Tomas Tujvel mindig kapus szeretett volna lenni

Hat éves koromban kezdtem futballozni, szülővárosomban, Nyitrán”, elevenítette fel a kezdeteket Tomas. „Mindig is kapus szerettem volna lenni, ennek ellenére belső hátvédként küldtek pályára egy ideig, majd tíz évesen végre én is beállhattam a kapuba. Határozott gyerek voltam, sosem akartam más sportágat kipróbálni, sosem akartam más poszton játszani. Egyszerűen a kapuban érzem a legjobban magam.”

Határozottsága természetesen kevés lett volna ahhoz, hogy álmait valóra váltsa, majd külföldre tudjon szerződni. A kis Tomas ügyessége már fiatalon megmutatkozott: 15 évesen elnyerte a legjobb kapus címet. Néhány kisebb kitérőtől eltekintve – ilyen volt például az FK Senica együttese - a Nyitra csapatában szerepelt, ahol annak rendje és módja szerint végigjárta a korosztályos csapatokat és eljutott a felnőtt keretig, ahol felváltva védett a másik hálóőrrel. „Minden kapusnak megvan az erőssége és persze vannak gyenge pontjai is”, mondta Tujvel, aki egyáltalán nem ért egyet azzal a közkeletű nézettel, amely szerint minden kapusnak van valami stikkje. „Szerintem már első ránézésre látszik, ki miben jó. Én magamról ezt kevéssé tudnám megmondani, de akadt rá példa, hogy a macskához hasonlították a mozgásom”, nevetett portásunk.

Tujvel, aki 2009 nyarán került Fehérvárra, a 2009-2010-es évadot második számú kapusként gyakorlatilag a padon ülte végig, mindössze néhány Ligakupa mérkőzésen őrizhette a hálót. Idén viszont első számú portássá lépett elő, így nagyon igyekszik bizonyítani. „Nem bántam meg, hogy ide szerződtem a Videotonhoz. Tisztában voltam vele akkor is, amikor jöttem, hogy egy új játékosnak mindig nehéz bekerülni a csapatba, pláne, ha kapusról beszélünk. Én azonban türelmesen kivártam, amíg eljön az időm és most igyekszem élni a lehetőséggel. Ami a magyar bajnokságot illeti, egyáltalán nem érzem úgy, hogy sokkal gyengébb lenne, mint a szlovák. Utóbbi talán egy kicsit keményebb, de nagy különbségeket nem látok a kettő között. De gondolja, vagy lássa bárki bárhogy, én jól érzem magam itt, nekem a magyar bajnokság egy lehetőség a fejlődésre, adott esetben a továbblépésre. Nyilván én is szívesen játszanék a német, vagy akár a holland első osztályban, de először itt kell bizonyítanom”, mondta Tomas.

Magyarul már sokat értek, bár beszélni kevéssé tudok. Nagyon igyekszem pedig, de mivel az öltözőben nem vagyok rákényszerítve arra, hogy megértessem magam magyarul, ezért gyakorlatilag csak az alapszavakat tudom. A délszlávokkal kisebbek a nyelvi nehézségeim, annak ellenére, hogy ez a két nyelv sem sokban hasonlít egymásra”, vallotta be kapusunk, aki az itthoni játékosokkal főleg angolul kommunikál.

Végül, adósak vagyunk még Tujvel pályafutásának legszebb pillanataival. „A 2007-2008-as szezonban bronzérmesek lettünk a Nyitrával, ami a klub történetének legjobb eredménye volt. Legalábbis, ami a szlovák bajnokik sorát illeti. Ezt megelőzően is csak az ezüstéremig jutott a klub, még a csehszlovák ligában. Játszottam Intertotó-kupa meccsen is. Ezeknél nagyobb sikerekről azonban nem tudok beszámolni. Még. Remélem, ha egy év múlva újra megkérdezel, már magyar bajnoki címmel is büszkélkedhetek!”