"Sikerre éhes vagyok, ahogy a többi játékos is itt a Vidiben"

Hány éves korodban kezdtél el sportolni és miért éppen a futballt választottad?

A szüleim sportoltak, édesanyám Magyarországon kézilabdázott, apukám pedig otthon futballozott, Nagyváradon. Negyedik születésnapomra azt kaptam ajándékba, hogy elvittek egy olyan fociedzésre, ahol hozzám hasonló korú gyerekek voltak én pedig ott ragadtam.

Hogyan kerültél Nagyváradról Angliába?

A nagynénémék Angliában élnek és egészen kiskorom óta az volt az álmom, hogy egyszer a Premier League-ben futballozhassak. 13 éves lehettem, amikor a családommal úgy gondoltuk, hogy az egy remek lehetőség lenne számomra, ha kiköltöznék hozzájuk. Minden jól alakult, több csapatban is szerepeltem, a West Ham United volt a legnevesebb együttes, amelynek színeiben több barátságos meccset is játszottam, de sajnos a Brexit miatt adminisztrációs akadályokba ütköztünk, emiatt nem tudtam aláírni a szerződést velük.

18 évesen igazoltál az NB II-es Haladásba, ami ugyan nem a Premier League, de gondolom a fejlődésed szempontjából nem volt rossz, hogy egyből a felnőtt futball vérkeringésébe csöppentél bele.

Az első időszak nagyon nehéz volt, főleg azért, mert rajtam kívül álló okok miatt nem jött össze az angol szerződés. Most így visszagondolva azt hiszem, nem jártam rosszul azzal, hogy viszonylag fiatalon bemutatkozhattam a felnőtt futballban. Sokat köszönhetek Hadnagy Zsoltnak, aki korábban a Vidinél is dolgozott. Ő fedezett fel engem a Haladás számára és mivel a klub is elégedett volt velem és nekem is tetszett minden Szombathelyen, így gyorsan sikerült megegyeznünk. Igazából egy hét próbajátékra érkeztem, aztán úgy volt, hogy megyek vissza Nagyváradra, azonban legközelebb csak fél év múlva mentem haza (nevet). Visszatérve az NB II-re, nagyon sokat fejlődtem abban a bajnokságban, főleg fizikálisan. Technikailag úgy érzem, képzett játékosként igazoltam Magyarországra, jó alapokat kaptam Nagyváradon és Angliában is, azonban nem éreztem magam elég erősnek. Az NB II-es bajnokság viszont egy fizikális bajnokság, nem annyira a technikai tudáson van a hangsúly, ez pedig nekem jól jött, hiszen abban tudtam fejlődni, amiben voltak hiányosságaim.

A magyar utánpótlás-válogatottban mutatkoztál be, de sosem merült fel benned kérdésként, hogy román vagy magyar válogatott szeretnél-e lenni?

Őszintén szólva ezen nem kellett gondolkodnom, mert a román válogatottól nem kaptam meghívót sosem, de ha választanom kellett volna, akkor is a magyar mellett döntöttem volna. Tímár Krisztián hívott meg először az U19-es magyar válogatottba és büszke vagyok arra, hogy piros-fehér-zöldben szerepelhettem, ráadásul győztes meccsen debütálhattam, az olaszokat vertük 3-1-re 2021 őszén.

Nagyon szépen és választékosan beszélsz magyarul, otthon mind a két nyelven beszéltek veled a szüleid?

Köszönöm szépen, de az igazság az az, hogy bár a szüleim tudnak magyarul is, és amikor gyerek voltam, akkor próbálták is erőltetni, hogy tanuljak meg magyarul, de én inkább angolul akartam megtanulni. Talán hihetetlenül hangzik, de amikor a Haladásba igazoltam, akkor még egyáltalán nem beszéltem magyarul. Tímár Krisztián mondta először nekem azt, hogy mennyire fontos, hogy megtanuljak magyarul. Néhány hónap alatt eljutottam arra a szintre, hogy nagyjából megértettem már azt, amit magyarul mondtak nekem, de válaszolni eleinte csak angolul mertem.

Jártál esetleg magyartanárhoz is?

Tanárhoz nem jártam, de a Haladásnál az egyik csapattársammal nagyon sokat tanultunk közösen, ő magyarul tanított engem, én pedig angolul tanítottam őt. Ma már bátran merem használni a magyart, itt a Vidinél sok fiatal van, akivel magyarul tudok beszélgetni, emellett az angoltudásomat is tudom kamatoztatni, hiszen vannak külföldiek is a keretben és a szakmai stábbal is angolul kommunikálunk.

Milyen célokkal érkeztél a Vidibe?

Emlékszem, életem első NB I-es mérkőzése, amit élőben néztem meg, egy Vidi-FTC bajnoki volt az új Sóstói Stadionban, Hadnagy Zsolt vitt el magával arra a meccsre. Akkor mondtam is neki, hogy ez igen, de szeretnék egyszer majd én is itt focizni. És nézz oda, ma itt vagyok és erről beszélgetünk. Nyilván tudom, hogy fiatal vagyok még, sokat kell fejlődnöm, ugyanakkor sikerre éhes vagyok és ahogy sikerült az első néhány nap alapján leszűrnöm, a keret hozzám hasonlóan sikerre éhes játékosokból és szakmai stábból áll. Szeretnék tovább fejlődni és minden edzésen olyan teljesítményt nyújtani, hogy a vezetőedző bármikor bátran számíthasson rám. Azt tudni kell egyébként rólam, hogy a Haladásnál játszottam először jobboldali védőt, korábban sosem szerepeltem védőként, mindig tízes pozícióban futballoztam. De ma már, ha megkérdezik, hogy mi a posztom, akkor gondolkodás nélkül azt mondom, hogy védő vagyok.