Sebők: Nem vagyok vándormadár

	117 alkalommal védett a Videotonban

2008 tavasza a legjobb fehérvári szezonjának számított, olyannyira, hogy a válogatottba is meghívót kapott. Sajnos, egy váratlan bokasérülésnek köszönhetően nem tudott eleget tenni ennek a meghívásnak, s így olyan lehetőségtől esett el, amely azóta sem ismétlődött meg. A 2010-2011-es szezonban pedig a második helyre szorult a sorban, a nyáron érkezett montenegrói Mladen Bozsovics mögött.

- Hogyan élted meg a visszaminősítésedet?

+ A munka ugyanolyan, mint amikor én álltam hétről hétre a kapuban, hiszen, ha bármikor úgy adódik a helyzet, képesnek kell lennem átvenni Bozsó helyét és a lehető legjobb teljesítményt kell nyújtanom. A fittségre és az erőállapotra tehát most is oda kell figyelni. A helyzetem változásának lelki oldaláról annyit, hogy a kapusok életében benne van az, ami velem is történt, hiszen a kapuban csak egy hely van. Nincs olyan lehetőségünk, mint a mezőnyjátékosoknak, hogy ha egy poszton nem válik be annyira az ember, vagy fixen foglalt a hely, akkor máshol is tudnak játszani és ezáltal csapatba kerülni. Természetesen, szeretnék ismét hétről hétre védeni, ám most ez a helyzet és ezt el kell tudni fogadni. Jelen pillanatban Tujvel és az én feladatom az, hogy segítsük Bozsovics munkáját, mert a legfontosabb, hogy a csapat eredményes legyen.

- Mindaz, amit mondtál, profi gondolkodásmódra utal. A kérdés azonban mégis felmerül: gondoltál-e arra a nyáron, hogy klubot válts, hiszen kapus poszton, 32 esztendősen még fiatalnak számítasz és továbbra is a jó portások sorába tartozol.

+ Olyan gyorsan történt minden a nyáron, én magam sem tudtam, mi következik. Az első gondolatom egyébként nem a váltás volt, hanem inkább az, hogy bizonyítsam, lehet rám számítani. Régóta itt vagyok már Fehérváron, de egyébként sem vagyok egy „vándormadár”. Fél év elteltével sem gondolom, hogy mindenáron máshol kéne folytatnom a karrieremet. Ezt hozta az élet, most ilyen feltételek mellett kell dolgoznom. Nem vagyok öreg, a kapusok amúgy is tovább tudnak pályán maradni, mint a mezőnyjátékosok, tehát azt gondolom, bőven van még időm arra, hogy ismét első számú legyek.

	Sebők lelkiismeretesen dolgozik minden nap

- Gondolom május óta többször is átgondoltad, mennyi részed volt abban, hogy végül nem a Videotonhoz került a bajnoki arany…

+ Szerintem a teljes csapaton múlott az, hogy végül elbuktunk, nem egy mérkőzésen és nem egy emberen múlt a siker. Egyszerűen nem nyújtottunk olyan teljesítményt, amivel elsők lehettünk volna. Ebben persze én is benne voltam, én is követtem el hibákat. Ilyen a futball – egyszer fent, egyszer lent, s tavaly sajnos nem jött ki a lépést. Pedig nem sokkal a gyengébb szériát megelőzően éppen arról cikkeztek, hogy közel 800 perce nem kaptam egyetlen gólt sem. Ám bízom benne, hogy a tavalyi kudarc után mindenki megtanulta azt, amit meg kellett tanulnia. Most újult erővel dolgozunk és arra törekszünk, hogy az ősszel szerzett előnyünket megtartsuk, esetleg növeljük, s meglegyen a Videoton történetének első aranyérme.