Nikolics: "Minden gólt meg kell becsülni"

- Két hete kezdődött el a felkészülés, hogy értékeled az eddig elvégzett munkát?

A felkészülés első szakaszában járunk, jó ellenfelek ellen tudunk meccseket játszani, és kiváló körülmények között edzünk. Ebben a periódusban még nem a barátságos meccsek eredményein van a hangsúly, hanem azon, hogy éles szituációban tudjuk gyakorolni azokat a dolgokat, melyeket edzéseken végzünk el. Azon dolgozunk, hogy topformában legyünk, mire kezdődik a tavaszi szezon.

- Ismerlek már annyira, hogy tudom rólad azt, hogy a győzelem mellett a másik legfontosabb dolog számodra a futballpályán a góllövés, legyen szó akár tétmérkőzésről, akár csak egy egymás közti játékról az edzésen.

Ez tényleg így van! Minden gólt meg kell becsülni, én ilyen vagyok. Edzésen is ugyanúgy a maximumot próbálom nyújtani, mint tétmeccseken, és az edzésen szerzett gólnak is ugyanúgy tudok örülni. Az első két idei edzőmeccsünkön sikerült egy-egy gólt szereznem, és a továbbiakban is azon leszek, hogy minél több találat fűződjön a nevemhez.

- Amikor december elején arról kérdeztelek, hogy fog telni számodra a téli szünet, volt egy terved, amely aztán végül nem valósult meg teljesen. Meglepődtél, hogy január 6-án a válogatottban volt jelenésed?

Valóban, a terv az volt, hogy karácsonykor Magyarországon leszünk, szilveszterkor és a szerb karácsony idején pedig Szerbiában. Nem így történt, de egy cseppet sem bánom. Sokat dolgoztam azért, hogy meghívót kapjak a válogatottba. Persze meglepődtem, mert nem számítottam arra, hogy összetartás lesz január elején, de örültem a meghívónak, és örömmel mentem a válogatottba. Mindent elkövetek azért, hogy ez ne csak egyszeri alkalom legyen, hanem rendszeresen érkezzen számomra a szövetségi kapitánytól meghívó a nemzeti csapatba.

- Ismerted korábbról személyesen Pintér Attilát?

Csupán egyszer találkoztunk, amikor tavaly megsérültem Győrben, és kórházba kerültem, akkor ott meglátogatott. De az igazi megismerkedésre január elején, Telkiben került sor. Konkrétumokról nem esett szó ezen az összetartáson, de láttam, mi volt a szövetségi kapitánynak a célja. Meg akarta értetni velünk a futballfilozófiáját, hogy mit vár el a válogatottól. Ezt jó dolognak tartom, örülök, hogy ott lehettem.

- Visszatérve az edzőtáborhoz, hosszú és monoton időszak ez számotokra. Hogy viseli a családod a hiányodat, főleg annak tükrében, hogy a feleséged várandós?

Ahogy az összes csapattársamnak, úgy természetesen nekem is nehéz ennyi időt távol tölteni a családtól. Azonban mindenképp meg kell dicsérni a klub vezetőségét, akik biztosították számunkra ezeket a feltételeket. Minden játékosnak nagyon meg kell az ilyet becsülnie, és úgy gondolom, meg is becsüljük. Természetesen az ilyen hosszú edzőtáborok rendkívül egyhangúak, de profi futballisták vagyunk, rengeteg hasonló időszak van már mögöttünk. A családom nagyon hiányzik, szerencsére azonban minden nap tudok a feleségemmel az interneten keresztül beszélni. Biztos, hogy teljesen sosem fogja megszokni ezt az életvitelt, de mindig ott van mellettem, mindenben támogat, és ez rengeteget jelent nekem.

- Mikor születik meg a második gyermeked?

A tervek szerint március 25-én. Ami biztos, hogy kisfiú lesz, a neve pedig Marco.

- Mindenki tudja, hogy a legjobb barátod a Vidiben Nikola Mitrovics volt. Tartjátok a kapcsolatot amióta külföldre igazolt?

Persze, nagyon sokat beszélünk, heti két-három alkalommal is. Nagyon jól érzi magát Izraelben, sikerült beilleszkednie a csapatba. Drukkolok neki, hiszen tényleg jó barátok vagyunk, és remekül megértettük egymást a pályán, és a pályán kívül is.

- Ha már külföldnél tartunk, akkor megkerülhetetlen a kérdés, hiszen minden átigazolási szezonban terítéken van, és a szurkolókat is ez érdekli a legjobban: maradsz a Vidiben, vagy külföldre igazolsz?

Nekem ezzel nem szabad foglalkoznom. Csinálom a dolgomat, fejben maximálisan itt vagyok. Ez roppant érzékeny kérdés, mert ha egy játékos sokat gondolkodik ezen, akkor a teljesítményére is rossz hatással lehet. Számomra a legfontosabb, hogy folyamatosan tovább fejlődjek, és új dolgokat tanuljak, mégpedig azért, hogy még jobb labdarúgó legyek. Nem is olvasom az újságokban a rólam szóló híreket. Van egy menedzserem, ez az ő dolga. Tudja pontosan, hogy én mit akarok. Csak akkor vagyok hajlandó elhagyni a Vidit, ha ez a klubnak is jó, és nekem is. Nem sietek sehova, nagyon jól érzem magam Székesfehérváron. Rengeteget kaptam ettől a klubtól, és bízom benne, hogy én is sokat adtam a Vidinek. Olyan ember vagyok, aki büszke arra, amit ettől a klubtól kapott, és nagyon megbecsülöm a szurkolók szeretetét is. Azt sem tartom kizártnak, hogy pályafutásom végéig a Vidi játékosa maradok, amennyiben a klub is hasonlóan gondolkodik velem kapcsolatban.