Sevillai tapasztalatok

A találkozó után, dr. Mezey György úgy gondolta, érdemes megosztani a tapasztalatokat honlapunk olvasóival. „A meccs után több játékos is találóan megjegyezte, ezt a bajnokit nem nekik kellett volna megnézniük, hanem azoknak, akik a magyar futball hátterét szervezik, mert egy alapvetően felejthető mérkőzés körül is hatalmas felhajtást csináltak és tömegeket mozgattak meg. A meglepetések sora ott kezdődött, hogy percek alatt megtelt a stadion, a 60 ezer férőhelyes létesítményben mintegy 50 ezer ember gyűlt össze a kezdő sípszóra. A kezdés előtt 20 perccel még szinte üresen tátongott a lelátó, a bemelegítés is csak pár ezer ember előtt indult. Csodálatos hangulatban telt el a 90 perc, amely alatt egyetlen egy gyalázkodó bekiabálást nem hallottam, végig bíztatásban részesült a hazai csapat, egymás után énekelte a közönség a szurkolói nótákat, a klub himnuszát, ami nekünk, magyaroknak, szokatlan egy olyan meccsen, ahol meglehetősen gyenge, szétesett játékot produkál a hazai csapat. Szakmai szemmel nézve értékelhetetlen megmozdulásokat is tapssal jutalmazott a közönség. Rakiticsnek, akit a Schalke 04-ből igazoltak hatalmas pénzért, és aki végigszenvedte az egész meccset, minden mozdulatát ováció követte. Egy szóval, lökték, űzték előre a csapatukat a nézők. Az ellenfélnek ráadásul megvoltak a lehetőségei, akár győzhettek is volna. Megjegyzem, a jelenleg 8. helyen álló Sevilla a la Liga sereghajtó együttese ellen lépett pályára tegnap, s még így is kis híján telt ház volt. Persze a csalódottságot lehetett látni a nézők arcán a gólnélküli döntetlen miatt, de hogy ennek ellenére, a következő mérkőzésen ugyanennyien lesznek kint a stadionban, ahhoz kétség sem fér. Személyesen nekem azért volt érdekes ez az összecsapás, mert jó pár évvel ezelőtt jártam már ebben a stadionban a Honvéd edzőjeként. A Sevilla éppen akkor esett ki az első ligából – akkor még nem volt meg a stadion felső karéja, tehát összesen nagyjából 20 ezer ember fért be -, de mégis telt ház előtt játszottunk ellenük barátságos mérkőzést. Csodálkozva kérdeztem akkor, hogy lehet ez? Azt válaszolták: „most van bajban a csapat, most kell őket nagyon bíztatni, s ezt a közönség is tudja”. A teljesen más szurkolói, vezetői hozzáállás az, ami a spanyol futballt ilyen magasra juttatta. Érdekes lenne elgondolkozni a kérdésen, hogyan lehetséges, hogy amíg, nagyjából húsz év alatt az egyik ország futballja a csúcsra jutott, addig a mienk ennyire tönkrement? Aki még mindig abban keresi az okokat, hogy a magyar edzők, mondjuk rosszul lövetnek kapura, az rossz nyomon jár. Arról van szó, hogy a futball szociológiai, illetve gazdasági hátterét, eladhatóságát itt, Spanyolországban másképp építették fel, mint nálunk. Ebben kell az alapvető problémát keresnünk és nem abban, hogy melyik játékost hol játszatja az edző.

Legújabb fotóinkon megnézheti, milyen körülmények között ebédelnek játékosaink nap, mint nap. Kattintson a Facebookon a Videoton FC szurkolói oldalára!