Megérdemelt továbbjutás Prágában

Ma 40 éve legalább 500 drukker kísérte el a Vidit Prágába, hogy a fehérvári 1-0-s győzelem után kiszurkolják a továbbjutást csapatunknak a Dukla ellen. A városi rivális Bohemians mintegy 200 szimpatizánsa is a vendégszektorban foglalt helyet, így kitűnő hangulatban kezdődött a találkozó, még úgy is, hogy a hazai drukkerek nem igazán aktivizálták magukat, 2500-an látogattak ki a Na Julisce Stadionba, és szakadó esőben kezdődött a találkozó.

A Dukla kezdőjében három csatár és két támadó középpályás is helyet kapott, ezzel jelezte Ladislav Novak mester, hogy nem bízza a véletlenre az egygólos hátrány ledolgozását. Az 5. percben, majd a 12. percben Pelc lőtt mellé, a 16. percben Májer beadásáról alig maradt le az érkező Szabó. Három perccel később Májer lövését védte Stromsik, kicsivel később szélsőnk szögletét Csuhay fejelte fölé. A 31. percben megint Májer volt az egyik főszereplő, lefordult védőjéről a jobb oldalon, beadott, a labda kipattant, Vadász egyből lőtt, Fialán megpattant, kevéssel ment mellé! A félidő vége előtt egy újabb Májer-lövést jegyezhettünk fel az egyik oldalon, a másikon Vana emelését fogta Koszta. 0-0-s állásnál mehettek pihenőre a csapatok.

A második játékrész Korejcik fejesével kezdődött, és két lövésével folytatódott, egyikből sem lett gól. A 61. percben Novath lőtt kapura egy szabadrúgást 25 méterről, Stromsik hárítani tudott. A párharc megismétlődött egy perc múlva, ezúttal is a csehszlovák hálóőr győzött. A 65. percben Koszta remek vetődéssel mentett a kitörő Luhovy elől. A 72. percben Kriz, a 74. percben Pelc bombázott mellé. Vadász kétszer is próbálkozott az utolsó 10 perc elején, az első a blokkról, a második Stromsikról pattant ki. A meccset végül két Dukla helyzet és Koszta hatalmas bravúrja zárta le, a prágaiak nem tudták feltörni védelmünket, sőt, többször is esélyünk volt, hogy növeljük az odavágón megszerzett előnyünket.

A mérkőzés másnapján a sportnapilap megszólaltatta a főszereplőket.

"Folytatjuk tovább, amibe belekezdtünk" - mondta a mérkőzés másnapján Kovács Ferenc.

Joggal merül fel a kérdés: mitől változott olyan sokat a Videoton játéka a két héttel korábbi kupamérkőzéshez viszonyítva, amikor nagyon szerény előnyt tudott szerezni a magyar csapat? A kapitány, Csongrádi Ferenc véleményét ebben az ügyben perdöntőnek kell elfogadni.
- Szervezési hibából az első mérkőzés előtt kevés idő maradt a felkészülésre. Köztudott, hogy nehéz bajnoki meccseink voltak, mégis kedden léptünk pályára. Eléggé ideges és fáradt volt az együttes minden tagja. A Dukla erre ráérzett, ezért volt olyan szoros a meccs. Most sok minden másként történt. Pihenten és az ellenfél teljes ismeretében sokkal nyugodtabban játszottunk. A felkészülés során Kovács Ferenc el tudta hitetni velünk, hogy legalább annyit érünk, mint a Dukla, az esős idő pedig kifejezetten kedvezett nekünk. Úgy vélem, az Intertotó-sorozat, aztán a bajnokság előtti hat spanyol mérkőzés sokat ért: az egész csapat egyre magabiztosabb. Régóta játszom Fehérvárott, de ilyen jó hangulat régen volt az öltözőben. Van tartása a csapatnak, megtanultunk néhány jó értelemben vett profi dolgot. Ezekből láttak most ízelítőt a szurkolók.

