Visar Musliu: "A lehető legjobb döntést hoztam, amikor a Vidibe igazoltam"

Visar Musliu augusztus elején csatlakozott klubunkhoz, és mondhatjuk, meglehetősen gyorsan sikerült a beilleszkedése. Négy bajnokin már két gólt szerzett a 24 éves belső védő, de a Magyar Kupa (számunkra) első körében is végig a pályán volt. Ismét meghívót kapott az észak-macedón válogatottba, ám mielőtt elutazott volna a soron következő Eb-selejtezőkre, honlapunknak adott hosszabb interjút.

- Sportos családban nőttél fel, egyenes út vezetett a futballpályára?

Egyáltalán nem, hiszen nem is volt korábban a családban senki, aki komolyabb szinten sportolt volna. Ráadásul én is elég későn, körülbelül tíz éves koromban kezdtem el focizni, de egyáltalán nem voltak olyan terveim akkoriban, hogy egyszer majd profi labdarúgó leszek. Igazából csak mozogni szerettem volna egy kicsit a tanulás mellett, és mivel messze a legnépszerűbb sport a futball az országunkban, mindenki azt nézte már az én gyerekkoromban is a tv-ben, így nem volt nehéz sportágat választanom. Annak ellenére azonban, hogy tényleg senki nem sportolt a családomban, amikor kiderült, hogy van némi tehetségem a focihoz, mindenki támogatott, hogy minél sikeresebb legyek, ez pedig rengeteget számított nekem. 

- Ki volt gyerekként a kedvenc játékosod, akit példaképednek tartasz?

A kedvenc futballistám a brazil Ronaldo, a "Fenomén". Azt talán kevesen tudják a szurkolók közül, hiszen profi játékos korom óta hátvéd vagyok, de gyerekként, amikor elkezdtem focizni, akkor még csatár voltam. Később az utánpótlás-edzőim megtalálták az igazi helyemet a védelem közepén, de azért ha alkalmam nyílik rá, akkor a mai napig szeretek az ellenfelek kapui előtt is "kellemetlenkedni", szerencsére már itt a Vidiben is sikerült két gólt szereznem. 

- 18 évesen kaptad meg az első profi szerződésedet a Renova csapatától. Nagy változást jelentett ez az életedben?

Természetesen nagyon boldog voltam, amikor aláírtam életem első profi szerződését. Olyan 13-14 éves korom óta azért már tudatosan készültem arra, hogy labdarúgó leszek, szóval odafigyeltem az életvitelemre, a táplálkozásomra. Ami külön öröm számomra, hogy az egész családom roppant büszke volt rám.

- Eddigi legnagyobb sikereidet azonban már a Vardarral érted el.

Igen, bátran kijelenthetem, hogy eddigi karrierem legsikeresebb állomása a Vardar volt. Korábban ugyan a Renova játékosaként már szerepeltem EL-selejtezőben, de a Vardar futballistájaként léptem pályára először BL-selejtezőben, sőt egészen az EL csoportkörig jutottunk, ami hatalmas sikernek számított otthon. 

- A Vardar játékosaként kaptál először meghívót a felnőtt válogatottba. Milyen érzés volt bemutatkozni a nemzeti csapatban?

