Ezen a napon történt - Öt éve hét gólt szereztünk a Haladás ellen a bajnokságban

Visszatekintő sorozatunkban legutóbb pénteken a Zseljeznicsar elleni UEFA-kupa-elődöntőt elevenítettük fel, ezúttal pedig egy viszonylag friss, mindössze 5 évvel ezelőtti Haladás elleni 7-0-ás hazai sikert idézünk fel.

Klubunk történetének egyik legsikeresebb bajnoki szezonja a 2014/2015-ös idény volt. 22 győzelem és 5 döntetlen mellett mindössze három vereséget szenvedtünk el a bajnokságban, 64 gólt szereztünk és csupán 14-szer vették be az ellenfél támadói Calatayud kapuját. A Vidi bajnok, Nikolics Nemanja pedig 21 találattal gólkirály lett.

A 2014/2015-ös bajnoki szezonban az OTP Bank Liga NB I 23. fordulójának zárómérkőzését, a Videoton FC - Szombathelyi Haladás találkozót, napra pontosan 5 esztendővel ezelőtt, 2015. április 12-én, vasárnap 18:30-kor rendezték meg a Sóstói Stadionban. A meccs előtt a tabella rendkívül szoros volt - na nem az élmezőnyben, hiszen csapatunk kereken 10 ponttal előzte meg az akkor második helyen álló MTK-t, azonban a 12. helyen álló Haladás neve mellett 18 pont szerepelt, ahogy szintén 18 pont állt a 13. Bp. Honvéd, a 14. PMFC és a 15. Lombard Pápa neve mellett is, míg a sereghajtó Dunaújváros 16 ponttal állt az utolsó helyen. Vagyis a kiesés elől menekülő Haladás látogatott Székesfehérvárra - szezon végén egyébként sikerült a szombathelyi együttesnek kiharcolnia a bennmaradást, a Pápa és a Dunaújváros búcsúzott ebben az évben az élvonaltól. 

Simon Ádám, aki 2014 nyarán éppen Szombathelyről igazolt Székesfehérvárra, így nyilatkozott honlapunknak a Vidi - Haladás meccs előtt: "Sokat köszönhetek a Haladásnak, ott lettem NB I-es játékos és jó néhány meccset is játszottam Szombathelyen, úgyhogy figyelem a szereplésüket. Szeretném, ha nem esnének ki, ugyanakkor azon leszek én és a csapat is vasárnap, hogy ne ellenünk kezdjék el gyűjteni a pontjaikat. Nagyon nehéz dolgunk lesz, mert hiába csak a tizenkettedikek a tabellán, egyik bajnokijukon sem játszottak alárendelt szerepet, egyszerűen sokszor rosszul jött ki nekik a lépés. A szakmai stáb remekül feltérképezte a Halit, úgyhogy, ha tudjuk játszani a saját játékunkat, nem lehet baj. Győzelemre készülünk, de ismétlem, nem lesz könnyű dolgunk"

Horvát középpályásunk, Dinko Trebotic is óvatos volt a meccs előtt: "Tisztában vagyunk azzal, hogy a Haladásnak égető szüksége van a pontokra, hogy elkerüljék a kiesést, ezért rendkívül nehéz, de jó meccsre számítok. Sokkal jobb csapat annál vasárnapi ellenfelünk, mint amit a tabellán elfoglalt helyezése mutat, ráadásul a télen még erősebbek lettek. Úgy gondolom, jobb csapat a miénk, győzni szeretnénk tehát vasárnap. Annál is inkább, mivel mindenképp el akarjuk kerülni, hogy csökkenjen a különbség a Vidi és a minket üldöző MTK, FTC páros között"

Ünnepélyes keretek közt kezdődött a 23. forduló zárómérkőzése, ugyanis Burcsa Győző klubigazgató köszöntötte Kovács Istvánt, aki egy héttel korábban, az Újpest ellen játszotta századik élvonalbeli mérkőzését.

A válogatott középpályás sérülés miatt nem állhatott Joan Carrillo vezetőedző rendelkezésére, így fordulhatott elő, hogy egyszerre volt a pályán Nikolics és Feczesin is, amire abban a szezonban egyébként nem gyakran volt példa. A találkozó előtt 18 góllal toronymagasan a góllövőlista élén álló Nikolics játszott ezúttal Kokó helyén, míg a csúcsék Feczesin volt.