Lám milyen az élet: Koszta János két éve koptatja a kispadot Disztl Péter mögött, s most, bár teljesen rendbe jött a válogatott kapus, Kovács Ferenc minden habozás nélkül Kosztára szavazott.
- Az első félidőt követően Kovács Feri bácsi dicsért, de elmondta, hogy volt két hibám is. Buzdított, hogy ügyeljek jobban, s akkor a második félidőben már nem lehet baj. Lezajlott két kupameccs, és nem kaptam gólt a világhírű Duklától! Kell ennél nagyobb boldogság?

Kovács Ferenc emígy beszélt a jövőről:
- Mindent el fogunk követni azért, hogy túljussunk a következő akadályon is. Az a csapat amelyik idegenben ilyen játékra képes, úgy válhat igazán ismertté, ha folytatja azt, amibe belekezdett. Várjuk a kupasorsolást, s az ellenfél ismeretében azonnal megkezdjük a közvetlen felkészülést az újabb csatákra.

A történelmi menetelés, ahogy a szemtanúk, újságírók, Posch Ede és Sipos József látták. Vajon mennyit ér az egygólos előny? "Ha kell belepusztulok, de rajtam nem múlik."
/részlet Posch Ede - Sipos József: A Videoton nagy napjai című könyvéből/

Vajon mennyit ér az egygólos előny? Ezt találgatták a buszon útban a Ferihegyi repülőtér felé a játékosok. Koszta gyors esélylatolgatást végzett.
- "Akárhogy is, de tovább kell jutnunk! A Siófoknak és a Rábának szinte semmi esélye sincs, a Honvéd sem biztos, hogy be tudja hozni kétgólos hátrányát. Nekünk kell megmutatnunk, hogy igenis lesz magyar csapat, amelyik továbbjut!"
- "Igen, igen, de sok múlik rajtad is, mert a gólt a kapus engedi be" — ugratta Májer.
- "Ha kell belepusztulok, de rajtam nem múlik" — zárta le az eszmecserét Koszta.

A gép fedélzetén nem volt már beszédtéma a mérkőzés, ki-ki magával volt elfoglalva. Hűvös idő, de meleg fogadtatás várta a csapatot Prágában. A Dukla elnöke a Hotel Internacionalba kísérte a Videoton küldöttségét. Azért ezt a szállodát választották, mert a pálya közvetlen közelében volt. Alig öt perc járásra esett a Dukla stadionjától.

A játékosokat pihenni küldte Kovács Ferenc, ő pedig a szálloda egyik különtermébe ment, ahol a sajtótájékoztatót tartották. Mitagadás, nem volt nagy az érdeklődés. Lehettünk vagy hatan. A Videoton vezetőedzőjének válaszai láthatóan meghökkentették a helybeli zsurnalisztákat. Hol hitetlenkedve néztek egymásra, hol meg cinkosan összemosolyogtak. Kovács Ferenc mondandójának lényege az volt, a Videoton már megnyerte az első mérkőzést, most a Duklán a sor, hogy bizonyítson.

- "Arra alapoztam nyilatkozatomat, hogy teljes mértékben ismertem az ellenfél játékerejét. Most sem becsülöm alá a Duklát, de két gólt kellett volna szerezniük úgy, hogy mi egyet sem rúgunk. Ezt elképzelhetetlennek tartottam. Meggyőződésből állítottam, hogy a fehérvári 1:0-ban benne volt a továbbjutás lehetősége" — indokolta a találkozó után merésznek minősített nyilatkozatát Kovács Ferenc.

Fura egy stadion a Dukláé, állapítottuk meg, mikor elkísértük a csapatot a hétfő esti edzésre. Az öltöző felőli szektor semmitmondó, bezzeg a másik oldal! A hegyoldalba épített, teljesen fedett lelátó félelmetes látványt nyújtott. Ha ez tele lesz holnap ...! Egy jelvényt és autogramot gyűjtő, tört magyarsággal beszélő fiatalember megnyugtatott. — "Nem lesz telt ház, de még fél sem. Nem a Dukla népszerű itt, hanem a Bohemians. Az igen..."

- "Hajrá Vidi! Hajrá Vidi!" — hangzott fel az edzés kellős közepén. A játékosok megálltak egy pillanatra, majd kiintegettek a korai szurkolóknak.
- "Segítsenek szállást keresni!" — kértek bennünket a szurkolók. — "Tudják, korábban jöttünk, hogy kapjunk jegyet! Jönnek ám még sokan" — tették hozzá.

