A média és a Videoton egy friss ügy kapcsán

Én belülről, a szakmai munka kapcsán nagyon is érzem ennek a hatását, hiszen az öltözőben sok minden lecsapódik, ideértve a nyomtatott sajtóban leírtakat és az elektronikus sajtóban elhangzottakat is. Miért is hozom mindezt elő? Legutóbb, Kaposváron, meggyőző fölénnyel nyertünk. Ezt mindenki elismerte, kivéve azt, aki a stúdióban értékelte a találkozót. Az ott elhangzottak nevetségessé és hiteltelenné tették az egyébként jól kitalált és felépített műsort. Edzőmeccsnek minősítette a második félidőt. Nem találta alkalmasnak a két gólt rúgó, egyébként nyolcas osztályzatot kapó Alvest arra, hogy a mérkőzés legjobbja legyen. Üzent, mert Nikolics néhány esetben csereként lépett pályára, hogy el kell engedni. Sorolhatnám még, de felesleges, mert egy régről itt maradt jelenséggel állunk szemben. Az említett dolgok egyébként mind belső ügyei egy klubnak, egy csapatnak. Ami ebből a hozzáállásból kitűnik, nem más, mint mérhetetlen rosszindulat, részben az én irányomban, részben a klub irányában. Ami engem illet, rólam lepörög, de a Videoton nevében egyszer, s mindenkorra visszautasítom az ilyen jellegű megnyilvánulásokat, azt, hogy valaki kijelentő módban avatkozzon be egy klub belső ügyébe!

Ez a város és ez a csapat komolyabb annál, minthogy akármilyen szintű, magukat újságírónak nevezők megfelelő szakmai tudás hiányában minősítgessék.

Az eset amúgy, sajnos nem egyedi, de azért erre tértem ki most konkrétan, mert ez a legfrissebb. Sajnos

	Mérkőzés utáni sajtótájékoztatón

vannak olyanok, akik nem tudják elviselni, hogy egy klub kezd magára találni, jövője egyre ígéretesebb. Hogy miért, az számomra megmagyarázhatatlan. Harminc-negyven éve volt „divatban” az, hogy amit az újságíró leírt - függetlenül attól, az mennyire volt köszönőviszonyban a valósággal -, az volt az igazság. A legjobb személyes példám: mielőtt kimentünk a VB-re 1986-ban, az utolsó televíziós interjúmban elmondtam, bármi legyen is az eredmény Mexikóban, nem kívánom folytatni a szövetségi kapitányi tevékenységemet. Nem lemondtam, egyszerűen lejárt a szerződésem. Ehhez képest az szovjetek elleni meccs után öles címekkel jelent meg az újságban, hogy Mezey lemondott… Megmérgezték a munkámat és teszik ezt ma is néhányan.
Pedig ma már más szelek fújnak, s a régi szemléletmódra a magyar futballnak nincs szüksége. A Videoton nehéz helyzetben van a média szempontjából, mert a különböző módon közzétett vélemények és megnyilvánulások – amelyek megmondják a „tutit” - pedig a szakmai munkát is megnehezítik. Ez a város és ez a csapat komolyabb annál, minthogy akármilyen szintű, magukat újságírónak nevezők megfelelő szakmai tudás hiányában minősítgessék.