"Nagyon drukkolok ennek a megfiatalított Vidinek, bízom a vasárnapi győzelmünkben!"

Nagy Lajos saját nevelésű játékosként a Vidiben mutatkozott be 1995-ben az élvonalban, majd szerepelt a Gázszer FC, a ZTE és a Siófok csapataiban is. Pályafutása során több mint 300 NB I-es bajnokit játszott, 2002-ben bajnoki címet nyert a Zalaegerszeg együttesével. 2013-ban utánpótlásedzőként tért vissza Székesfehérvárra, azóta is klubunk kötelékében foglalkozik a fiatalokkal.

Fehérvári nevelésű játékosként 1995. augusztus 5-én mutatkoztál be az élvonalban, egy Vasas-Parmalat FC mérkőzésen Tóth Norbertet váltottad az 58. percben. Milyen emlékeid vannak a mérkőzésről?

Hatalmas élmény volt 19 éves fehérvári fiatalemberként bemutatkozni az anyaegyesületemben. Vidi-nevelésként nem is lehetett más célom, mint ebben a klubban pályára lépni az élvonalban. Itt nőttem fel, végigjártam a szamárlétrát, és talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a korosztályomban a tehetségesebbek közé tartoztam. Egy év katonai kitérő után tértem vissza Székesfehérvárra, ahol Szabó Károly vezetőedző bizalmat szavazott nekem. Akkoriban kiegészítő ember voltam, sajnos kikaptunk 2-0-ra, de így is örök emlék marad az a meccs.

A Vidiben a Vasas ellen játszottad az első és az utolsó meccsedet is. Utóbbi igazán fájó emlék, hiszen 1999. június 16-án a 2-2-es eredményt hozott összecsapáson estünk ki 40 év után az élvonalból. Hogy emlékszel a meccsre és arra az időszakra?

Egy végletekig kiélezett mérkőzést játszottunk, amit nem tudtunk megnyerni. Döntetlen lett a vége és bár csak egy gól döntött, sajnos mi búcsúztunk az élvonaltól. Én januárban tértem vissza a Vidihez a Gázszertől. Verebes József vezetőedző alatt jó csapat formálódott, a tavaszi tabella alapján a középmezőnyben végeztünk volna. Nekem is jól ment a játék, de az ősszel összeszedett hátrányt nem tudtuk ledolgozni.

Volt egy sokat vitatott jelenet a mérkőzés hajrájában: a 89. percben kapura törtél, majd a 16-oson belül gyanús körülmények között szereltek. Emlékszel erre?

Persze, a mai napig előttem van a szituáció. Az utolsó percekben jártunk, egy emberként rohamoztunk, nagyon szerettük volna megszerezni a győztes gólt. Balösszekötőben betörtem a 16-oson belülre, amikor jött egy becsúszó láb, ami egyszerre találta el a labdát és a lábamat. Utólag visszanézve sem nagyon lehetett eldönteni, mi lett volna a helyes döntés, igazi 50-50-es szituáció volt, dönthetett a játékvezető így is, úgy is.

A kiesés után jött a zalaegerszegi lehetőség, miként kerültél vasárnapi ellenfelünkhöz, a ZTE-hez?

Talán annak az egyénileg jól sikerült, de a kiesés miatt végül balsikerű félszezonnak köszönhettem, hogy felfigyeltek rám. Egy akkori zalaegerszegi elnökségi tag keresett meg és többfordulós tárgyalás után végül megegyeztünk. Sokat vacilláltam, mert a kiesés után a fehérvári vezetők egyből a feljutást jelölték ki célként, amiben szerettem volna segíteni. A nevelőegyesületemről volt szó, nagyon nehezen hoztam meg a döntést, hogy a ZTE-be igazolok. Csak akkor könnyebbültem meg, amikor a Vidi rögtön visszajutott az élvonalba. Szerencsére csak egy évet kellett a másodosztályban töltenie a klubnak.

2002. május 22-e újabb mérföldkő a pályafutásodban. Zalaegerszegen 16 ezer néző előtt 1-1-es döntetlent játszottatok a Ferencvárossal, amivel megnyertétek a bajnokságot. Hogy emlékszel vissza az akkori ZTE-re? Minek volt köszönhető ez a siker?

