35 éve nyertünk a Real Madrid otthonában, az UEFA Kupa-döntő visszavágóján

Dukla Praha, PSG, Partizan Belgrad, Manchester United, FK Zseljeznicsar. Ezt az öt csapatot legyőzve jutott el együttesünk 35 évvel ezelőtt az UEFA Kupa-döntőbe, ahol a spanyol sztárcsapat, a Real Madrid volt a mieink ellenfele. A döntő első meccsét a Real Madrid 3-0-ra megnyerte Székesfehérváron.

35 évvel ezelőtt az UEFA Kupa-döntő lázában égett Madrid, spanyol méretekben is óriási volt az érdeklődés a találkozó iránt. A helyi sajtóorgánumok alapos munkát végeztek, a televízió a döntő előtti éjjel éjféltájban felvételről adta a Real Madrid és a Videoton edzését. A Marca című napilap képes riportot közölt az edzésekről és megszólaltatta a várható főszereplőket, például Stielikét, Camachót, a Videoton részéről Szabót, Májért és Csongrádit.  A Real Madrid a Hotel Reálban, a Videoton pedig a Hotel Mindanaóban készült a mérkőzésre. A sajtó képviselőit a Bernebau stadionban levő „kincstárban” — ahol a Real ereklyéit gyűjtötték össze — Luis de Carlos, a Real Madrid elnöke fogadta. Az elnök mondandójának lényege az volt, hogy 19 év után újra európai szintű kupa megnyerésével akarnak ünnepelni.

„A kupagyőzelemre szinte semmi esélyünk nincs, de a tét súlyától most már megszabadulva, bebizonyíthatják a spanyoloknak, hogy a másik ágon nem véletlenül ők kerültek a legmagasabbra” - írta Borbély Pál a Népsport tudósítója az UEFA Kupa-döntő visszavágója előtt, kiemelve a sok-sok bravúr, a lelkesedés, az akarat és a csapatjáték diadala, az, hogy a Videoton eljutott idáig. „Az előjelek szerint legfeljebb csak szépíteni lehet a Real ellen, a kupa elnyerése már csodával lenne határos” - tette hozzá.

Kovács Ferenc két játékos beállításán töprengett még közvetlenül a visszavágó előtt is. Csongrádi Manchesterben sérült meg, és bár porcműtétje után gyorsan gyógyult, kérdés volt, hogy bírja a terhelést. Májer Lajos combja az osztrákok ellen készülő válogatott keret edzésén sérült meg, az orvosi vélemény szerint, már ő is egészséges. Ha mindketten visszakerülnek, akkor újra együtt az eredeti sikercsapat. „A két kitűnő futballistának élete nagy eseménye lenne a madridi fellépés. Ugyanakkor kérdés: mennyit kockáztathatok? Abból indulok ki, hogy tulajdonképpen elveszítettük reményünket a végső sikerre. Szépíteni viszont lehet. Erre a mérkőzésre odafigyel a futballvilág. Egy jó eredmény újra a középpontba állítana minket. Ezért nehéz a döntés. Lehet, hogy akik Májer és Csongrádi helyére kerülnének, tíz évre megalapoznák pályafutásukat a Videotonban” - foglalta össze kétségeit Kovács Ferenc mesteredző.

A Real Madrid régóta várt kupasikerre, a KEK-döntőben, 1971-ben a Chelsea-től, 1983-ban az Aberdeentől kapott ki, a BEK-döntőben pedig, 1981-ben a Liverpool ellen maradt alul. Érthető módon, ezúttal elszántak voltak, Molowny a csapat edzője így nyilatkozott: „A Videotont valamennyi ellenfele lebecsülte a kupában, mégis itt van. Vagy talán éppen ezért jutott el a döntőig! Még a rutinos manchesteriek is túlságosan korán kezdtek ünnepelni: hagyták kiénekelni a sajtot a szájukból. Húsz éve csak második helyig jutottunk el a kupákban, most itt a nagy lehetőség: nem akarok látni se hollót, se rókát, se sajtot. A kupa kell!” 

Luis de Carlos Ortiz elnök azt sem titkolta, a Real Madrid múzeumban már előkészítették az UEFA Kupa vitrinjét.

Ugyanakkor Kovács Ferenc is töretlenül bízott fiaiban, abban a kivételes csapategységben, ami idáig vezette a Videotont: „A Real ünnepelni akar, igazi fiesztát kíván rendezni százezer szurkolójának. Bizonyítani, hogy a legjobbak között van a világon. Kedvenc mondásuk a madridiaknak: ”Olyan most a Real, mint egy olajozott gépezet, tökéletesen működnek a fogaskerekek”. Én azt mondom, ilyenkor is elég egyetlen porszem, és egyszerre csikorogni kezd minden. Szerda este talán ilyen porszem lehetünk…”

A mérkőzés előtt fél órával már egy tűt sem lehetett leejteni a stadionban, óriási hangorkán biztatta a bemelegítésre befutó Real Madridot.A Videotont elkísérő hetvenfős magyar szurkolótábor megpróbálta felvenni egy pillanatig a versenyt a százezres többségben levő hazaiakkal, de ez valóban csak néhány pillanatig tartott.

