"Komoly célokkal érkeztem a Vidibe"

Az ilyen típusú bemutatkozó interjúkat általában azzal szoktam kezdeni, hogy megkérdezem a játékostól, gyerekként miért éppen a labdarúgást választotta. A te esetedben viszont úgy gondolom, egy percig sem volt az kérdés, hogyha sportolni fogsz, akkor labdarúgó leszel.

Való igaz, nem volt kérdés, hogy a bátyámhoz hasonlóan én is megpróbálok édesapám nyomdokaiban lépkedni és bár iskolásként kipróbáltam a kézilabdát is, de a futball az mégiscsak futball, egyetlen más sportág sem érdekelt soha komolyabban.

Gyerekként a Vasasban kezdtél el futballozni és tavaly nyáron az angyalföldi együttesnél írtad alá az első profi szerződésedet is, azaz más csapat mezét még nem viselted magadon. Annak idején mi alapján került kiválasztásra a Vasas, miért pont ott kezdtél el futballozni?

Két oka volt. Az egyik, hogy a bátyám is ott focizott, a másik pedig az, hogy a Vasas utánpótlás edzései Pasaréten voltak, az volt legközelebb a lakóhelyünkhöz.

2007-ben születtél, szóval édesapádat élőben már nem igazán láthattad futballozni, de azért gondolom vannak olyan meccsfelvételek, vagy "Kovács Zoli-gólok", amelyeket azért a tv-ben vagy az interneten már láttál.

Nagyon sok videót megnéztem apu mérkőzéseiről és szerintem az összes gólját láttam, legalábbis amiről készült felvétel (nevet).

Hasonló karakter vagy a pályán, mint apukád volt?

Szerintem a 16-oson belül hasonlóan gólerős vagyok, mint apu. Úgy gondolom és ezt szerintem apu is meg tudja erősíteni, hogy a támadások felépítésében hatékonyabb szerepet tudok vállalni, mint annak idején ő és talán a rúgótechnikám is valamelyest jobb, ugyanakkor például amiben még fejlődnöm kell az az, hogy jó értelembe véve sokkal agresszívabbnak kell lennem a pályán.

Pető Milán tavaly edzőtáborozott először a Vidi első csapatával, ő akkor azt mondta, hogy édesapja amikor csak teheti, ott van a meccsein, utána pedig otthon mindig elmondja a játékáról a véleményét. Nálatok is így van ez?

Igen, az én apukám is minden meccsemre kijön, még akkor is, ha nagyon messze van a mérkőzés. Meccs után pedig vagy telefonon, vagy élőben mindig elmondja a véleményét. Nem szokott köntörfalazni, azt is elmondja, ha rosszul játszottam és azt is, ha jól ment a játék. Számomra nagyon fontos az ő visszajelzése, ezekből a beszélgetésekből is nagyon sokat tudok tanulni.

Márciusban Angliában lesz jelenése az U17-es válogatottnak az Eb elitkörben. Ez gondolom plusz motiváció számodra, hogy minél jobb teljesítményt nyújts a következő időszakban, hiszen akkor érkezhet ismét a meghívó.

Ez így igaz, sajnos az Eb-selejtezőn sérülés miatt nem tudtam ott lenni, de nagyon motivált vagyok, hogy márciusban ott lehessek a válogatottal Angliában. Iszonyat nehéz csoportba kerültünk, a házigazdán kívül a franciák és az északírek lesznek az ellenfeleink. Nagyon nehéz lesz, de bízom benne, hogy sikerül kiharcolnunk a részvételt a ciprusi Eb-re.

Milyen célokkal érkeztél a Vidibe?

Több célom is van, az első az az, hogy akár már ebben a szezonban bemutatkozhassak a Vidi első csapatában. Ha pedig már ott leszek a pályán, akkor szeretném az első gólomat is megszerezni Vidi-mezben. Ugyancsak célom az, hogy bajnokságot nyerjek a Vidivel. Apunak ez sportigazgatóként sikerült, remélem nekem játékosként is fog. Kicsit furcsa is volt múlt héten először játékosként bemenni a Sóstói Stadion öltözőjébe, hiszen korábban számtalanszor voltam ott apuval. Amikor ő a Vidinél dolgozott, akkor szinte az összes hazai meccsre elkísértem és nagyon sok győztes meccs után bemehettem vele az öltözőbe, ahol ment a nagy ünneplés mindig. Már akkor elhatároztam, hogy egyszer én is szeretnék játékosként abban az öltözőben edzésre, mérkőzésre készülni - remélem az első győztes meccs utáni ünneplésre sem kell már sokat várnom.