Csapatkapitányunkkal készítettünk hosszabb interjút a bajnokság folytatásával kapcsolatban.
- Hétfőtől speciális egészségügyi protokoll mellett elkezdtétek ismét az edzéseket Sóstón. Milyen volt közel másfél hónap után ismét együtt dolgozni?
Nagyon jó érzés volt újra olyan edzésen részt venni, amelyen a labda is előkerült és a csapattársak is ott voltak. Arról már sokat beszéltünk a többiekkel, hogy a fizikális részét meg lehetett oldani egyedül is, de a futballspecifikus mozgásokat, amik rengeteg irányváltoztatással járnak, nem lehetett semmivel sem pótolni. Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy nagyon hiányoztak már az ilyen tréningek. Nagyon sok dolog megváltozott, rengeteg speciális egészségügyi szabályra oda kell figyelnünk, elég ha csak azt hozom fel példának, hogy nem az öltözőben találkozunk edzések előtt, hanem átöltözve érkezik mindenki egyből a pályára, és onnan edzés végén nem is megyünk be az öltözőbe.
- Döntés született arról is, hogy a bajnokság és a Magyar Kupa is folytatódhat, igaz csak zárt kapuk mögött.
Nem csak itthon, külföldön is rengeteg futballista elmondta, fontosnak tartják azt, hogy bármilyen körülmények között - ha kell, zárt kapuk mögött - be tudják fejezni a szezont. Ahogy látjuk a híreket, nem minden bajnokságban lesz erre lehetőség. Örülünk annak, hogy úgy tűnik, itthon sikerült időben megfékezni a járványt és ennek köszönhetően május második felétől ismét pályára tudunk lépni. Az biztos, hogy sorozatban nézők nélkül játszani teljesen más lesz, mint amihez hozzászoktunk. Ugyanakkor bízunk benne, hogy a tv-ben sokan kísérik majd figyelemmel a mérkőzéseket, szerintem a szurkolók is ki vannak éhezve a futballra.
- Megbarátkoztál már a gondolattal, hogy pályafutásodat zárt kapus mérkőzésen fogod befejezni?
Sajnos sokáig arra is jó esély volt, hogy karrierem utolsó mérkőzésén már túl is vagyok, hiszen ha olyan döntést hoztak volna, hogy nem folytatódhat a bajnokság, akkor a Puskás Akadémia elleni meccsem lett volna az utolsó, amelyet ráadásul sérülés miatt nem is tudtam végigjátszani. Fogalmazzunk úgy, hogy most az egyik szemem sír, a másik nevet. Sír amiatt, hogy rossz lesz úgy lejátszani az utolsó meccsemet, hogy nem lesznek ott a szurkolók, nem tudok tőlük a pályán elköszönni. Ugyanakkor, ha Isten is úgy akarja, akkor lehetőségem lesz arra, hogy az utolsó tétmérkőzésem ne egy olyan bajnoki legyen, amin nem tudtam a pályán maradni.
- A tervek szerint nem egészen három hét felkészülési időt követően kell majd újra tétmeccsen pályára lépnetek. Elég lesz ennyi idő arra, hogy ismét száz százalékos állapotba kerüljetek?
Ahogy azt mondtam, fizikálisan szerintem rendben vagyunk, hiszen napi szinten elvégeztük az egyéni edzéstervek alapján az erőnléti gyakorlatokat. Korábban én is azt mondtam, hogy körülbelül három hétre lehet szükségünk ahhoz, hogy olyan állapotba kerüljünk, amilyenben akkor voltunk, amikor márciusban félbeszakadt a bajnokság. De mivel egy teljesen új helyzetről van szó, így senki nem tudhat biztosan semmit, magam is kíváncsian várom a folytatást. Az fog győztesen kijönni ebből a szituációból, aki jobban tud majd alkalmazkodni a körülményekhez.
- Látsz még arra esélyt, hogy duplázással fejezd be a karriered, vagyis, hogy megvédjük idén a Magyar Kupát és behúzzuk a bajnokságot is?
Egy ilyen időszak után nem lehet egyetlen csapatról sem biztosan tudni, hogy milyen állapotban lesz. Rendkívül speciális helyzet előtt állunk, szerintem megvan arra az esély, hogy az utolsó fordulóig kiélezett lesz a csata a bajnoki aranyéremért. Nyilván nagyon örülnék, ha az általad felvázolt duplázás összejönne, de ez a mostani helyzet tényleg annyira példa nélküli, hogy nagyon nehéz bármit is jósolni az esélyekkel kapcsolatban. Az biztos, hogy mi mindent megteszünk azért, hogy a lehető legjobb eredményeket érjük el a szezon hátralévő részében.
Szerző: Wéninger Ákos
Fotó: molfehervarfc.hu