"Remek az összhang a csapaton belül, ez a siker egyik fontos feltétele"

Emlékszel, hány éves korodban kezdtél el focizni és miért épp a labdarúgást választottad?

Jól emlékszem arra a pillanatra; hét éves voltam, amikor már csapattal akartam edzeni, szerencsére ez sikerült is. Persze már kicsi gyerekként is sokat játszottam labdával, de ez volt az pillanat, amikor komolyabbra fordult a dolog. Más sportokat is kipróbáltam, de mindig a foci volt az elsődleges.

2009-ben kerültél Szerbiából Magyarországra, a Honvéd akadémiájára. Miért döntöttél a váltás mellett?

Igen, akkoriban még otthon fociztam. Az ügynökök folyamatosan figyeltek minket, az egyikük megkérdezte, volna-e kedvem Magyarországon, akadémiai keretek között folytatni. Ekkor Szerbiában még nem akadémia rendszerben foglalkoztak a fiatalokkal, így éltem a lehetőséggel. Borzasztóan nehéz döntés volt, 15 évesen el kellett válnom a szüleimtől és a barátaimtól, gyorsan fel kellett nőjek. Visszagondolva, jót tett nekem az önállóság, de az eleje nagyon kemény időszak volt.

Honvédosként többször is összetalálkoztál sorsdöntő meccseken a Vidivel, hogy emlékszel vissza ezekre a párharcokra?

2017 májusában úgy alakult a bajnokság, hogy egymeccses döntőt vívhattunk a végén a Fehérvárral. A szezon előtt senki nem gondolta, hogy bajnokok lehetünk, de talán még az első négybe se vártak minket. Ez a foci egyik szépsége, hogy néha az előzetes várakozásokra rácáfolva is tudsz győzni. Remek szezont futottunk a Honvéddal, szerettünk együtt lenni, bíztunk egymásban, és az öltözői hangulat is végig kiváló volt. Hiába voltunk esélytelenek a szezon elején, végül mégis megnyertük a bajnokságot. Egy évvel később ugyancsak a bajnoki cím sorsáról döntött ez a párharc, akkor a Vidi ellenünk biztosította be az első helyét. A 2019-es kupadöntőre is jól emlékszem, az volt az utolsó meccsem a Honvéd mezében. Az én tizenegyesből lőtt gólommal szereztünk vezetést, a félidőre előnnyel mentünk, de a második játékrészben már sokkal jobb volt a Vidi, a hajrában megfordította a meccset és megérdemelten nyert.

A 2018/2019-es bajnokságban Davide Lanzafaméval holtversenyben gólkirály lettél. Mitől sikerült ilyen jól az a szezonod?

Újra csak a remek öltözői hangulatot tudom kiemelni. Nagyon jó kis brigád voltunk, olyan idősebb játékosokkal, mint Djordje Kamber vagy Ivan Lovric, akik példát mutattak a többieknek. Hálával tartozom a csapattársaimnak, nélkülük én sem lehettem volna gólkirály. Szintén fontos volt, hogy elkerültek a sérülések, így mind a 33 mérkőzésen pályára léptem.

Ugyancsak 2019-ben Svájcba szerződtél a Luganóhoz, majd két évet a Partizan Belgrádban is eltöltöttél.

Jó tapasztalat volt a luganói kaland, jól éreztem magam. Erős bajnokságba kerültem, sokat tanultam, játszottam is, gólokat lőttem, visszagondolva jó élmény volt. A Partizan az egyik legjobb, legnagyobb szerb klub, a múltja és szurkolótábora is messzi földön híres. Óriási dolog volt náluk szerepelni, büszke vagyok rá, hogy nekem ez megadatott.

Térjünk át a válogatottra, 2018 novemberében, a finnek ellen bemutatkoztál a magyar válogatottban. Szerb-magyar kettős állampolgárként sokat gondolkodtál azon, melyik nemzet válogatottjában vállalj szerepet?

Nem fogok hazudni, nem volt könnyű döntés, hiszen Szerbiában születtem és nőttem fel, de Magyarországot és a magyar embereket is nagyon szeretem. Válogatottnak lenni különleges érzés, büszke vagyok arra az időszakra. Nagy megtiszteltetés volt viselni a magyar válogatott mezét, rengeteget kaptam ettől az országtól. Emlékszem, a finnek ellen alig vártam, hogy beállhassak. Előtte is voltam már kerettag, ültem a kispadon, de azon a meccsen mutatkoztam be, ráadásul győztünk is, így minden remekül alakult.

Karriered során több poszton is megfordultál, melyik pozícióban érzed magad a legjobban?

Természetesen, ahogy a világon minden futballistának, nekem is fontos a góllövés, szóval szeretek minél közelebb lenni a kapuhoz (nevet). Amikor gólkirály lettem, kétcsatáros rendszerben játszottunk, én voltam az egyik támadó, abban a pozícióban nagyon jól éreztem magam. Emellett szeretem bejátszani a teljes baloldalt is. Számomra előny, hogy több poszton tudok játszani, így ott tudok segíteni a csapatnak, ahol az edző kéri tőlem.

Az elmúlt egy hónapban megismerkedtél az új társakkal. A csapat egyik korelnökeként, hogy látod, mire lehet képes ez a megfiatalított Fehérvár?

Először is nagyon furcsa nekem, hogy mindössze 30 évesen én vagyok az egyik legidősebb játékos a csapatban (nevet). Amióta Magyarországon játszom, a Vidi mindig erős klub volt és most is az. Kiemelném az öltözői hangulatot, remek az összhang a csapaton belül, ez a siker egyik fontos feltétele. A fiatalok nagyon motiváltak, éhesek a sikerre, úgy érzem, jó szezonunk lesz!