Az 1984-85-ös UEFA-Kupa menetelésünket megelőző években már szert tettünk bizonyos nemzetközi rutinra, köszönhetően az Intertotó Kupának, ahol például 1984 nyarán csoportelsők lettünk. Ennek az évnek az őszén, amikor a Dukla Prága elleni meccsel kezdetét vette a nagy menetelésünk, már érezhető volt a városban, hogy olyan focihangulat kezd úrrá lenni az embereken, amelyre korábban még nem nagyon volt példa Székesfehérváron. Éppen ezért is volt kicsit csalódás, hogy a csehszlovák csapat elleni hazai meccsre, csak mintegy 8000-en látogattak ki. Azt tudni kell, hogy ebben az időben a Videoton a gyár csapata volt. A gyárban pedig valami megpezsdült. A városban élő családok döntő többségének volt valamilyen köze a Videoton gyárhoz, éppen ezért mindenki magáénak tudta érezni a focicsapatot, ahogy természetesen a Videoton egyéb szakosztályait is. Bencsik István elnök úr '84 őszén kiadta a jelszót: "arccal az UEFA-Kupa felé!" Rengeteg embert mozgósítottak annak érdekében, hogy a stadion olyan állapotba kerüljön, amely alkalmas arra, hogy komoly nemzetközi meccsek helyszínéül szolgáljon. Emlékszem, napokkal a Dukla elleni meccs előtt több tucatnyian festettük a rozsdás kerítéseket, korlátokat. A jegypénztárakat is át kellett alakítani, hogy megfeleljen az UEFA előírásainak, és a meccsbelépők is megváltoztak. Felkészültünk arra, hogy a Sóstói Stadionban 1984 őszén több nemzetközi tétmeccset is játszani fog a Vidi, arra azonban egyetlen ember sem gondolt, hogy hónapokkal később UEFA-Kupa-döntőt is rendeznek itt Székesfehérváron. Érdekes helyzet alakult ki a stadion reklámtáblái körül, ugyanis ahogy haladtunk előre az UEFA-Kupában egyre több cég jelentkezett be, hogy hirdetni szeretnének, viszont egyrészt véges volt a reklámtáblák helye, másrészt igen komolyan cenzúrázták, hogy milyen hirdetések jelenhetnek meg, és milyenek nem. Abban az időben a meccsre kilátogató szurkolók zöme - akik eleinte alig tízezren, később viszont már húsz-harmincezren is voltak - gyalogosan érkezett Sóstóra, csupán néhány tucatnyian jöttek autóval. Meccsnapokon az egész város egy irányba haladt, óriási volt a hangulat, mai ésszel fel sem fogható az, ami 30 évvel ezelőtt tapasztalható volt Székesfehérváron. Akkoriban tényleg igazi ünnepnap volt, amikor a csapat kiszaladt a Sóstói Stadion zöld gyepszőnyegére." - emlékezett vissza Németh Jani bácsi.