És egyébként, hogy élsz? - Villámkérdések Kovácsik Ádámnak

Sziasztok! Helga vagyok, és igyekszem nektek az eddigiektől kicsit eltérően bemutatni azokat a játékosokat, akiket hétről hétre a Vidi mezében láthattok küzdeni a pályán. Legutóbb Sejben Viktorral, előtte Loic Negoval beszélgettem, aktuális "áldozatom" pedig az első csapatban az előző héten bemutatkozó kapus, Kovácsik Ádám. Vágjunk is bele! 

Hogy érzed magad itt Fehérváron?

Nagyon tetszik nekem a város. Csendesebb, barátságosabb, mint például Budapest. Én 15 éves koromig éltem Kispesten, aztán pedig Olaszországba költöztem és ott játszottam 8 évig. Ezek után felüdülés az itteni nyugalom, élvezem, hogy sokat sétálunk a feleségemmel a Fő utcán vagy a Zichy-ligetben, sőt egyszer már színházban is voltunk.

Mi az, amire szívesen emlékszel vissza a gyerekkorodból?

Az óvodai gondtalanság jut eszembe, amikor homokoztunk és fogócskáztunk egész nap.

Romantikus alkatnak tartod magad?

Ha őszinte akarok lenni, akkor nem. Néha veszek virágot a feleségemnek, vagy elviszem vacsorázni, de azt hiszem, hogy ha őt kérdeznénk meg erről, akkor azt mondaná, hogy lehetne több ilyen alkalom.

Hogyan kérted meg a kezét?

Elvittem vacsorázni a Gellért-hegyre egy étterembe névnapja alkalmából. Ő persze azt hitte, hogy egyszerű névnapi vacsora lesz. Utána a Szabadság szobor lábához sétáltunk, ráláttunk egész Budapestre és a terv az volt, hogy ott fogom megkérni. De sajnos annyian voltak körülöttünk, hogy muszáj volt kicsit húzni az időt és sétálgatni, ameddig eloszlik a tömeg. Ezt ő magas sarkúban kevésbé élvezte, de mikor kiderült, hogy mi volt az oka az egésznek, már semmit nem bánt.

Mit csinálsz, ha kikapcsolódásra vágysz?

Olyankor olvasni szoktam, főleg thrillereket, X-boxozom, vagy a feleségemmel szervezünk valami közös programot.

Ha filmekről van szó, akkor is a thrillereket szereted?

Igen. Az akciófilmeket már kevésbé és érdekes módon a vígjátékokat egyáltalán nem. 

Ki az a csapatból, aki a legközelebb áll hozzád?

Szekeres Adriánnal és a Pölöskei Zsolttal már ismertük egymást régebbről, úgyhogy ők mindenképpen. Nyilván a kapusokkal is nagyon jóban vagyok, mert állandóan együtt vagyunk, de úgy érzem, hogy bár nem vagyok itt régóta, de elfogadott mindenki és sikerült beilleszkedni.

Van valami az eddigi életed során, amit ma már máshogy csinálnál?

Nincs ilyen. Nem tudhatom, hogy ha bármikor is más döntést hozok, akkor most hol lennék és lehet, hogy sokkal rosszabb lenne. Úgy gondolom, hogy minden úgy jó, ahogy alakult, elégedett vagyok az életemmel.

Ha nem focista lennél, akkor mivel foglalkoznál?

Tenisszel. De ha nem sport, akkor vállalkozó lennék.

Mi a legrosszabb tulajdonságod?

Sokszor első nekifutásra negatívan reagálok a dolgokra, annak ellenére, hogy egy nagyon pozitív embernek tartom magam. Például egy negatív kritika hallatán eléggé össze tudok zuhanni, kell egy kis idő, hogy átgondoljam, átértékeljem és képes legyek meglátni a helyzet pozitívumait. De összességében úgy gondolom, hogy jó természetem van, alkalmazkodó típus vagyok.

Tudsz főzni?

Tésztát és virslit igen. Nem szoktam főzni, néha segítek a feleségemnek, szerencsére ő ebben nagyon jó.

Ha lehetne három kívánságod, mik lennének azok?

Én nem szeretnék nagy dolgokat. Legyek boldog, én is és az egész családom és legyünk egészségesek. Ha ez megvan, akkor jöhet bármi.

Ha lesz gyereketek, fiút vagy lányt szeretnél?

Egy fiú, egy lány és a fiú legyen az idősebb.

Véleményed szerint, mi a legnehezebb egy focista életében?

Az alkalmazkodás. Hosszú távon nagyon nehéz úgy élni, hogy tudod, hogy bármelyik pillanatban szólhatnak, hogy indulj: új ország, új város, új csapat. Ott kell hagyni a barátokat, kialakítani egy új életet és persze az is teljesen bizonytalan. Ezt leszámítva a világ legjobb munkája a miénk, azt csinálhatjuk egész nap, amit szeretünk.

Van valami meccs előtti bevett szokásod, ami nélkül nem lépsz pályára?

A kezdő sípszó után le szoktam guggolni, és ha belépek a kapuba, akkor meg szoktam érinteni a felső lécet. Más nincs, de ezek sem olyan véresen komoly dolgok. Nem gondolom, hogy ha elmaradnának, akkor rosszabbul játszanék, inkább csak megszokás.

Milyen sporteseményen voltál utoljára nézőként?

Olaszországban egy Roma-Lazio meccsen. Itthon már csak a TV-ben szoktam teniszt nézni, de egyszer szeretnék kijutni a Roland-Garros-ra.

Hogy szeretnéd látni magad öt év múlva?

Nehéz kérdés. Nem szeretek tervezni, mert lehet, hogy önhibámon kívül nem érem el a kitűzött célt, viszont ettől még kudarcnak élném meg. Az élet úgyis oda sodor, ahol lennem kell, én meg majd megpróbálom mindig a legtöbbet kihozni magamból.