A leggyengébb szezonunkat futottuk 1970 óta, és csak egy hajszálon múlott, hogy nem estünk ki a 18 csapatosra bővült bajnokságból.
A szezonnak új edzővel futottunk neki, Szentmihányi Antalt, Molnár Ferenc váltotta a kispadon. Az évad nem kezdődött túl jól; Májer Lajosnak július 31-én lejárt a szerződése, és ő le is számolt a Videotonnál, majd ellentétesen az MLSZ előírásaival, a Tatabánya edzéseit kezdte el látogatni. Végül persze belátta, hogy az átigazolási szabályzat rá is vonatkozik, és visszakozott. Több távozónk nem volt, érkezett azonban Havasi, a hátvéd Vaszil Gyula, a kapus Koszta János, Gazdag L, Horváth Ferenc, Szőke, és az ifiből felkerült Zsinka János.
A régóta látott leggyengébb őszt produkáltuk
A szezon több tekintetben is rosszul kezdődött, úgy tűnt, az edzőnek nem sikerül ráhangolódnia a csapatra, ráadásul Szabó József sem állt a helyzet magaslatán, ősszel mindössze 4 gólt rúgott.
Volt ugyan néhány jó eredményünk, például a Pécs elleni 3-1-es győzelem, a Nyíregyháza elleni 4-0-a, vagy az MTK elleni 6-2-es bravúr, de nem véletlenül emelték ki a Fradi elleni 3-1-es vereségünket követően a korabeli sportújságírók, hogy Csongrádi kivételével a középpályán kifejezetten rosszul passzoltunk, és sok támadás hiúsult meg a pontatlanságok miatt.
Télen a 8. helyen fordultunk 13 ponttal, 6 győzelemmel, 1 döntetlennel és 8 vereséggel.
Tavasszal tovább folytatódott a betli-sorozat
A tavasz még gyengébben sikerült, és csak egy hajszál választott el attól minket, hogy ismét búcsúzzunk az NB I-től. Az egyetlen pozitívum az volt, hogy Szabó Józsefnek egyre jobban ment a játék, és az őszi 4 góljával ellentétben, tavasszal már 10-et szerzett.
Főként a tavaszi szezon első felében bukdácsoltunk, és bár a nyitó mérkőzésen 4-0-ra nyertünk a Békéscsaba ellen itthon, utána öt fordulón keresztül nem sikerült győznünk. Az első bíztató mérkőzésünk a Debrecen elleni volt. Vadász 3. percben lőtt gólja után, még az első félidőben Novath, Szabó és Nagy is betalált. A végeredmény 4-0 lett.
Életmentő volt Tatabánya elleni győzelem, amire a gólt a szerző Szabó József, élete egyik legfontosabb találataként emlékszik. "A 88. percben, 1-1-es állásnál, egy szabadrúgást sikerült a rövid fölsőbe becsavarni, így 2-1-re nyertünk. A győzelemnek, és a jobb gólkülönbségünknek köszönhetően, bennmaradtunk az NB I-ben."
Ebben az évben olyannyira szoros volt a bajnokság, ha az utolsó előtti fordulóban nem mi nyerünk, akkor kiesők vagyunk, ellenben, ha az utolsó előtti, Honvéd elleni mérkőzést is hozni tudjuk, a 9. helyen végzünk. Sőt, ha csak egyetlen ponttal többet szerzünk, akkor is már a 10. helyre ugrunk fel. Így, pozitív gólkülönbséggel, 11 győzelemmel, 3 döntetlennel és 16 vereséggel, a 13. helyen zártuk a bajnokságot.
Ebben a szezonban az MNK-ban is rosszul szerepeltünk. Legyőztük a Steinmetz SE-t 7-1-re, valamint a Tamási MEDOSZ-t 1-0-ra, azonban a 22. Volán csapatától 2-1-re kikaptunk, így nem kerültünk a 16 közé.
(fotó: ismeretlen szerző)
Szerző: Papp Brigitta
Fotó: ismeretlen