HU
Védőnkkel hosszabban beszélgettünk eddigi pályafutásáról, céljairól és arról is, hogy mi a kedvenc időtöltése a szabadidejében.
Fiatal korodban miért pont a labdarúgást választottad?
A futball szeretetét édesapámtól örököltem, aki alacsonyabb osztályokban játszott, így a futball-labda azóta meghatározó szerepet játszik az életemben, amióta csak az eszemet tudom. Otthon és az iskolában is folyamatosan rúgtam a bőrt, amikor időm engedte, később pedig gyakran kijártunk édesapám mérkőzéseire is szurkolni.
Tököli gyerekként hogy kerültél a Budapest Honvéd akadémiájára?
Ez amúgy egy érdekes történet és bizony óriási szerepe volt a véletlennek abban, hogy a Honvéd akadémiájára kerültem. A tököli általános iskolában volt egy diákolimpia és Märtz Jani bácsi lánya ott kézilabdázott Tökölön. Jani bácsi behozta a kislánya szerelését a tornacsarnokba leadni, mi pedig pont akkor fociztunk ott és egy kicsit belenézett a meccsünkbe. Ekkoriban a Budapest Honvéd utánpótlásában dolgozott Jani bácsi és mivel megtetszett neki ott a tornacsarnokban a játékom, megkérdezte tőlem, volna-e kedvem egy edzésre elmenni a Honvéd korosztályos csapatába. Nyolc éves voltam ekkor, szóval nyilván nem egyedül hoztam meg a döntést, de szerencsére a szüleim mindenben támogattak, így végül elmentem arra a bizonyos edzésre és aztán a következő tíz évben ott is maradtam a Budapest Honvédban.
Egyből beköltöztél az akadémiára? Nem, kezdetben bejárós voltam, ami elég nagy áldozathozatalt követelt a szüleimtől, hiszen minden nap iskola után bevittek kocsival Tökölről Kispestre, ott megvárták az edzésem végét, aztán mentünk haza. Tényleg csak köszönettel tartozom a szüleimnek, hiszen 14 órakor végeztem a suliban, ők már ott vártak az iskola előtt, aztán körülbelül egy órát utaztunk Kispestig, ott megvárták amíg végzek az edzéssel, ez körülbelül másfél-két óra volt, aztán újabb egy óra utazás haza Tökölre és akkor utána még várt rám az iskolai házi feladat. Tényleg rengeteg áldozattal és lemondással jár az, hogy valakiből profi labdarúgó váljon, ezt a saját bőrömön tapasztaltam és egyedül nem is sikerült volna. Végül olyan 15 éves lehettem, amikor beköltöztem a Honvéd akadémiájára. Hogyan alakult a pályafutásod, miután "kirepültél" a Honvéd akadémiájáról? Az akadémia befejezése után körülbelül másfél évet a Honvéd második csapatában töltöttem, de sajnos nem igazán volt lehetőségem az első csapat közelébe kerülni, viszont mindenképp szerettem volna feljebb lépni, így a 2017/2018-as szezon téli átigazolási időszakában az NB II-es Szeged együttesébe kerültem kölcsönbe, ahol a tavaszi szezonban 17 bajnokin léptem pályára. Nyáron aztán megkeresett az akkor még NB II-ben szereplő ZTE és mivel a Honvédnál továbbra sem kerültem számításba az NB I-es csapatnál, így a 2018/2019-es idényt már Zalaegerszegen kezdtem meg, akkor még ugyancsak kölcsönjátékosként. Az a szezon jól sikerült, szezon végén NB II-es bajnoki címet ünnepelhettünk és kiharcoltuk az élvonalba való feljutást. Később aztán végleg megvásárolta a ZTE a játékjogomat a Honvédtól, az NB I-re viszont megerősítették a csapat keretét, kezdetben kevesebb játéklehetőséget kaptam az élvonalban, viszont a folyamatos fejlődésem érdekében kölcsönadtak a Lendvának. Viszont akkor robbant be a COVID-járvány, így csupán néhány felkészülési meccset és egy bajnokit tudtam ott játszani, emellett a