A Tyerek Groznij ellen még csak tíz percet, a Hangcsou Greentown ellen viszont már több mint egy órát töltött a pályán Stopira.
Hosszú kihagyás után, Törökországban már ugyanazt a munkát végezheted mint a többiek, és az edzéseken úgy látszik, nagyon jól érzed magad a pályán. Hogy van Stopira 2013 február közepén?
Jól látszik, tényleg nagyon jól érzem magam a pályán, örülök, hogy végre teljes értékű edzésmunkát végezve edzhetek a csapattal és már játszani is tudok. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy a százszázalékos erőnléti állapot eléréséhez még rengeteg a teendőm. Pedig a kezdőbe csak ilyen állapotban van esélyem visszakerülni, úgyhogy természetesen az a célom, hogy ez minél előbb megtörténjen. Azt hiszem ebből kiderül, hogy rég éreztem magam ilyen jól.
Mi volt a legnehezebb az elmúlt négy hónapban, és melyik időszak jelentette a mélypontot?
A legnehezebb rész az első pár hét volt az operáció után. Visszagondolva, életem egyik legrosszabb időszaka volt, rettentően kétségbeestem a jövőt illetően. Nagyon jó periódusban játszott éppen a csapat akár az Európa Ligát, akár a bajnokságot nézzük, hiszen októberben vertük meg a Sportingot, majd már nélkülem a Baselt és a nagy hazai riválist, a Debrecent is. Ezen kívül a Zöld-foki szigetek válogatottja is rendkívül fontos mérkőzést játszott, és én tudtam, hogy nem tudok hozzátenni ezekhez a találkozókhoz, pedig egyre jobban ment a játék.
Az első, tehetetlen időszak után viszont meglehetősen gyorsan elkezdődött a rehabilitáció. Milyen volt a visszatérésen dolgozni?
A csapattársak, az edzői stáb, a háttérben dolgozók és a szurkolók is folyamatosan biztattak, ami nagyon jó érzés volt, sokat segített, ezúton is köszönöm mindazoknak, akiknek esetleg személyesen ezt nem tudtam megtenni. A korábban tőlem megszokott szintnél is jobban akarok teljesíteni a jövőben, azt hiszem így tudom meghálálni leginkább azt a szeretetet, ami körülvett ebben a nehéz időszakban a klubnál.
Rövid időn belül ez már a második - igaz az előzőnél jóval rövidebb - edzőtábor, hogy éled meg ezeket a heteket?
A spanyolországi három és ez a törökországi egy hét nagyon fontos a csapatnak, hogy tavasszal a lehető legjobb eredményeket érje el. Természetesen nem könnyű közel egy hónapot távol lenni, de arra kell gondolnunk, hogy az ebben az időben elvégzett munka a mi javunkat szolgálja.
Hogyan érintette a csapatot vagy személy szerint téged, hogy január közepe óta José Gomes irányítja a Vidit?
Az edzőváltás semmilyen törést nem okozott a szakmai munkában, szinte észrevehetetlen a váltás ebből a szempontból, ugyanolyan alapos és mindenre kiterjedő felkészülést csinálunk, mint tettük azt Paulo Sousa vezetésével. José Gomes személyében pedig egy kitűnő szakembert ismerhettem meg, örülök, hogy együtt dolgozhatunk.
131 nap után a Tyerek Groznij elleni edzőmeccsen még csak csereként tíz, a Greentown elleni összecsapáson viszont már kezdőként több mint egy órát játszottál. Milyen volt újra a pályán?
Nagyon jó volt újra pályára lépni, a szerdai találkozón a végére álltam be, de így is volt egy jó lövésem, szombaton pedig már a meccs kétharmadában játszottam, és úgy érzem, nem is rosszul. Volt bennem egyfajta félsz a kezdés előtt, hogy esetleg bizonyos játékszituációkban eszembe juthatnak negatív dolgok, amik megzavarhatnak, de szerencsére nem így volt. Ahogy elkezdődött a találkozó, felvettem a ritmust és végig élveztem a játékot.
(Fotó: Fourfourtwo.hu/Takács József)
Szerző: Acsai N. Ferenc
Fotó: Fourfourtwo.hu/Takács József