Meghökkentően üres lelátók várták a Na Julisoe stadionba érkező csapatokat. A zuhogó esőben alig lézengtek a lelátókon. Mégis igaza lesz az előző napi jelvénygyűjtőnek?
- "Vajon jó lesz-e ez nekünk?" — morfondírozott Végh Tibor.
- "Biztos, hogy nem lesz hátrány. A mi játékosaink könnyebb fajsúlyúak, jobban élnek ezen a talajon" — mondta Hartyányi Gábor pályaedző, aki nem törődve az egyre csak szakadó esővel, alapos „bejárást” végzett és csuromvizesen tért vissza az öltözőbe.

Az öltöző világa mindig különös. Hol szentély, hol vidám színpad és van, amikor siralomházra emlékeztet. Egy biztos, ahogy közeledik a mérkőzés kezdési időpontja, úgy válik egyre feszültebbé a légkör. Ki-ki a maga módján igyekszik ezen oldani. Dr. Horváth Lajos, a csapat orvosa hirtelen ötlettől áthatva sajátos gyógymódot eszelt ki. Felkapott egy labdát és fejelgetni kezdett.
- "Főorvos úr! Ha háromig dekázik a labdával, továbbjutunk!" — mondta valaki.
- "Rendben" — volt a válasz.

Azonnal alkalmi zsűri alakult és a „doki” megkezdte kísérleteit. Ki tudja hányadik próbálkozásra, de meglett a három!

- "Minden rendben, továbbjutunk!" — nyugtázták a játékosok.

Természetesen nem ezen múlt Prágában a siker, de tény, hogy ettől kezdve minden idegenbeli mérkőzésen új csúcsot kellett javítani a csapat orvosának. Dr. Horváth Lajos vállalta, pedig sokkal jobban ért hivatása gyakorlásához, mint a labda bűvöléséhez. De mit meg nem tesz az orvos a csapatért!

„Biztatásban nem lesz hiány” — jutott eszükbe, amikor a két csapat kivonult a pályára. Valóban. A „Hajrá Vidi!” Hajrá Vidi!” — volt az erősebb. Szinte a kezdésre értek oda a Videoton-hívek, de már a bejárattól kezdve biztatták a csapatot. Egy kissé aggódtunk, mikor vagy kétszáz zöld-fehér lepelbe öltözött fiatal a Videoton tábor kellős közepe felé tartott. Hű, ebből botrány lesz! Felesleges volt az aggodalom. A Bohemians-szurkolók kölcsönadták kereplőiket és a dudákat, s a magyarokkal együtt biztatták a Videotont!

Mint azt várni lehetett, a sziklakemény Dukla mindjárt az elején azon volt, hogy ledolgozza csekélykének vélt hátrányát. A Videoton felkészült erre és már a pálya közepén igyekezett megzavarni az ellenfél akcióit. A csehek szinte az egész félidőben fölényben voltak, de ez mégsem volt igazán meggyőző. Láthatóan megzavarta őket, hogy a fehérváriak nem hagyták, hogy nyugodtan szervezhessék támadásaikat. Ennek ellenére jó néhány esetben rendkívül veszélyes helyzetet teremtettek. Az első negyedóra végén Koszta mint egy eleven ágyúgolyó, úgy jött ki kapujából, hogy tisztázzon Korejcik elől. Aki útjában volt, mindenkit elsöpört. Ebből a mozdulatból és társai sokszor önfeláldozó beavatkozásaiból csak arra lehetett következtetni: mindenre elszánt, most vagy soha indulattal játszó magyar csapat van a pályán!

A félidő hajrájában már fel is villantott valamit igazi tudásából á Videoton. A Dukla annyira elfoglalta magát támadásai szervezésével, hogy közben elfeledkezett a védekezésről. Májer akár a vezetést is megszerezhette volna.

— "Mikor elcsíptem Fiala átadását, hirtelen nem tudtam mit csináljak. Cselezzek, vagy inkább azonnal kapura lőjem a labdát? Belátom, jobb lett volna, ha a lövést választom, de cselt csináltam és Fiala utolért."

