Műtét utáni rehabilitációjára és a nyári visszatérésre készülő válogatott középpályásunkkal, Kalmár Zsolttal beszélgettünk.
Télen még abban bíztunk, hogy egy sikeres rehabilitáció után a tavaszi idényben már pályára léphetsz a Vidiben, majd a nyári Európa-bajnokságon is.
Valóban, sajnos a Kecskemét elleni mérkőzésen megsérült a közelítőm, ami miatt három hónapot kellett volna kihagynom. Decemberben sor is került a műtétre Finnországban, és abban bíztam, hogy már áprilisban pályára léphetek, ami az Európa-bajnokságra nézve is tökéletes lett volna. Úgy éreztem, hogy jól sikerült a műtét és minden rendben van a közelítőmmel.
Miért volt szükség mégis az újabb beavatkozásra?
Több dolog is változott, és nagyon nehéz döntést kellett meghoznom a karrierem szempontjából. Októberben, a szerbek elleni válogatott mérkőzésen ráestek a térdemre, ami miatt néhány bajnokit ki kellett hagyom. Ezt követően visszatértem, de éreztem, hogy valami nincs rendben, valami nem olyan, mint előtte. Azt éreztem, hogy ha visszatérek a közelítősérülésem után, nem fogok tudni 100%-os teljesítményt nyújtani a térdem miatt, ugyanis éreztem benne a fájdalmat. Az újabb műtét jól sikerült, és most abban bízom, hogy nyártól újra fájdalommentesen tudok majd játszani és minél többet segíteni a csapatnak.
Mi volt a legfájóbb pont számodra? Egyértelműen az Európa-bajnokság kihagyása?
Igen, mindenképp ez a legfájóbb, hogy úgy néz ki, újra lemaradok az Eb-ről, amiért sokat küzdöttem és nagy álmom volt, hogy ott legyek. Ezért volt ennyire nehéz meghoznom ezt a döntést a műtéttel kapcsolatban, nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy mi lenne a helyes út. De ahogy az Instagram-oldalamon is leírtam a műtét után, nem tehettem meg sem magammal, sem a vidis és válogatottbeli csapattársaimmal szemben, hogy pályára lépek, miközben nem vagyok 100%-os állapotban. Még csak 29 éves leszek, hosszú évekre tervezek még a labdarúgásban, így a térdem épsége is nagyon fontos. A döntés nehéz és fájdalmas volt, de úgy gondolom, hogy a hosszútávú karrierem szempontjából mindenképp jó döntést hoztam, hiszen ha minden a tervek szerint alakul, fájdalommentesen tudom majd élvezni a játékot.
Hogy néz ki a rehabilitáció menete, milyen feladatok várnak rád a következő hetekben, hónapokban?
A műtétet követően hat hét mankózás és fekvés várt rám, amiből már négy hét eltelt, jó úton járok. Hat hét után elkezdhetem a gyógytornászi rehabilitációt, aztán szép lassan elkezdhetem majd egyre többet terhelni a térdemet. A célom az, hogy júniusra újra 100%-os állapotban legyek és elkezdhessem a csapattal a felkészülést.
Mentálisan mennyire vagy túl a nehéz döntésen?
Mentálisan egyik sérülés sem könnyű, hiszen labdarúgóként mindig játszani szeretnék. De ez a döntés mentálisan még nehezebb volt, mert tudtam, miről maradok le a következő hónapokban. Viszont érzem magamban az erőt, hogy újra vissza tudok térni a sérülésből, ahogy ezt már többször megtettem. Olyan ember vagyok, aki sosem adja fel és tudom, hogy még erősebben fogok visszatérni a pályára. Ez egy kemény és hosszú folyamat lesz, de a családom és a szeretteim itt vannak mellettem, ami óriási erőt ad minden téren. Aki ismer, tudja, milyen keményen fogok dolgozni azért, hogy újra pályán lehessek!
Milyen támogatást kaptál a klubtól, csapattársaidtól a nehéz időszakban?
Szeretném megköszönni mindenkinek a sok jókívánságot és biztatást! Nagyon sok lelkesítő üzenetet kaptam, ami jól esett a lelkemnek. Köszönöm a klubnak, hogy mindenben mellettem állnak és mindenben segítenek. A csapattól és a stábtól is nagyon sok biztatást kaptam, nagyon várom, hogy újra velük lehessek.
Szerző: Óházy Bálint
Fotó: fehervarfc.hu