron nőttem fel, a családom is ott lakott és a Vidiben nevelkedtem, tehát egyáltalán nem volt könnyű elhagyni a klubot és a várost. A Videotonban lettem labdarúgó, amiért elkezdtem dolgozni gyerekkoromban, azt ott értem el. Felemelő érzés volt, hogy azon a pályán ahol labdát szedtem vagy róttam a köröket edzéseken, NB I-es játékos lehettem. Emlékszem, egyik reggel közöltem édesapámmal, hogy nem akarok elmenni a Honvédhoz, és tényleg ott tartottunk, hogy visszamondjuk a szerződést. Aztán egy hosszabb beszélgetés végül meggyőzött, hogy mennem kell. Tizenhárom válogatott játékosa volt akkor a Kispestnek, tehát még a kispadra is jutott belőlük. Nagyon meg kellett küzdenem, hogy a keretbe és a csapatba kerüljek, de előbb-utóbb kiharcoltam ezt.

Nyilván követi a Vidi azóta íródott történelmét. Hogy tetszik klubunk 2013-ban?

A Vidinél örvendetes a mostani helyzet, stabil a klub, ősszel bejutott az Európa Liga csoportkörébe, ami nagyon nagy eredmény. Azok az erőfeszítések pedig, amiket a Puskás Akadémiával közösen tesznek, mindenképpen előrevihetik a magyar labdarúgást. A Videoton tehát - remélhetőleg sok játékost adva a válogatottnak is - hosszú évekre meghatározója lesz a futballunknak, ebben biztos vagyok.

Vasárnap Honvéd - Vidi rangadó lesz, mit vár a mérkőzéstől?

A Vidi ma mindenhol esélyesként lép pályára, így a Bozsik Stadionban is. Ha Sóstón lenne a meccs, akkor fix egyest mondanék, így viszont három esélyes a találkozó végkimenetele, de azért nagyobb a sansz egy piros-kék győzelemre.

Szerző: Acsai N. Ferenc

Fotó: vidi.hu

További hírek