Lázár Pál: Ez még csak a kezdet

	Lázár nem elégedetlen pályafutása eddigi alakulásával.

+ Leginkább azért, mert kevésszer kérdeztetek... Viccet félretéve: sosem voltam az a nagyon szereplős típus, nem vágyom a reflektorfénybe. Ugyanakkor vannak olyanok, akik többet tettek le az asztalra, mint én, nyilván ők vannak előtérben. A magam részéről azonban nem foglalkozom ezzel a kérdéssel. Ha keresnek, szívesen válaszolok a feltett kérdésekre, de nem tartom magam neves játékosnak. A karrierem tulajdonképpen csak most indult el, úgyhogy ha feljebb jutok és jelentősebb tettek fűződnek a nevemhez, jönnek majd a megkeresések is a média részéről.

- Most viszont itt a remek alkalom, hogy beszélj! Milyen évet zárt 2010-ben Lázár Pál?

+ Mindenképpen pozitívnak értékelem a tavalyi esztendőt. Tavasszal még viszonylag keveset játszottam, ebben az évadban viszont már az őszi szezon végére több időt töltöttem a pályán, mint a tavalyi bajnokság egészében. Azért nem vagyok elégedetlen, mert tudom, hogy labdarúgóvá válni hosszú folyamat. Én először azt tűztem ki célul, hogy NB I-es futballista lehessek. Ezt követte az U21-es válogatottság elérése, ma pedig már azt is elmondhatom magamról, hogy háromszor kaptam lehetőséget – ebből két alkalommal tétmérkőzésen – a magyar válogatott szövetségi kapitányától. Mindemellett, mint említettem, saját klubomban is stabil kezdő lettem és voltak nagyon jó meccseim. Úgy gondolom, ezek mind fontos állomásai a pályafutásomnak. Az eddig kitűzött céljaimat tehát elértem, megvalósítottam, s úgy vélem, 22 évesen büszke lehetek arra, hogy 67 első osztályú mérkőzés van a hátam mögött. Hangsúlyoznám, hogy ez még mindig csak a kezdet, hiszen ha durván számolok 10-15 év simán előttem van még.

- 2008 tavasz óta játszol a Videotonban. Ez idő alatt voltál már fent is, lent is, hiszen például Varga István edzősége idején mindig ott voltál a kezdő tizenegyben, ám dr. Mezey György érkezésével kiestél a csapatból, amelybe most megint visszaküzdötted magad. Hullámvasút?

+ A fizikai és a technikai felkészültség csak egy része annak, ahogy az ember hétről hétre teljesít. Rengeteg múlik azon is, hogy egy játékos mentálisan milyen állapotban van. Ha vannak például magánéleti problémái – és itt nem csak családi gondokra kell gondolni -, hiszen mi is emberek vagyunk, nem mindegy, hogyan sikerül azokat feldolgozni, megoldani. Bizony kihatnak ezek a játékra is. Az más kérdés, hogy így visszagondolva az elmúlt két és fél évre, úgy érzem, érettebb lettem, ami jó hatással van a pályán mutatott produkciómra is. Motiváló számomra az is, hogy elértem egy szintet, aminél lejjebb már nem adhatom. Innentől csak feljebb vezethet az út!

- Mindazok fényében, amiket eddig elmondtál, mik lehetnek a céljaid a 2011-es esztendőre?

+ A legfontosabb, hogy a Videotonnal bajnokok legyünk az idén! Jelen pillanatban csak ez lebeg a szemem, de mondhatom, hogy az egész csapat szeme előtt. Keményen dolgozunk, hogy jól sikerüljön a felkészülés és valóra válthassunk egy régi álmot Sóstón. Utána aztán jöhet a Bajnokok Ligája.