Farkas I Balázs továbbra is optimista

- Görcsös játék, pontatlan passzok, gyenge egyéni teljesítmények… Mentális problémák?
 + Az értékelés első felével egyetértek. Ami viszont az egyéni teljesítményeket illeti, én azért nem így látom. A mentális probléma felvetésével kapcsolatban pedig azt tudom mondani, hogy ennek rengeteg összetevője lehet. Értékelés egy mondatban: nem nyújtottuk azt a teljesítményt, amit kellett volna, s a futball, mint mindig, megbosszulta ezt.
- Értékelés részletesebben?
+ Olyan gólt kaptunk, amilyet nem szoktunk. Ezek után elkezdtünk az eredmény után futni, miközben a vendégek pontosan azt a futballt játszhatták, ami a legjobban megy nekik: beálltak és kontrákra igyekezték a támadásaikat építeni. Mindeközben részünkről, még azt sem tudjuk elmondani, hogy kimaradtak volna a helyzeteink, mivel jóval kevesebb ziccert dolgoztunk ki, mint általában szoktunk. Sajnos viszont a helyzetkihasználásunk aránya – annak ellenére, hogy a második félidőből sokkal többet hoztunk ki, mint az elsőből - a szokásos maradt. A pálya továbbra sem kedvez a játékstílusunknak és most is sok volt a rossz passz. Mindennek tetejébe, egy kicsi szerencsénk sem volt, gondolok itt Nikolics hatalmas kapufájára. A futóteljesítményünkkel és az akartunkkal sem vagyok elégedett. Tudomásul kell venni, hogy tizenegy ember alkotja a csapatot, s ha akár egyetlen olyan is akad, aki nem „törli fel a pályát” a meccsen, az már az eredmény kárára mehet. Jó volt ez a mérkőzés arra, hogy a felszín alatt megbúvó problémák előkerüljenek és azokat még a pénteki, Debrecen elleni összecsapás előtt tisztázni tudja a csapat. Mindenkinek mindent meg kell tennie a bajnoki címért, minden más csak ezután következhet! A magam részéről szeretném hangsúlyozni, hogy e nem várt vereség ellenére is bizakodó vagyok és ezt nem az optimizmus mondatja velem. Az MTK elleni bajnoki nem volt nehezebb, mint amilyen a debreceni lesz. Úgy tűnik – és ezt főleg az itthoni rossz talajnak tudom be - , hogy az idegenbeli játék jobban fekszik nekünk.
- Alkalmasak vagyunk-e a bajnokság megnyerésére? El tudjuk-e viselni az esélyesség terhét?
+ Érdekes felvetése ez a korábban említett mentális problémának. Visszakérdezek: ősszel miért tudtunk nyerni? Akkor, vagy a tavaszi szezon elején nem volt ekkora tétje a mérkőzéseknek? Sem magamon, sem a többieken nem érzem, hogy fontosabbnak, vagy nagyobb téttel járónak érzik a mostani meccseket. Tényeket mondok megint: ha a végjáték, a támadások befejezése működne, senki nem beszélne mentális problémákról. Szerintem az nem mentális gond, hogy átlag hét ziccer helyzetből egyet tudunk értékesíteni. Legalábbis én nem annak látom.
- Fordítsuk meg az előbbi kérdést: túlságosan magabiztos a csapat, ami túlmegy az egészséges önbizalom határán. Erre mit mondasz?
+ Nagyon csalódott lennék, ha kiderülne, van közöttünk olyan, aki nem hisz abban, hogy mindenkit meg tudunk verni. Nem látok semmiféle problémát abban, ha valaki egy kicsit nagyképű – gondolom, erre utalt a kérdés -, viszont tegye hozzá ehhez mindenki a megfelelő akaratot és hozzáállást. A túlzott magabiztosság viszont nem csaphat át könnyelműségbe!
- Üldözöttből üldözővé váltunk a tabellán. Mennyit változtat ez a helyzeten?
+ Úgy is a három pontért mentünk volna Debrecenbe és most is azért utazunk. Ebből a szempontból minden ugyanolyan, a játékunkon ez nem változtat, az esetleges görcsösségen sem. A magam részéről az MTK elleni mérkőzés pozitív oldalát nézem, ami nem is a csapathoz kötődik: ötödik éve játszom Fehérváron, s most először fordult elő az, hogy 0-1-es eredménynél a közönség mellettünk állt és tovább buzdított minket. Ezért is sajnálom, hogy kiegyenlíteni sem tudtunk.