Marcel Heister: "Bízom benne, hogy sikeresek leszünk együtt"

Június 16-a óta a MOL Fehérvár FC játékosa a háromszoros magyar bajnok Marcel Heister, aki az edzőtáborban rögtön alaposan megismerhette a szakmai stáb tagjait és csapattársait. A Vidi új 55-ösével még az edzőtábor vége előtt ültünk le beszélgetni.

Hogyan kerül egy fiatal német játékos a Hoffenheim második csapatától a horvát tengerparti Zadar együtteséhez?

Németországban a harmad-, sőt, akár negyedosztályban is erős csapatok vannak, de fiatalon úgy éreztem, váltásra van szükségem, mert én első osztályú csapatban szerettem volna futballozni. A Hoffeinheimnél edzettem néha az akkor már a Bundesligában szereplő első csapattal, de azért nem volt reális az, hogy ott sok játéklehetőséget kapjak 18-19 évesen. A családom Horvátországban volt, minden évben jártam oda én is, így úgy döntöttem, a karrieremet is ott folytatom.

Könnyű volt átállni fiatalon egy másik futballkultúrára?

Két kisebb klubnál játszottam, a Zadarban és az Istrában. Sokszor küzdöttünk a kiesés ellen, mégis szép emlékeim vannak erről az időszakról is. Sokat tanultam ezekben a szezonokban. Nem volt nehéz átállni a horvát stílusú focira, nem mellesleg nagyon sok jó barátot is szereztem ezalatt a négy esztendő alatt.

Egyértemű volt már gyermekkorodban is, hogy a labdarúgásból élsz majd meg?

Nem focizott a családban senki profi szinten, édesapám hobbiból persze játszott sokszor. Nekem is mindig a lábam mellett volt a labda, gyerekként csodáltam Ronaldinho játékát, legszívesebben az ő nevével ellátott brazil válogatott mezt hordtam.

Még a 2002-es Vb-döntő után is, amikor Brazília éppen Németország ellen nyert a döntőben?

Nem voltam csalódott, kicsi voltam még. Nem is a meccsek végeredménye érdekelt igazából, én csak örültem a nagy góloknak és a szép cseleknek, trükköknek.

Ha már a válogattak - korábban egy interjúban szóba került akár a magyar válogatottság is számodra. Van ennek bármi realitása?

Igen, előkerült ez a téma, mondhatni tényleg van egy kis magyar kötődésem, hiszen a dédnagymamám Magyarország területén született. Ez azonban az állampolgársághoz nem elég, magához a válogatottsághoz pedig természetesen az is kell, hogy öt évet megszakítás nélkül itt játsszak. Most tartok ugye háromnál.

Visszatérve még kicsit a jövőből a múltra: két úgymond kisebb horvát csapat után egy nagy izraeli klub, a Beitar következett. Hogy érezted magad ott?

Izraelben egy igazi nagycsapatban játszhattam, ráadásul Jeruzsálemnek a Beitar az egyetlen klubja. Sok szurkolója van, ez az egyik legtámogatottabb izraeli klub, én pedig nagyon szerettem ott lenni. Azt hiszem, a szurkolók is kedveltek, ha beültem egy-egy étterembe, vagy kávézóba, szinte mindig ismeretlen emberek jöttek oda, vagy hívtak meg, mert mindenki a Beitarnak szorított.

Mennyit gondolkodtál ezek után azon, hogy Magyarországon folytasd a pályafutásodat?

Volt már korábban, talán egy évvel az átigazolásom előtt egy Beitar - FTC edzőmérkőzés, ahol egy nagyon kis szeletet láttam a klub szervezettségéből, az érdeklődés után pedig utánanéztem a magyar labdarúgásnak. Jókat olvastam és hallottam, és végül a pozitív dolgok be is igazolódtak, hiszen nagyon szervezetten működik minden. Nagyon szép stadionokban játszunk, tudom, hogy sokat invesztáltak itt a labdarúgásba. Nem mellesleg közelebb kerülhettem Horvátországhoz is, azaz a saját, és feleségem családjához is. Ő szintén horvát. Szüleim pedig bár Németországban dolgoznak, de sokat vannak Horvátországban.

Érdekes, pedig a Heister név német felmenőkről árulkodik.

Igen, ez így van (nevet). Nem tudom, honnan jött a családnevünk, de édesapám egyébként horvát származású, ő még ott is született.

Több alkalommal is pályára léphettél már a Vidi ellen FTC-játékosként, miképpen emlékszel ezekre a párharcokra?

Nem is feltételenül egy-egy mérkőzést, vagy momentumot mondanék, inkább azt, hogy szerintem mindkét csapat játékosai tudták, hogy ez a két klub folytat majd versenyfutást az aranyéremért és ennek megfelelően kemény összecsapások lesznek mindhárom felvonásban, vagy éppen a kupában, ha összekerülünk.

Milyen érvek szóltak amellett, hogy hazánkban folytasd továbbra is, miután kiderült, hogy nem maradsz a Ferencvárosnál?

A Ferencvárosban eltöltött három évem a karrierem szempontjából sikeres volt, szóval én minden szempontból jól érzem magam Magyarországon, de ennél is fontosabb, hogy a családom is megszerette az országot. Úgy döntöttem, nem költözünk el innen - bár a Fehérvárra költözés már tervben van. A labdarúgók klubhovatartozástól függetlenül is beszélgetnek egymással, így sok jó dolgot hallottam a klubról, ez is szerepet játszott az aláírásban. Nagyon bízom benne, hogy ugyanolyan sikeres leszek majd Vidi-mezben is, mint az elmúlt három szezonban. Ehhez persze kemény munkára lesz szükség, de ezzel nem lesz gond.

Rögtön az edzőtáborban találkoztál először a szakmai stábbal és új csapattársaiddal. Milyenek az első benyomások?

Igen, intenzív a kezdés számomra, belecsöppentem a nyári felkészülésbe, ilyenkor természetes, hogy sokat dolgozunk. Az pedig alap dolog, hogy egy új igazolásnak még inkább meg kell mutatnia magát. Persze nem az ismeretlenbe jöttem, hiszen sok játékossal találkoztam, beszéltem már, igaz, eddig mint ellenfél, de mindenki kedvesen fogadott, jól érzem magam.

Ha jól láttam, sokszor a Berlinben felnövő Dárdai Palkóval töltitek ezt a kevés szabadidőt, például a rafting-túra közben is egy hajóban eveztetek. Rajta kívül is sikerült már jó kapcsolatokat kialakítanod ilyen rövid idő alatt?

Igen, Palkóval persze egyszerűbb a kommunikáció a német nyelv miatt is, vele, és szobatársával, Kovács Danival beszélgetünk a legtöbbet, de jó a viszonyom a többiekkel is. Jó srácok vannak a keretben, nagyon bízom benne, hogy sikeresek leszünk együtt.