Egyszerűen leírhatatlan az érzés, amikor rajtad van a nemzeti csapat meze, és hallgatod a kezdés előtt a himnuszt. Igazából nem számítottam arra, hogy bekerülök a válogatottba. Persze éreztem, hogy jól megy akkoriban a játék, de csak arra koncentráltam, hogy minél sikeresebbek legyünk a Vardarral, mással nem foglalkoztam. Ezért is ért nagy meglepetésként, amikor megtudtam, hogy bekerültem a válogatottba. Ráadásul nem is mindennapi körülmények közt értesültem minderről, ugyanis mielőtt napvilágot látott volna a sajtóban a válogatott keret, már egy Viber-üzenetben jelezték velem a jó hírt, azonban magát az üzenetet először észre sem vettem. A nővérem pont akkor volt nálunk otthon látogatóban, mert ő Amerikában él, és valamit épp nézegettünk a telefonomon, amikor mondta, hogy miért nem nézem meg az üzenetemet Viberen? Ő vette észre, hogy egy kis ikon jelezte az üzenetet, nekem fel sem tűnt és mint később kiderült, már órákkal korábban megérkezett az az üzenet, amiben tudatták velem, hogy bekerültem a válogatott keretébe (nevet). 2017 szeptemberében, Izraelben debütáltam a macedón válogatottban. Ami egy picit talán szokatlan, hogy rögtön tétmeccsen és kezdőként mutatkozhattam be, ráadásul egy 1-0-ra megnyert mérkőzésen. Szűk egy hónappal később pedig a világsztárokkal felálló olasz válogatott otthonában játszottunk szintén tétmeccset, 1-1-es eredmény született, amit ugyancsak sikerként könyvelhettünk el. Pár nappal később pedig hazai környezetben Liechtenstein ellen sikerült megszereznem az első gólomat is a válogatottban, szóval a 2017-es ősz minden szempontból karrierem eddigi legsikeresebb időszaka volt, hiszen debütáltam a válogatottban, gólt is szereztem ott, emellett pedig a Vardarral az EL csoportkörében szerepeltünk. 

- Idén nyáron nagy kalandba vágtál, amikor Székesfehérvárra igazoltál. Az elmúlt években több honfitársad is megfordult Magyarországon, sőt korábbi csapattársaddal, Boban Nikolovval ismét együtt futballozhatsz a Vidiben. Kikérted azoknak az észak-macedón játékosoknak a véleményét a magyar fociról, akik szerepeltek korábban az NB I-ben?

Természetesen mindenkivel beszéltem, mielőtt Magyarországra igazoltam. Bardi, Spirovski, Selmani, Nikolov, Ristevski és Angelov is csak jókat mondott a magyar futballról. A Vidiről legtöbbet Nikolovval tudtam értekezni értelemszerűen, de a többiek is pozitívan vélekedtek a fehérvári csapatról, így igazából nem kellett sokat gondolkodnom, hogy elfogadjam-e a Vidi ajánlatát. Az elmúlt néhány hónapban pedig saját magam is megtapasztalhattam, hogy milyen profi klubba, profi körülmények közé kerültem, a lehető legjobb döntést hoztam, amikor a Vidibe igazoltam.

- Milyen tervekkel érkeztél Székesfehérvárra?

Mindig lépésről lépésre tervezek. Az első célom az volt, hogy sikerüljön beilleszkednem a csapatba, ez szerencsére gyorsan megvalósult. Szeretnék minél többet játszani és jó eredményeket elérni a Vidivel. Úgy tűnik, szép lassan ezeket is sikerül elérni, nyilván a sikerek eléréséhez kell majd a legtöbb idő, de úgy érzem, nagyon jó úton jár a csapat. Számomra persze külön öröm, hogy góllal debütáltam az NB I-ben és azóta még egy találatot sikerült szereznem, amivel 2-1-re legyőztük a DVSC-t. Fontosak persze ezek a sikerek nekem, de a legfontosabb az, hogy a csapat eredményesen szerepeljen. 

- Milyen az élet számodra Magyarországon, mivel töltöd a szabadidődet?

Nagyon tetszik Székesfehérvár, szeretek itt lakni. A belváros csodaszép, bár szerintem még nem jártam végig, hiszen mindig sikerül egy-egy új utcácskát felfedeznem. Tetszik, hogy egyszerre csendes és nyugodt, de mégis folyamatosan pezseg az élet. Egyedül lakom, nincs barátnő, feleség, gyerek és a családom is Észak-Macedóniában van, így a szabadidőm nagy részét vagy Bobanékkal töltöm, vagy pedig a lakásban vagyok, ilyenkor pedig előkerül a videojáték, emellett pedig "zabálom" a sorozatokat is (nevet). De amíg ilyen szép idő van, mindig szakítok egy kis időt arra, hogy a belvárosban sétáljak, tényleg nagyon-nagyon tetszik Székesfehérvár.