Dvéri Zsolt: „Minden vágyam az volt, hogy egyszer a Vidi családhoz tartozzak”

12 éves korod óta, mindössze négy év kihagyással a Sóstói Stadionban töltötted az életedet, ha arról beszélünk, hogy a Sóstó legszebb pillanatai, mi az első, ami eszedbe jut?

Amikor először beléptem a stadionba 12 évesen, és részt vehettem egy Videoton edzésen. Kiskorom óta a Vidi nagy rajongója voltam, ezen a csapaton nőttem fel, és minden vágyam az volt, hogy egyszer a Vidi családhoz tartozzak.

Ami sikerült is, hiszen végigjártad a korosztályos csapatokat, meghatározó játékossá váltál. Profi pályafutásodból mi a legszebb pillanatod?

Szerencsére volt nagyon sok. Persze voltak kellemetlen emlékek is, de az ember általában a szépre emlékszik. Nekem megadatott az, hogy úgy lépjek pályára, hogy 10-15 ezer szurkoló bíztatja a csapatot. Ezek közül is azokra emlékszem vissza legszívesebben, ahol gólt szereztem, főleg ha az én gólommal nyertünk. Szerencsére több ilyen is volt.

Pályán kívül is volt néhány emlékezetes pillanatod, például néhány emlékezetes edzésed Vidikével, a csapat kutyájával…

Ez a történet messzire nyúlik vissza. Vidikét eredetileg Kuttor Attilának szántuk, meglepetésként kapta volna a csapattól és a klubtól az 500. mérkőzésére. Nem tudtuk, hogy addigra vett már magának kiskutyákat, és nem volt több helye. Végül úgy döntöttünk, hogy legyen a csapat kutyája, ezért kapta a Vidike nevet. A stadionban nem maradhatott, és mivel nekem elég területem van, vállaltam a gondozását. Sokszor eljött velem edzésre is, a csapat körül sertepertélt ilyenkor és bejárta a stadiont. Sok fénykép és reklámfilm is készült róla.

Aktív pályafutásod után sem távolodtál el a Viditől, jelenleg a második csapat pályaedzője vagy. Ebből az időszakból mire emlékszel vissza szívesen?

Szerencsés vagyok, az edzői karrierem kezdete óta olyanok keze alatt dolgozhattam, akiknek neve van a szakmában. Próbálom végigjárni a szamárlétrát, mint ahogy játékosként is tettem; folyamatosan tanulok, képzem magam. A legszebb pillanatom ebből az időszakból egyértelműen az volt, amikor felkértek, hogy vállaljam el az NB III-as csapatnál a pályaedzői munkát. Bár dolgoztam már megyei szinten felnőttekkel, én úgy gondolom, hogy a Videoton FC második csapatánál dolgozni mindenképpen kihívás és megtiszteltetés.