Óriási meccset játszottunk, de alulmaradtunk a Ligakupa döntőjében

Napra pontosan öt évvel azután, hogy a PMFC ellen megnyertük a második Ligakupánkat, ismét ennek a sorozatnak a döntőjében léptünk pályára. Az idei volt a hetedik Ligakupa-döntő a magyar labdarúgás történetében, és mi az ötödik finálénkra készülhettünk.

Az első percekben bár mi irányítottuk a játékot, nagy helyzet egyik kapu előtt sem alakult ki. Aztán a 9. percben Husic iramodott meg a bal szélen, középre tett labdáját sarokkal tette tovább Futács, Kostic pedig hét méterről kilőtte a bal alsó sarkot (1-0). Néhány perccel később sajnos már kétgólos hátrányba kerültünk. Futács ugrott ki a leshatáron egy labdával, amit egyedül vezethetett Calatayudra, majd higgadtan tekert a kapunkba nyolc méterről (2-0).  A 18. percben Vítor Gomes távoli lövése kerülte el a hazai kaput. Nyolc perccel később Nikolics remek labdájával ugrott ki Zé Luis, két diósgyőri védőt is kicselezett, végül azonban éles szögből leadott lövését védeni tudta Rados. A 32. percben Zé Luis csúsztatta meg a hazai 16-oson belül fejjel a labdát, amit Nikolics szerzett meg, elsőre azonban nem sikerült kapura lőnie, másodjára pedig a kivetődő Radosban akadt el a lövése. A 36. percben Gosztonyi adott középre a 16-os sarkáról, Husic az ötös környékén becsúszva lőtt kapura, a labda alig ment mellé. Három perccel a félidő vége előtt Zé Luis iramodott meg egy kitűnő labdával, de a DVTK kapusa jól zárta a szöget. A 43. percben egy szögletet követően Juhász nagy erővel fejelt hat méterről kapura, Rados hatalmas bravúrral védett. A gyorsan bekapott két gólt követően csapatunk mindent megtett a szépítésért, de Fortuna ezúttal elpártolt tőlünk.

A második félidő első helyzetét a hazaiak dolgozták ki. A szünetben csereként pályára lépő Grumic beadását követően Juhász fejéről Husichoz került a labda, aki 13 méterről, kapásból alig lőtt kapu mellé. Az egész mérkőzésre jellemző volt a hatalmas iram és a magas színvonal. Csapatunk rengeteget támadott, a hazaiak pedig – kétgólos előnyük birtokában – kényelmesen beállhattak védekezni, és veszélyes kontrákra rendezkedtek be. Az 57. percben Álvarez szögletét Sándor fejelte kapura, Rados hatalmas bravúrral védett. Öt perccel később egy gyors kontra végén Gosztonyi 18 méterről lőtt nagy erővel kapura, Calatayud a kapufára paskolta a játékszert, onnan pedig szögletre pattant. Bő 20 perccel a vége előtt aztán mezőnyfölényünk góllá érett. Álvarez tekert kapu elé egy szabadrúgást, a hosszú oldalon érkezett Juhász, és közelről a kapuba lőtt (2-1). A 75. percben Nikolics fektette el Radost, majd kiszorított helyzetben kapura fordult, sikerült is kapura emelnie a labdát, de az egyik hazai védő a gólvonalról menteni tudott. A 78. percben a csereként pályára lépő Haraszti cselezett befelé, majd 15 méterről kapura lőtt, Rados ismét bravúrral védett. Az ellentámadás végén Bacsa vezethette egyedül kapura a labdát, el is lőtte, Calatayud azonban hatalmasat védett. Az utolsó tíz percben minden egy lapra feltéve támadtunk, de nem sikerült ismét a hazai kapuba találnunk.

A hetedik Ligakupa kiírást a DVTK nyerte meg. Mi öt alkalommal játszottunk Ligakupa-döntőt, és három győzelmünkkel továbbra is mi vagyunk a legeredményesebb csapat ebben a sorozatban.