A Dukla töretlen reményekkel jött ki a második félidőre. A Videoton játékosai most már higgadtabb fejjel, megfontoltabban játszottak. Nemcsak a rombolással törődtek, hanem iparkodtak gyors kontratámadásokból veszélyt teremteni az ellenfél kapujánál. Így aztán bármennyire szorongatott a Dukla, igazi gólszerzési lehetősége csak a Videotonnak volt. Stromsiknak nemegyszer kellett bizonyítania, hogy kiváló kapus. Novath lövésénél bravúrosan védett és mikor Palkovics került gólhelyzetbe, a szerencse is kisegítette.

A mérkőzés hajrája sem volt izgalommentes. Igazán akkor érezték a játékosok, hogy már nem lehet gond, mikor a befejezés előtt két perccel Koszta Pelc lövését kitenyerelte szögletre és a beívelésből Danek nagy helyzetből mellé lőtt.

Óriási volt az öröm a játéktéren és a lelátón egyaránt. A szurkolók egymást ölelgették. Mit számít ilyenkor ismerős, vagy idegen-e a szomszéd, lényeg, hogy továbbjutott a Videoton!

A pályán egy kupacban volt szinte az egész csapat. A cserejátékosok is berohantak, hogy üdvözöljék a továbbjutást kiharcoló társaikat. Disztl Péter Koszta János nyakába ugrott. Tény, hogy a tartaléksorból előlépett kapus volt a meccs főszereplője.

- "A mérkőzések előtt általában ideges vagyok" — mondta. — "Látta ezt a „Mester” is. Nyugtatott: nyugodtan készüljek, ez sem lesz más meccs, mint az otthoni volt. A társak is biztattak. Sőt, Csuhay Józsi még le is tolt. A második félidő közepe táján Lukovy stoplija felszakította a combomat. Rám szólt, csak ne ápoltassam magam! Igaza volt. Pedig most is sajog, de kit érdekel ez. Két kupameccsen nem kaptam gólt a nagy hírű Duklától és a csapat továbbjutott. Ez a fontos!" — kommentálta teljesítményét az öltözőben, miközben kék foltjait ápolgatta.

Kovács Ferenc csak sebtében tudott gratulálni játékosainak, mert már várták az újságírók. Most bezzeg nem mosolyogtak a csehszlovákok.

- "Sokan eleve lemondtak rólunk a fehérvári 1:0 után, de én éreztem, hogy ez a Dukla legyőzhető. Arra, hogy fölényben játszik majd, felkészültünk. Tudtam, hogy a mi játékosaink is vannak olyan jó labdarúgók, mint a prágaiak, de ezt el is kellett hitetni velük. A lélektani felkészítés nagyon fontos volt."

Valahányszor visszatekintettünk a prágai mérkőzésre, valamennyi játékos úgy emlékezett vissza, hogy ez a találkozó bizonyította be: a Videotonnak van keresnivalója az UEFA Kupában. Prága ennek a dicsőséges útnak a kezdete volt, amit végül is végigjárt a csapat. Ezzel kapcsolatban Dérfalvi Imre, a labdarúgó szakosztály vezetője mesélt érdekes történetet.

- "Eszembe jutott, hogy 1974-ben is pontosan szeptember 18-án játszotta a Videoton az első UEFA Kupa mérkőzését. Olyan nevekből tevődött össze az akkori csapat, mint Kovács József, Karsai László, Nagy II János és akkor is Kovács Ferenc volt az edző. Nápolyban játszottuk a mérkőzést és megállapítottuk: ha nem olyan megilletődött a gárda, nem kapunk ki 2:0-ra. Nekünk is voltak helyzeteink, miközben ahogy mondani szokás: levente gólokat kaptunk. Kovács Ferenccel Prágában többször is felidéztük a nápolyi mérkőzést. Emlékeztünk a nápolyi éjszakára, amikor azt kérdeztük: Vajon mikor lesz újból lehetősége a Videotonnak, hogy a nemzetközi porondon bizonyítson? Nos, az az igazi lehetőségek sora a prágai jeladással kezdődött."