Sokat beszélgettünk erről már a korábbi játékostársakkal, többösszetevős a történet. Kellett egy fiatal és ambiciózus vezetőedző, Bozsik Péter, továbbá kellettek a 2001 nyarán érkezett sztárok, például Urbán Flórián, Kenesei Krisztián, Egressy Gábor, akik nemcsak remek játékosnak számítottak, de tökéletesen be is épültek a csapatba. Körülöttük pedig ott voltunk mi, akik felnőttünk a feladathoz. Ősszel volt egy kisebb megingásunk, négy mérkőzésen át nem tudtunk győzni, ezt leszámítva végig kiegyensúlyozottan jól, sőt, látványosan játszottunk; Debrecenben például egy hatost rúgtunk. Megérdemelten lettünk bajnokok, pedig a szezon egy szakaszában az MTK sok ponttal vezetett előttünk.

Ezután következtek a Bajnokok Ligája-selejtezők, az emlékezetes Manchester United elleni párharccal. Ezeken viszont te nem lehettél ott. Mi történt pontosan?

Sajnos a bajnoki cím utáni nyári felkészülés alatt megsérültem, elszakadt a lovaglóizmom és csak 2003 márciusában térhettem vissza a pályára. Emiatt csak a nézőtérről tudtam szorítani a srácoknak, ez az élmény nekem kimaradt. Óriási szívfájdalmam, hogy nem játszhattam a Manchester United ellen.

Az ezt követő években többször is pályára léphettél kék-fehérben a Vidi ellen. A 2006/2007-es szezonban oda-vissza gólt szereztél, mindkét meccset meg is nyerte a ZTE. Mit jelentettek neked a Vidi elleni összecsapások?

A nevelőegyesületem ellen kellett játszanom, egy futballista életében ez mindig kiemelt jelentőséggel bír. Természetesen próbáltam profi szemlélettel hozzáállni a dologhoz és tudásom legjavát nyújtani. Az említett két meccsen ez össze is jött, mert soha nem arról voltam híres, hogy sok gólt szereztem, ezeken viszont sikerült betalálnom.

Mit adtak neked a zalaegerszegi évek?

Nyolc évet játszottam ott, az elején szükségem volt némi időre, hogy megszokjam a várost, az új közeget, de amint ez megtörtént már jól éreztem magam. Az is segített, hogy a csapat sikeres volt. Úgy érzem, a város és a szurkolók is elfogadtak, talán mondhatom, hogy megszerettek az évek alatt. Remélem, azóta is jó szívvel emlékeznek rám.

Vasárnap éppen korábbi sikereid színhelyén, Zalaegerszegen lépünk pályára. Mit vársz a mérkőzéstől?

Nagyon drukkolok ennek a megfiatalított Vidinek, bízom a vasárnapi győzelmünkben! Jó érzés látni, hogy ilyen sok fiatal, ráadásul saját nevelésű játékos alkotja a keretet. Vannak közöttük olyanok, akiket 7-10 évvel ezelőtt edzhettem is az utánpótlásban. Gondolok itt Dala Martinra, Pető Milánra vagy Szabó Balura. Öröm látni, hogy a munka elérte célját és saját nevelésű Vidi-játékosokkal teletűzdelt csapatunk van. Remélem, minél jobb helyezést érünk majd el a bajnokságban.

Nektek, akik a klub utánpótlásában dolgoztok, mit jelent, hogy több saját nevelésű játékosunk lép pályára hétről hétre az első csapatban?

Ez rengeteget jelent minden utánpótlásedzőnek, hiszen valós példákat tudunk mutatni a gyerekeknek, miért érdemes a Vidiben focizni és végigjárni a korosztályokat. Nagyban segíti a munkánkat, hogy konkrét játékosokkal tudjuk igazolni, hogy aki keményen dolgozik, annak meglesz az esélye fehérvári színekben bemutatkozni az élvonalban.

Végezetül azt kérdezném, mit jelent neked a fiatalokkal való munka?

Imádom minden percét! Az aktív focit befejezve nem is tudnék elképzelni annál jobbat, hogy edzőként segítem a fiatalokat és átadhatom nekik a tapasztalataimat, amiket futballistaként és az elmúlt 11 évben edzőként szereztem. Ennél nagyobb áldás nincs.