RÓLUNK ÍRTÁK

Rendhagyó interjú José Gomessel a Nemzeti Sportban

Vezetőedzőnk a magyar fociról, a magyar nyelvről, családjáról és természetesen a Vidiről is beszélt a sportnapilapban.

Az alábbiakban a Nemzeti Sportban 2014. február 26-án megjelent interjút változtatások nélkül közöljük.

Beszélhetünk magyarul?

Muszáj? – tárta szét a karjait José Gomes, a Videoton vezetőedzője a fehérvári futballcsapat kedd délelőtti edzése előtt. – Tőlem mehet portugálul, angolul, spanyolul, kicsit görögül is, de magyarul… Egy interjúhoz kevés lenne, amennyit az önök nyelvén beszélek.

Fontos, hogy értse annak az országnak a nyelvét, ahol dolgozik? 

Néha vannak olyan helyzetek, amikor azt érzem, jobb, hogy nem értem, amiről szó van.

Mire céloz pontosan?

A futballedző sorsa annyiban hasonlatos a politikuséhoz, hogy sokan kritizálják, minden irányból azt hallgatja, mit kellene másképp és persze sokkal jobban csinálnia. Amikor Görögországban dolgoztam, akkor jöttem rá, nem baj, hogy nem tudom elolvasni az újságot. Ott tizennégy sportnapilap és egy sportrádió volt, amely huszonnégy órán keresztül a futballistákkal, edzőkkel, játékvezetőkkel, tulajdonosokkal, talán még a szertárosokkal is foglalkozott. Ez pedig szerintem óhatatlanul elvonja az ember figyelmét a munkájáról, így nem bántam, hogy nem értettem, miről írnak, miről beszélnek a kívülállók.

Van olyasmi, amit nagyon megkedvelt nálunk? 

A gyümölcs, a zöldség nagyon ízletes. Tudtam, a magyar konyha világhírű, és nem is csalódtam. Nálunk Portugáliában kőlevesnek neveznek egy ételt, amely hasonlatos a gulyáshoz, amiről hallottam korábban, de itt kóstoltam meg.

A futballunkról mit mond, ha kérdezik? 

Azt, hogy az emberek szenvedélyesen szeretik ezt a játékot, és mert vannak tehetséges fiataljaik, mindenük adva van ahhoz, hogy sikeresek legyenek.

Akkor mi a baj? Ön mit lát a magyar futball fő problémájának? 

Az irányvonal nincs meghatározva. Jó a spanyol tiki-taka, tetszetős a brazil futball, sokan kedvelik az erőszakosabb angol labdarúgás stílusát, de valahogy nincs meg az az irány, amelyet a magyar futball követne. Vagy nincs kijelölve az út, amelyen a futballképzésben, a stílus megteremtésében következetesen végig kellene menni, vagy gyakran változik ez az irány, az meg nem feltétlenül jó.

Hogyan értékeli az elmúlt hetek munkáját? Sokkal kisimultabb, mint december elején… 

Igen, akkoriban olyan hibák jöttek elő, amelyekről azt gondoltuk, már túl vagyunk rajtuk. Épp ezért az első edzőtáborban jelentős fizikai terhelést kaptak a játékosok, hogy lássuk, fáradtan, fásultan milyen hibák vannak a csapatjátékunkban, a második edzőtáborban ezeket is próbáltuk korrigálni, és igyekeztünk frissíteni a megterhelt izmokat.

Ki az, akivel megosztja a gondjait, akivel először beszéli meg, mi történt a Vidi meccsén? 

A családommal, és nem kell messzire mennem, hogy a legszigorúbb kritikus megtaláljon: a fiam, Zé Afonso nem kímél, ha nem nyerünk. Tizennégy éves, a Vasasban futballozik… 

A Vasasban?!

Igen. A családom Budapesten él, az van közel hozzánk. S nem csak a földrajz a fontos, mert a Kubala Akadémia – látja, ez megy magyarul – jó iskola, ott fegyelmet tanulnak a srácok, jól szervezett az utánpótlás-nevelés, szerintem kitűnő a technikai és a taktikai képzés, felkészült edzők dolgoznak ott is, ahogy nálunk is. 

És mi történik, ha úgy veszi észre, szakmailag nem megfelelő utasítást kap a gyerek? Közbeszól, vagy otthon jelzi, hogy nem ért egyet? 

Szó sem lehet erről! A Vasas Akadémia csapatánál csak egy vagyok a többi szülő között, a fiam apja vagyok, nem az edzője. Nem lenne helyes közbeszólnom, nincs is rá okom. Apaként az a dolgom, hogy megtanítsam, felkészítsem a gyermekem arra, amire az életében szükség lehet.

Szerző: Acsai N. Ferenc

Fotó: vidi.hu

További hírek