Hazai rohamokkal indult a meccs, a 4. percben Valdano fejesét, a 6. percben Santillana lövését fogta Disztl. A 8. percben Májer lőtt mellé ígéretes helyzetből, pár pillanattal később azonban úgy tűnt, folytatja az első meccsen elindított fiesztát a spanyol sztárcsapat, hiszen Végh lerántotta Butraguenot a tizenhatoson belül, büntetőhöz jutottak a madridiak. Valdano állt a labda mögé, de Disztl Péter eszén nem lehetett túljárni! A bal alsó sarokra tartó lövést fantasztikus vetődéssel kiütötte kapusunk!

A következő 10 percben mindkét kapu előtt adódtak kisebb lehetőségek, majd a 26. percben Vadász révén majdnem vezetést szereztünk: 12 méterről leadott lövését Miguel Ángel bravúrral hárította. Butragueno helyzet az egyik, Szabó fejes a másik oldalon a 30. perc körül, de maradt a 0-0. A félidőt egy Michel szabadrúgás zárta, ami mellé ment.

A második játékrész ugyanúgy folytatódott, mint az első, előbb Santillana lőtt mellé, majd Butragueno próbálkozását védte Disztl. Az 52. percben Gallego lövésénél, két minutummal később Míchel bombájánál is helyén volt kapusunk. A 66. percben a kicsit korábban Csongrádit váltó Wittmann lőtt kevésssel mellé távolról. A 69. percben Butragueno 18 méterről tüzelt, a remek lövést Disztl szögletre ütötte. 

A 76. percben Santillana, a 77. percben Szabó szerzett lesgólt, továbbra is maradt a döntetlen. De már nem sokáig! A vége előtt 5 perccel Wittmann adott be jobb oldalról, Sanchisról Májer elé pattant a labda, szélsőnk pedig 17 méterről egyből a léc alá lőtt (0-1)!

A 88. percben a Keselyű, vagyis Butragueno újra csak lesről talált be, ezt sem adta meg a belga játékvezető, az eredmény pedig ezután már nem változott. 

A félelmetes Real otthonában a legjobb összeállításában játszó Videoton méltó partnere volt a világ egyik legnevesebb csapatának. Csak sajnálhatjuk, hogy az első találkozón — ismert okok miatt — többen is hiányoztak a székesfehérvári együttesből. Hiszen Májer gólja is bizonyította, hogy a nemzetközi kupaporondon méltán jegyzik a Vidi nevét.

A mérkőzés után a két csapat edzője így nyilatkozott:
Kovács Ferenc: "Tudtuk, hogy háromgólos hátrányt behozni szinte lehetetlen. Kivárásra alapoztuk taktikánkat. Legfőbb célunk az volt, hogy a televízión keresztül örömet, szép estét szerezzünk a magyar — s különösen a fehérvári — közönségnek. Úgy érzem, ez sikerült. A büntetőt jogosnak tartom, a három lesgólhoz viszont nem tudok hozzászólni, mert nem ültem olyan szögben, hogy megítélhettem volna a helyzetet. A csapatból nem szándékozom kiemelni senkit sem, régi, s már-már elfeledett erényünk, a csapatmunka eredményezte a sikert. Azért Disztl Péter kapusparádéja mellett mégsem mehetek el szó nélkül. Gallego azért tudott olyan szabadon építeni, mert a taktikai tervnek megfelelően csak a kapunktól mintegy 30 m-re vettük át az ellenfél játékosainak őrzését. Butragueno nagy tehetség, Santillana életveszély a büntetőterületen belül, s Michel nevét is sokat fogjuk még olvasni. Gratulálok a kupagyőzelemhez a Real Madridnak, s a Videotonnak a gyönyörű búcsúhoz."

Luis Molowny: "Mindenekelőtt el kell mondanom: kupagyőzelmünket — amelyre csaknem két évtizedet kellett várni — elődömnek. Amancio edzőnek köszönhetjük, hiszen én csak a kupahajrában léptem a helyére- Vereségünk annak tulajdonítható. hogy a játékosokat már nem tudtam kellőképpen rá hangolni erre a 90 percre: mindenki tudta, hogy nem kaphatunk három gólt saját pályánkon. Ennek megfelelően kissé kényelmesen, technikásán, a nézők szórakoztatására játszottak. A Videoton méltó döntősnek bizonyult, sokan kétségbe vonták ide jutásuk jogosságát, most azonban azon a pályán bizonyították képességüket, amelyen az Anderlecht hat, az Internazionale három gólt kapott." 

Csütörtök este a Kossuth Rádióban a menetelés kommentátora, Gulyás László közel 30 perces műsorban emlékezett meg a 35 évvel ezelőtti kupadöntőről, melyet ide kattintva hallgathat meg!

Felhasznált források: (Fejér Megyei Hírlap, Népsport - Arcanum DT)