Csoboth Kevin: "Szeretnék stabil játékossá válni a Vidiben"

Augusztus 16-án jelentettük be Csoboth Kevin leigazolását, az utánpótlás-válogatott szélső a portugál Benficától tért haza. A 21 éves játékossal hosszabban beszélgettünk.

- Édesapád, Csoboth Róbert a Pécs és a Haladás korábbi labdarúgója, az 1984-es ifjúsági Eb-t megnyerő csapat tagja volt, gondolom teljesen természetes, hogy belőled is labdarúgó lett. Gyerekkorod óta erre készültél?

Valóban természetesnek tűnik, hogy én is futballista lettem, de megmondom őszintén, hogy kisgyerekként nem is annyira érdekelt engem a labda. Aztán egyik pillanatról a másikra mindez megváltozott, úgy tűnik, a génjeimben van a futball szeretete (nevet). 5-6 éves koromban kezdtem el megismerkedni a labdarúgással, apuval is egyre többet beszélgettem a fociról, szóval onnantól már nem volt kérdés, hogy én is labdarúgó szeretnék lenni.

- Talán kevesen tudják rólad, de rövid ideig Székesfehérváron is futballoztál gyerekként. Hogy kerültél a városba?

Otthon a PMFC-ben kezdtem el focizni és több, mint 8 évig játszottam ott. Akkor úgy éreztem, váltásra van szükségem. A székesfehérvári Főnixbe már korábban is jártam edzésekre, egyéni képzésekre és mivel nagyon tetszett az ottani szakmai munka, ezért a családommal közösen úgy döntöttünk, hogy a Főnix lehet a következő lépcsőfok a fejlődésem érdekében. Egy év volt még hátra az általános iskolámból, azt itt, Székesfehérváron fejeztem be. 

- A középsikolát viszont már a fővárosban kezdted el.

Így igaz, a Ferencváros megkeresett és a Főnixből oda igazoltam, így a középiskolát már Budapesten kezdtem el. Jól ment a játék, sikerült sok gólt szereznem, emellett éreztem, hogy folyamatosan fejlődök. Ekkor már több külföldi megkeresésem is volt, de nem akartam semmit elkapkodni, jól átgondolt, megfontolt döntés volt az, hogy végül a Benfica ajánlatát fogadtam el. 

- 16 évesen kerültél Portugáliába, sokan ennyi idős korban még attól is tartanak, ha országon belül kell várost váltaniuk a tanulmányaik miatt. Te pedig Európa másik felébe költöztél. Hogy sikerült a beilleszkedésed, voltak-e gondjaid például az idegennyelvvel?

Nem foglalkoztam azzal, hogy milyen messze leszek az otthonomtól, ugyanis volt egy álmom, amiért elszántan küzdöttem. Mindenáron profi futballista akartam lenni. A Benfica egy világhírű klub, igazán megtisztelő volt az érdeklődésük és örömmel vágtam bele a portugál kalandba, mivel úgy ítéltük meg, hogy a Benficánál tudom a legjobban kamatoztatni és tovább fejleszteni a játékstílusomat. Az első néhány hónap rendkívül nehéz volt, egy teljesen új közegbe kerültem, portugálul egyáltalán nem, angolul is csak keveset beszéltem. Az azonban egy percig nem fordult meg a fejemben, hogy feladjam. Szerencsére a csapattársak, az edzők és a tanárok is segítőkészek voltak. Az is nagymértékben megkönnyítette a beilleszkedésemet, hogy az akadémián szinte mindennap két edzésünk volt, sok időt töltöttünk a pályán. A külföldi diákok, így én is, külön tanárokkal tanultunk. A tantárgyakat angol és portugál nyelven tanították nekünk, szóval először angolul kellett megtanulnom, aztán portugálul. Az angolt jobban sikerült elsajátítanom, de azért a portugál is megy, aminek már itt a Vidiben is hasznát veszem, hiszen vannak olyan játékosok a keretben, akikkel tudok portugálul kommunikálni. De nyilván a Portugáliában töltött 5 év legnagyobb sikereként nem a nyelvtanulást éltem meg (nevet). 

- Ha már sikereknél tartunk, mit tartasz eddigi pályafutásod legnagyobb sikerének?

A 2017-es U17-es Eb-t említeném, ahol a csoportunkat megnyertük a franciákat, a skótokat és a Feröer-szigeteket megelőzve. Franciaország ellen kétszer is eredményes voltam, szóval az az Eb nagy élmény volt, büszke vagyok a válogatottunk teljesítményére. 

(Fotó: nso.hu)

- Milyen célokkal érkeztél a Vidibe?

Az elmúlt 5 évben rengeteget fejlődtem Portugáliában. Az egyik nagy álmom az volt, hogy be tudjak mutatkozni a Benfica első csapatában, egyszer ültem is a kispadon, szóval közel álltam ahhoz, hogy ez az álmom is beteljesüljön, végül nem sikerült. A tartalékok közt többször is pályára léptem, tudom, milyen a felnőtt futball, készen állok rá. Itt a Vidiben szeretnék stabil játékossá válni, akire bármikor számíthat az edzője. Gólokkal, gólpasszokkal igyekszem segíteni a csapatot és természetesen trófeákat szeretnék nyerni a Vidivel. Nyilván vannak egyéni céljaim is, például olyan teljesítményt nyújtani, amellyel a felnőtt válogatottba is bekerülhetek majd idővel.