„Nekem még mindig nem természetes”

Fehérvári rekorder: egyetlen naptári évben tízszer lépett pályára a magyar válogatottban. Ez korábban egyetlen Vidi-játékosnak sem adatott meg, és jelzi, a jelenlegi szakmai stáb a nemzeti csapat élén alapemberként számít Elek Ákosra. Messziről indult, amikor először került a keretbe, majd a pályára címeres mezben, még előítéletekkel és (nemcsak külső…) ellenszenvvel is meg kellett küzdenie, mára viszont a szurkolók is elismerik, helye van a nemzeti csapat középpályáján. Nem mellékes az ügy szempontjából, hogy az idei válogatott, a Vidi játékosával együtt elnyerte a közönség szimpátiáját, hiszen versenyben volt a továbbjutásért az EB-selejtező csoportban.

Számítottál rá, hogy nemcsak bemutatkozhatsz, de meg is ragadsz a válogatott kezdőcsapatában?

Mondhatom, hogy miután már tavaly bekerültem a csapatba, számítottam a további meghívókra. De a lelkemnek még mindig nagyon jól esik, egyáltalán nem veszem természetesnek. A legnagyobb öröm ilyenkor az, hogy az országot képviselhetem, természetes, hogy szeretném megfelelő színvonalon tenni.

A válogatott sokak számára váratlanul jól szerepelt a sorozatban. Mi a magyarázat?

Mindenki megértette, mit szeretne az új szakmai stáb, mégpedig a vártnál hamarabb. De azért ennyi pontra senki nem számított, hogy mégis összejött, annak is köszönhető, hogy végre mi szereztünk győztes gólokat meccsek hajrájában. Igazából csak két selejtező volt, amivel nem tudunk elszámolni, az egyik a hollandok elleni hazai, ahol túl lassú kezdésből kapkodás lett és sima vereség. Pár nap múlva Hollandiában már volt tartásunk. A másik szerencsétlen meccs a finnek elleni hazai volt, ott nem azt az arcunkat mutattuk, amit korábban, lehetett érezni a csapaton, hogy előtte rendesen elkeseredtünk, hiszen a másik csoportmeccs eredménye miatt elszállt a továbbjutási esély.

De a finnekről te mégis jó emlékeket őrizhetsz, igaz, még tavalyról. A helsinki meccs utolsó pillanataiban mutatott szólód és gólpasszod egyszeriben mindenkivel elfogadtatta: helyed van a csapatban.

Igen, bár a Wembley stadionban mutatkoztam be, de ha én és a válogatott egy mondatba kerülünk, mindenkinek az a finnek elleni kinti mérkőzés jut eszébe. Jó volt, hogy úgy alakult, de én nem ragozom ezt túl. Egyetlen egyszer láttam, nem is szeretem nagyon visszanézni, mindig az újabb feladatok a fontosak. Azóta azért értem el mást is a válogatottban, megszereztem első gólomat, adtam újabb gólpasszt. A csapat szempontjából pedig sokkal fontosabb, hogy noha új keret új szisztémában kezdett dolgozni, a vártnál jobb eredményeket értünk el és végig versenyben voltunk.

Ha már új keret… Nem indult problémamentesen a történet, ráadásul belülről kaptatok közvetett „kritikát” ti, a Videoton játékosai egy nyílt levél egyik fejezeteként…