Emlékezetes mérkőzések az ETO ellen

Szombaton 14:30-kor kilenc év után ismét élvonalbeli bajnokit játszunk az ETO FC Győr ellen.

A legutóbbi győri bajnokink 2015-ben 2-2-es döntetlennel zárult, összesítésben pedig az ETO ünnepelhetett többször ellenünk: 37 alkalommal nyert szombati riválisunk, 28 döntetlen mellett 30 alkalommal Vidi-siker született. Ebből a 30 győzelemből elevenítünk fel ötöt időrendi sorrendben.

Rögtön a két együttes első egymás elleni bajnokijával kezdjük a sort, ugyanis az 1968. március 24-én lejátszott mérkőzést 1-0-ra megnyertük hazai pályán a Szusza Ferenc által irányított győriek ellen.

Úgy látszik, hogy a hazai csapat otthonában sokkal bátrabban játszik, mint amikor idegenben lép pályára - olvasható a Népsport korabeli tudósításában.
Ezúttal is, akárcsak két héttel korábban a Diósgyőr ellen, magabiztosan és lendületesen kezdett. Ügyes, gyors adogatásokkal szőtte támadásait. Az első 20 percben ez láthatóan meglepte a győri védelmet. A vendégek védői ebben a játékrészben gyakran meginogtak. A Győr csak a félidő közepén ocsúdott fel és ekkor már több ügyes támadást vezetett. A hazai védők azonban nem engedték lövéshez jutni a győri támadókat. Ha sikerült is egy-egy lövés, azt a nagyszerűen védő Timár rendre hárította.

A mindent eldöntő gólunk a 12. percben született, amelyről a sportnapilap így számolt be: Egy hazai ellentámadás futott a pályán, Karsai öt védőt is kicselezett és 12 méterről laposan a kapu jobb sarkába lőtte a labdát.

Szünet után óriási erővel próbálkozott a vendégcsapat, a fehérváriak a kapu előterébe szorultak és ekkor bebizonyították, hogy szervezetten és lelkesen, önfeláldozóan tudnak védekezni. Érdekes, hogy ebben a játékrészben már sokkal többet támadott a győri csapat, mégis a hazaiaknak akadt két nagy gólhelyzetük. A Videoton együttese végül rászolgált a győzelemre.

Az első idegenbeli sikerünkre az ETO ellen a máig emlékezetes 1975/1976-os szezonban került sor.

A Videoton jobban felkészült a találkozóra. Az utóbbi hetek mérsékeltebb szereplése után Kovács Ferenc edző kissé átszervezte csapatát. Ismét Kovácsot tállította a védelem tengelyébe, ezzel nagymértékben feljavult a védelem játéka. Nagy II a középpályán kapott helyet, míg Karsai előrehúzódva irányított. A Videoton a mérkőzés elején várta a győri rohamokat és inkább saját kapuja előterében biztosított. Később fokozatosan támadásba lendültek a vendégek és a vezető gól után fölénybe is kerültek. Ekkor ellenfelüknél gyorsabban, tudatosabban játszottak. Az ETO kevés elképzeléssel küzdött. Sok átadási hiba törte meg a csapatjáték folyamatosságát. A támadások semmi veszélyt sem jelentettek. Szünet után az előnyét tartani igyekvő Videoton átadta a kezdeményezést, de az ETO nem tudott mit kezdeni a fölénnyel. A kapura semmi veszélyt sem jelentettek próbálkozásaik, annak ellenére, hogy az előretolt csatár szerepkörében egymást váltotta Stolcz, Mile és Szabó. Wollek újabb szabadrúgása és az ezt követő kapushiba végleg megpecsételte a győriek sorsát. A Videoton érettebb, tudatosabb, gyorsabb és pontosabb játékával rászolgált a győzelemre - tudósított a meccs másnapján a Népsport.

