Ez tűnt ki azokból a beszélgetésekből, amelyeket a tegnap esti mérkőzést követően a játékosokkal folytattunk.
Az ötből három gól szerzője - Vasziljevics, Alves, Polonkai | ||
A találkozót követően csapatunk busza rendőri felvezetéssel érkezett a budapesti Bohémia Sörözőbe, ahová tulajdonosunk, Garancsi István hívta meg a játékosokat egy pohár italra, illetve egy könnyű vacsorára. Honlapunk nem hagyta ki a lehetőséget, s több játékostól is megpróbálta megtudni a parádés győzelem titkát, illetve azt, hogyan élték meg a főszereplők az üllői úti kilencven percet.
Ha egy üzlet beindul…, szokták mondani. No igen, de valakiknek el kell kezdeni, s ez a valaki tegnap éppen André Alves volt, aki tőle egy kicsit szokatlan módon, első nekifutásra a kapusba rúgta a büntetőt, ám a kipattanót aztán értékesítette. Mi volt a gond, kérdeztük az NB I-ben tegnap 150. alkalommal pályára lépő csatárt, aki az eddig szerzett 16 góljával toronymagas esélyese a gólkirályi címnek? „Tulajdonképpen semmi. Azon gondolkoztam, hogy nem oda rúgom a labdát, ahová eddig szoktam, mert azt már a legtöbb kapus ismeri, ezért döntöttem végül úgy, hogy laposan küldöm a jobb sarok felé. Nem jött be. A kipattanót szerencsére sikerült a hálóba pofoznom. Nagyon boldog vagyok, hiszen ezen a meccsen igazán minden összejött a csapatnak. Azt tudtuk mindannyian, hogy győzni akarunk, de magam sem gondoltam volna, hogy ekkora diadalt aratunk. Büszke vagyok mindenkire, a csapat ismét jelesre vizsgázott küzdeni tudásból és összetartásból” – válaszolta Szoszi. Mindezt Dusan Vasziljevics, második gólunk szerzője is megerősítette, s bár Vaszke úgy sántikált le a pályáról a 71. percben, úgy tűnik, a sérülés nem komoly, a lábfejére kapott egy erősebb rúgást. „Nem csak nekem, de az egész csapatnak nagyon jól ment a játék, hatalmasat harcoltunk” - értékelt a középpályás. „Eddig sem lehetett panasz ránk, de most végre olyan gólaránnyal nyertünk, amennyivel akár minden alkalommal nyerhetnénk, ha általában véve jobb lenne a helyzetkihasználásunk. Nem vagyok nagyképű, de én igenis tudtam, hogy győzni fogunk! Nagyon szerettem volna, hogy mindenkinek megmutassuk és bebizonyítsuk, jobb csapat vagyunk. Szerintem a Fradi elleni 5-0, reális. Minden összejött a pályán: jól védekeztünk, jól működött a középpálya, jól ment az előre játék és kihasználtuk a helyzeteinket.” Hogy jól működött a középpálya, azt mindenki láthatta, aki ott volt tegnap akár az Albert Stadion lelátóján, akár a televízió képernyője előtt. Maga, dr. Mezey György is kiemelte a mérkőzés utáni értékelésében a Sándor-Polonkai kettős remek játékát, akik sokat futottak, mindenhol ott voltak, kitűnően szerveztek, s jól védekeztek. „Én is úgy éreztem, hogy sokat kellett középpályán dolgozni, védekezni. Kicsit ugyan más szerepkörben játszottam a Fradi ellen, mint amit eddig megszoktam, hiszen eddig a
Köszönet jár a szurkolóknak, akik elkísérték a csapatot. | ||
szervezésben, ezúttal pedig Elek helyén a védekezésben kellett részt vennem Sándor Gyuri mellett. Jól ment a játék, s a gól, amit szereztem, csak feltette az i-re a pontot. A Mester felhívta a figyelmünket arra, hogy mivel a Fradinak három védője van, ezért valamelyikünk induljon be két védő közé. Amikor Sándor középen labdát kapott, elindultam befelé, Gyuri pedig nagyszerűen passzolt elém. Ahogy pattant a „zsuga” én már azt terveztem, hogy átemelem a kapust, s az elrúgás utáni pillanatban tudtam, hogy jól sikerült a mozdulat. Mi volt a siker titka? Szerintem semmi újdonságot nem csináltunk, a mi játékunkat ezúttal is a stabil védekezésre épülő, támadó jellegű foci jellemezte, amelyhez tegnap mindenki a saját mentális felkészültségének megfelelően tudta hozzátenni a maga részét. A Mester ezt is várta tőlünk” – foglalta össze Poló. De vajon mi volt a kulcsmomentum? Mi volt az, amivel dr. Mezey György ennyire fel tudta tüzelni a srácokat, amivel ekkora győzelemre tudta sarkalni őket? Mérkőzés előtti interjújában vezetőedzőnk utalt arra, hogy beszélgetett a játékosokkal, de részleteket nem árult el. „Egyértelmű, hogy nem taktikai utasításokat akart adni a Mester, inkább emberi oldalról igyekezett felkészíteni minket” - árulta el a mérkőzést követően a csapatkapitány, Lipták Zoltán. „Nyilván nem mesélem el, mi hangzott el szó szerint, a lényeg azonban az, hogy próbált feltüzelni minket, s elhitetni velünk, hogy ennek a meccsnek magasan mi vagyunk az esélyesei. A felkészítés sikeresnek bizonyult.”
A végére marad a kérdés: mi következik ezután? Csapatunk ezzel a győzelemmel 9 pontra növelte az előnyét a mezőnnyel szemben és a sajtóorgánumok nagy része már kész tényként könyvelte el a Videoton bajnoki aranyát, bár még 11 forduló hátra van a Monicomp Ligából. „A Fradi meccs előtt is voltak, akik így vélekedtek. Mi akkor sem foglalkoztunk ezzel, ezután sem fogunk. Szép győzelem volt ez az 5-0-s, de holnap reggel már új feladat előtt állunk, s a mi dolgunk, hogy arra koncentráljunk, és azt is megoldjuk. Nem szabad a sikert túlreagálni, mert könnyen áteshetünk a ló túloldalára, az pedig hiba lenne.” – zárta a gondolatait a csapatkapitány.
Nincs más hátra tehát, mint tovább előre, hiszen kedden a továbbjutás jogát készül kiharcolni a csapat a Sóstói Stadionban a Honvéd ellenében.