Kilenc éve nyertük meg történetünk első bajnoki címét

A Videoton FC a 2009/2010-es idényben, óriási csatában az ezüstérmet szerezte meg, a következő szezonra a célkitűzés a bajnoki cím volt. A bajnokságot változatlan szakmai stábbal kezdtük; dr. Mezey György vezetőedző irányításával, Bódog Tamás, Bekő Balázs és Dvéri Zsolt pályaedzőkkel, valamint Disztl Péter kapusedzővel. A klub vezetésében történt változás, Tassy Márk a klub addigi operatív igazgatója lett a Fehérvár FC Kft. ügyvezetője.

Nemzetközi tapasztalattal bíró kapus érkezett

Három évre írt alá a montenegrói származású Mladen Bozsovics, a szerb bajnok és kupagyőztes kapus a Partizán Belgrádtól igazolt a Vidihez. Az AIK Stockholmtól két futballista érkezett, Martin Koyongo Mutumba és Bojan Djordics. A hazai élvonalból is igazoltunk játékosokat: az MTK-tól Gosztonyi András 3 évre, Hidvégi Sándor 2 évre, az Újpesttől Dusan Vasziljevics 2 évre, Vaskó Tamás 3 évre szerződött hozzánk. A felnőtt keretbe került Szolnoki Roland, Baracskai Roland és Margitics Andor.

Nem indult jól a szezon

Az új idény első tétmérkőzésére már július elején sor került, a Szuperkupában a DVSC ellen léptünk pályára. Ez alkalommal sem sikerült felülkerekednünk riválisunkon, Szakály Péter góljával 1-0-ra nyert a Debrecen.

Az Európa Ligában, a Maribor ellen alig egy héttel később, mintegy 5000 ember előtt léptünk pályára a Győri ETO stadionjában. A Vidi már az első percektől agilisan támadott, de érezni lehetett, hogy a szlovénok ellentámadásai is veszélyt rejtenek. Szinte helyzet nélkül, egy távoli lövéssel szerzett vezetést a vendégcsapat. Végül a 79. percben Horváth Gábor egy lecsorgó labdát hat méterről a kapuba bombázott, így 1-1-el zártuk az első meccset.

A döntetlennel még mindig nem szálltak el a továbbjutási esélyeink. Ezt a szurkolók is így gondolták, hiszen közel ezren kísérték a csapatot Mariborba – végül mégsem sikerült a nagy álom, 2-0-ra kikaptunk, így búcsúztunk az Európa Ligától.

Első lépések az arany felé

Döntetlennel rajtoltunk a bajnoki nyitányon, 1-1-et játszottunk a Siófok otthonában, de a Vasas elleni 3-0-ás győzelem kilendítette a csapatot a mélypontról, és a listavezető MTK-t is 3-0-ra vertük a Hidegkuti Stadionban.

A csapat fantasztikus őszt produkált, mindössze a Debrecen tudott felülkerekedni rajtunk, 3-1-re kaptunk ki idegenben, valamint a Bp. Honvéd nyert 2-0-ra Sóstón. Ikszeltünk még a Fradival és a Győrrel, de a többi mérkőzésünket, szám szerint nyolcat magabiztosan nyertük, és az őszi szezont hét pont előnnyel az első helyen zártuk.

Alves tavasszal is a Vidi játékosa maradt

A Vidi-szurkolók a tavaszi rajtra megnyugodhattak, eldőlt ugyanis, hogy André Alves nem távozik Sóstóról, így a remek őszt produkáló csapat egyben maradt. Mindössze három, viszonylag kevés játéklehetőséget kapó játékos igazolt el; Mutumba visszament svéd csapatához, Présinger Ádám a Vasashoz távozott, Vujovics pedig félévre kölcsönbe került Kecskemétre. Érkezők tekintetében sem volt mozgalmas az átigazolási időszak, az NB II-es csapattól csatlakozott a felnőttekhez Izing Martin és Elek Bence.

A hetvenedik születésnapra, bajnoki címet kapott, adott ajándékba a Videoton FC!

A Vasas ellen 0-0-ás döntetlennel kezdtük a tavaszt, előnyük 6 pontra csökkent a második Zalaegerszeg előtt. Ezután azonban remek sorozatot produkált a Vidi. Először az MTK-t vertük itthon 2-1-re, majd az Üllői úton rendeztünk igazi fiesztát: nagyszerű játékkal, Alves, Vasziljevics, Lencse, Andics és Polonkai góljaival, gólzáporos, 5-0-ás győzelmet arattunk a Fradi felett.

Hosszú idő után újra győzni tudtunk a Debrecen ellen is, izgalmas mérkőzésen 2-1-re vertük a címvédőt itthon. A Szolnok elleni döntetlen után, jó játékkal, 3-0-ra nyertünk a dobogóra is esélyes ZTE ellen. A tavasz első vereségét a Szombathelyi Haladás ellen szenvedtük el, 2-0-ra kaptunk ki. Utána azonban ismét egy nagyarányú győzelmet könyvelhettünk el, 4-0-ra győztük le a Lombard Pápát. A következő fordulókban 1-0-ás vereséget szenvedtünk Pakson, majd 2-2-es döntetlen játszottunk a Kecskeméttel és a Budapest Honvéddal is.

Így érkeztünk el két fordulóval a bajnokság vége előtt 2011. május 11-éhez, ahhoz a történelmi naphoz, melyen a Kaposvár együttesét fogadtuk a Sóstói Stadionban. A találkozó egyik érdekessége az volt, hogy az összecsapást a 30 éves Tomasz Musiał, az egyik legtehetségesebb lengyel játékvezető dirigálta. 

Lendületesen kezdtük a találkozót, ám a Kaposvár kijött a szorításból, és a vendégeknek ziccere is volt: Bozsovics bravúrja kellett ahhoz, hogy tartsuk a 0-0-át. Bő félóra játékot követően megszereztük a hőn áhított vezetést: Elek ívelt keresztbe, Gosztonyi középre fejelte a labdát, ott meg jött Nikolics, két csellel maga elé tette, ezzel tisztára is játszotta magát, és 15 méterről, középről, nagy gólt lőtt (1-0).

A második félidő újabb Vidi-lehetőségekkel kezdődött. Ment előre a csapat, de aligha tévedünk, hogy mindenki azt várta, bárcsak vége volna a meccsnek, és meglenne a bajnoki cím.

Negyedórával a vége előtt jött azonban a hidegzuhany: Grumic beállt és azonnal egyenlített. Középről, pár lépésről, a kapu jobb oldalába csúsztatta a labdát (1-1).

A 81. percben aztán a tíz perccel korábban csereként pályára lépő Polonkai Attila talált a vendégek kapujába, ezzel 2-1-re módosítva az állást.

Két perccel a vége előtt pedig minden eldőlt, Szakály is betalált, így történetünk során először aranyérmet ünnepelhettünk az NB I-ben!

A sorsdöntő találkozó összefoglalója

Az ünneplés pillanatai

Dr. Cser-Palkovics András: A város büszke a csapatára!

Az utolsó két fordulóban itthon 2-1-re nyertünk a Győr ellen, illetve 1-0-ra kikaptunk Újpesten, ám ez már nem számított, a Vidit 3000-es tömeg ünnepelte a Városházán, zúgott a „Bajnokcsapat”