Szlovén Kupában elődöntőt és döntőt is játszottunk, ez utóbbit sajnos elveszítettük, de így is az addigi karrierem legfontosabb mérkőzéseként tekintek arra a döntőre. Nyáron aztán visszakerültem Zalaegerszegre és akkor Boér Gábor vezetőedzőtől megkaptam a lehetőséget, amivel próbáltam élni és onnantól kezdve kezdtem el stabilan játszani az NB I-ben. Ami nem sikerült a Lendvával, az tavaly összejött a ZTE-vel - megnyertétek a kupadöntőt. Emellett a bajnokságban is jól ment neked a játék, gólokat lőttél, gólpasszokat adtál. Mondhatjuk, hogy a tavalyi szezon volt pályafutásod eddigi legjobb idénye? Mindenképp! Nagyszerű élmény volt a kupagyőzelem és az is igaz, hogy a bajnokságban is volt több jó meccsem, de azért nem mondanám azt, hogy maradéktalanul elégedett lennék a játékommal, voltak kisebb-nagyobb hullámvölgyek, de összességében az eddigi legjobb szezonomon vagyok túl. Azt számon tartod, hogy kézzel, vagy lábbal adtál eddig több gólpasszt? Nem vezetek ilyen statisztikát, de tény, hogy több bedobásomból is született már gól. Nem mondanám, hogy ezekre a bedobásokra tudatosan készülök, erre egyfajta genetikai adottságként tekintek, hogy ilyen nagyot tudok dobni, aztán nyilván az edzők ebből próbálják a legtöbbet kihozni, hiszen egy szöglettel, vagy oldalszabadrúgással felérő bedobás mindig veszélyes tud lenni az ellenfél kapuja előtt. De arról szó sincs, hogy edzéseken mondjuk medicinlabdával gyakorlom a bedobásokat, vagy ilyesmi (nevet). Ki volt gyerekkorodban az a futballista, akire példaképként tekintettél? Fiatalon nagyon sok YouTube-videót néztem meg különböző játékosokról, voltak olyanok, akiktől a védekező részt próbáltam ellesni és voltak olyanok is, akiktől inkább a támadójátékot. Ha mindenképp meg kell neveznem egy játékost, akkor az Roberto Carlos lenne, annak ellenére is, hogy nagy Barcelona-drukker vagyok. A gyerekként magad elé kitűzött célokból mik azok, amiket már sikerült megvalósítanod és mik azok, amik még megvalósításra várnak? A legnagyobb álmom az volt, hogy profi futballista legyek, ez már megvalósult. Ahogy elérek egy korábban kitűzött célt, mindig megfogalmazok egy újabbat, ez az, ami folyamatosan motivációt ad nekem. Amikor a Honvéd második csapatában szerepeltem, akkor szerettem volna egy osztállyal feljebb kerülni, ez végül a szegedi kölcsönjátékommal megvalósult. Utána kitűztem célul az NB I-et, ami a ZTE-vel ugyancsak összejött. Azzal, hogy a Vidibe kerültem, újabb mérföldkőhöz érkeztem a karrieremben, hiszen egy olyan csapatba kerültem, ahol még nagyon sokat tudok fejlődni. Nyilván vannak távlati céljaim, szeretnék egyszer majd bemutatkozni a felnőtt válogatottban és idővel majd kipróbálni magam egy külföldi bajnokságban is. Ehhez azonban még rengeteg munka vár rám, viszont úgy érzem, a céljaim eléréséhez a legjobb helyen vagyok most. Mivel szereted eltölteni a szabadidődet, mi a hobbyd? Amikor több szabadidőm van, akkor mindig igyekszem időt szakítani a pecázásra, nagyon szeretek horgászni. Ami napi szinten a legjobban kikapcsol az pedig a kutyasétáltatás. Van két kutyánk és a párommal szinte minden délután be szoktunk iktatni egy nagyobb sétát a kutyákkal. Jelenleg még Tökölön lakunk, de napokon belül ide költözünk Székesfehérvárra, már nagyon várom, hogy felfedezhessük a várost és a város környékén lévő kirándulóhelyeket. 
Author: Wéninger Ákos
Photo: fehervarfc.hu