Bátran, támadólag léptünk fel, sok ziccert sikerült már az első percekben kialakítanunk, a gólra azonban a félidő közepéig, a 23. percig várni kellett. Ekkor Gyurcsó "rajzolta" tökéletesen Nikolics fejére a labdát, támadónk pedig védhetetlenül fejelt öt méterről a Haladás kapujába (1-0). Ez volt Niko szezonbeli 19. gólja, ennél többet még sosem lőtt egy idény alatt az élvonalban. A 38. percben megfogyatkoztak a vendégek: Martinez taposta meg a becsúszó Gyurcsó Ádám lábát, azonnal villant a piros lap. A reklamáló Szentes Lázárt is elzavarta a kispadról Farkas Ádám játékvezető.

Az 52. percben egy nagyon szép támadás végén Oliveira adott középre az ötös sarkáról, Feczesin pedig az üres kapuba továbbította a játékszert (2-0). Tíz perccel később gyorsan elvégeztünk egy szögletet, a labda Oliveira elé került, aki ragyogóan tekert középre, Feczesin emelkedett a legmagasabbra, és hét méterről szép gólt fejelt (3-0).

A folytatásban Trebotic 3 perc alatt kétszer is eredményes volt, itt azonban nem állt meg a csapat, a játékosok örömfocit varázsoltak a Sóstói Stadionba. A 86. percben a csereként pályára lépő Ivanovszki szolgálta ki Oliveirát, aki néhány méterről nem hibázott (6-0), majd ahogy az ilyenkor lenni szokott, szegény embert az ág is húzza, hiszen a 88. minutumban Nikolics beadását követően Fehér fejéről a saját kapujába pattant a játékszer - öngól (7-0). Csapatunk szenzációs játékot mutatott be, és 2011. november 19-e után sikerült ismét hét góllal megnyernie egy bajnoki mérkőzést.

A találkozó után vezetőedzőnk, Joan Carrillo érthetően boldogan nyilatkozott honlapunknak: "Az edzőtáborban készültünk erre a játékrendszerre, vagyis, hogy egyszerre van pályán Nikolics és Feczesin is. Az első félidőben a gólon kívül volt még négy-öt nagy lehetőségünk, vagyis működött ez a játékrendszer. 1-0 után az volt a legfontosabb, hogy megszerezzük a második- és a harmadik gólunkat is, hiszen nagyon veszélyes eredmény az 1-0 egy emberhátrányban lévő csapat ellen. Ismét el kell mondanom, amit korábban többször is elmondtam, hogy ezért a sikerért a játékosok napról napra nagyon keményen megdolgoznak. Szerencsére olyan kerettel végezhetem a közös munkát, amelyben fantasztikus labdarúgók szerepelnek. Edzéseken is jellemző a csapatra, amit a mai meccsen is láthattunk, hogy minden játékos nagyon szeretne gólt lőni. Szeretnék a szurkolóknak köszönetet mondani, hogy ismét mellettünk álltak, és 90 percen keresztül buzdítottak bennünket. Bízom benne, hogy sikerült örömet szereznünk nekik."

Csapatunk történetének legeredményesebb félidejét láthattuk öt évvel ezelőtt, ugyanis a második 45 percben 6 gólt sikerült szereznünk, ennél többet pedig sem előtte, sem azóta nem szereztünk egy félidő alatt. Ráadásul nyolcadik alkalommal sikerült történelmünk során legalább 7 gólt szerezni élvonalbeli bajnokin. Legelőször az 1970-es csonka szezonban sikerült ez, akkor szintén a Haladás volt a „kárvallott”. Wollek Tibor 4 gólt rúgott, de Karsai is duplázott, Csukovics pedig egyszer talált be. Később a Salgótarjánnak (1972, 7-4), a Szegednek (1976, 7-0), a Volánnak (1980, 7-2), a Tatabányának (2007, 7-0) és a Siófoknak is 7 gólt lőttünk (2011, 7-0). 

Ennél több gólra egy meccsen kétszer volt képes a Vidi: 1972-ben az Eger ellen Karsai mesterhármasa, Wollek duplája, illetve Nagy II János, Szalmásy Tamás és Hartyáni Gábor góljai eredményezték a 8-0-s végeredményt; 1997-ben pedig a Tiszakécske kapott ki Sóstón ugyanilyen arányban. Vancsa Miklós háromszor, Korsós Attila kétszer, Dvéri Zsolt, Waltner Róbert és Róth Ferenc pedig egyszer-egyszer volt eredményes. Az adott szezonok végén mindkét csapat elbúcsúzott az első osztálytól.

A legjobb félidők tekintetében is történelmi a Tiszakécske elleni meccs, hiszen az volt az első Vidi-bajnoki, amelyen csapatunk hat gólig jutott egy félidő alatt – később a Tatabánya 2007-es 7-0-s és a Siófok 2013-as 6-0-s kiütése során sikerült újra ez a tett. Minden alkalommal a második félidőben indult be a Vidi-henger.