A két gólunk pedig így született, ugyancsak a Népsport beszámolója szerint:

A 22. percben Nagy II-vel szemben elkövetett szabálytalanság miatt 22 m-re a győri kaputól szabadrúgáshoz jutottak a fehérváriak. Karsai, Wollek és Kovács József készülődött, végül Wollek futott a labdának és jól eltalált, nagyerejű lövése a későn mozduló Palla mellett fejmagasságban, a jobb oldali léc mellett vágódott a hálóba (0-1).

A 71. percben ismét a győri kapuba került a labda. A hazai kaputól 35 m-re Wollek rúghatott szabadrúgást. Nagyerővel meglőtt labdája kiperdült a vetődő Palla kezéből és a befutó Nagy II 4 m-ről a léc alá lőtt (0-2).

Öt évvel később, 1980. május 10-én rúgtuk a legtöbb gólt az ETO-nak, ráadásul idegenben!

Küzdelmes játék után már a 9. percben vezetett a Videoton - tájékoztatta olvasóit a Fejér Megyei Hírlap. Karsai a jobb oldalról végezhetett el szabadrúgást és az ötösre nyeste a labdát, amit a legjobbkor érkező Burcsa kapásból a jobb sarokba továbbított (0-1). A 11. percben Onhausz vette célba a piros-kékek kapuját, de lapos, erőteljes lövését Disztl bravúros vetődéssel mentette.

A hazai szurkolók számára már ekkor is savanyú volt a szőlő, legalábbis erre utalt, hogy előbb a Richards vezérigazgatója, majd az ETO egyik játékosa igyekezett erőnek erejével csendre bírni a kifogástalanul szurkoló maroknyi fehérvári tábort.

Szerencsés góllal egyenlítettek a hazaiak a 19. percben. Hannich jobbról a kapu elé lőtte a labdát, s az Kovács Józsefen irányt változtatva került a hálóba (1-1). A 28. percben Tiber harcossága eredményezte az újabb vendéggólt. Visszaszerzett egy elveszettnek látszó labdát, beadása Onhauszról Burcsa elé perdült és ő 10 méterről nem hibázott (1-2).

Szünet után az első igazi eseményt Póczik 20 méteres nagy lövése jelentette, a belső kapufáról vágódott vissza a labda. Négy perccel később góllal válaszolt a Videoton. Burcsa két csel után Tiber elé gurított, a szélső befelé cselezett, majd 20 méterről a kapu bal oldalába lőtt (1-3). A 73. percben Tiber, a Videoton legjobbja, Szabót hozta helyzetbe. A középcsatár lefordult őrzőjéről és 12 méterről a jobb sarokba emelt (1-4). A 80. percben Csongrádi—Burcsa—Tiber villámtámadás végén a szélső 14 méterről lőtt a bal alsó sarokba (1-5). A 83. percben Póczik vezetgette a labdát és 22 méterről, védhetetlen lövést küldött a jobb felső sarokba, beállítva a 2-5-ös végeredményt.

A Videoton a győri mérkőzésen az utóbbi idők egyik legjobb játékával győzte le ellenfelét. Disztl megbízhatóan, időnként bravúrosan védett. A hátvédsor ugyancsak magabiztosan játszott, valamennyien kivették részüket a támadásokból is. A középpályán Karsai ismét igazi irányító volt, Csongrádi szokása szerint sokat dolgozott, Burcsa pedig ismét két gólt lőtt. Tiber, a csatársor, sőt a csapat legjobb embere volt. Ő is két gólt szerzett, kettőt előkészített és a középpályásoknak is sokat segített. Mindent egybevetve a Videoton ezúttal valóban éremesélyeshez méltóan játszott - zárta tudósítását a Hírlap.

(Fotó: Képes Sport)

A 2004-es és a 2014-es emlékezetes Győr elleni bajnokijainkról pedig a korabeli tudósítások helyett már a videóösszefoglalók beszéljenek!