Vidi-játékosként nem sok sikerélménye volt legendás védőnknek, a Vidi edzőjeként azonban veretlen maradt az ETO-val szemben.
A hétvégi mérkőzés kapcsán Disztl Lászlóval idéztük fel a 80-as évek ETO-Vidi rangadóit, és természetesen szóba kerültek azok az összecsapások is, ahol már nem játékosként, hanem edzőként nézett farkasszemet a Győrrel.
Disztl László Vidi-játékosként az ETO ellen:
14 mérkőzés - 1 győzelem - 2 döntetlen - 11 vereség
"Minden ETO-Vidi és persze Vidi-ETO mérkőzés a 80-as években óriási rangadónak számított. Nem csak mi, játékosok vártuk ezeket az összecsapásokat felfokozott izgalommal, hanem a két csapat szurkolói is. Vidi-játékosként 1980. őszén játszottam először a győriek ellen, és nyertünk 3-1-re. Az egyetlen szépséghibája a történetnek csupán annyi, hogy az első győzelmem NB I-es játékosként az ETO ellen, egyben az utolsó is volt a Vidi színeiben, pedig több mint egy tucatszor szerepeltem a zöld-fehérek ellen. Verebes Józsi bácsi volt az edzőm az első évben, ekkor 18 éves voltam, és a szezon valamennyi mérkőzésén játszottam, ez pedig nagyon jót tett az önbizalmamnak. Az idény elején odajött hozzám és annyit mondott, hogy az első 5 fordulóban mindenképp játszani fogok, akármilyen teljesítményt is nyújtsak. Ez pedig tökéletes pszichológiának tűnt, hiszen egyáltalán nem voltam ideges, amikor pályára léptem, és végül elégedett lehetett velem a Mester, ugyanis a szezon összes meccsén játszottam.
Akkoriban kicsit sajnáltam is, hogy a bajnokság végén Győrbe került. Emlékszem, minden mérkőzés előtt barátsággal üdvözöltük egymást, sajnos a meccsek végén pedig általában én gratuláltam Józsi bácsinak. A mérkőzések hangulata szinte minden alkalommal szenzációs volt, talán ennek is köszönhető, hogy általában élvezetes, jó mérkőzéseket játszott a két csapat egymás ellen."
Disztl László a Vidi edzőjeként az ETO ellen:
3 mérkőzés - 1 győzelem - 2 döntetlen - 0 vereség
"1997. március 15-én debütáltam vezetőedzőként a Videoton FC kispadján. Érdekesség, hogy játékosként az első NB I-es mérkőzésemet a Csepel ellen játszottam, és edzőként is a Csepel ellen mutatkoztam be az élvonalban. Ráadásul játékosként is nagyon fiatal voltam, amikor elkezdtem játszani az NB I-ben, és bizony amikor edző lettem, akkor is csak 35 éves voltam.
Vezetőedzőként az első meccsem a Győr ellen igazán fordulatos volt, hiszen az 50. percben már 2-0-ra vezettek a hazaiak, azonban alig másfél perc alatt sikerült az 59. és a 61. perc között egyenlítenünk. Ekkoriban egyébként már nem uralkodott sem a győri, sem a székesfehérvári stadionban olyan hangulat, mint a 80-as években, de azért 7-8000 néző még simán összejött egy ETO-Vidi rangadóra, sőt ha jól emlékszem, 1997. novemberében több mint 11.000-en jöttek ki szurkolni a Sóstói Stadionba az ETO elleni bajnokinkra. Hiába na, a két csapat összecsapása mindig is rangadó volt, és az is marad!
2008-ban kissé váratlanul ismét felkértek szezon közben, hogy legyek a Vidi edzője, amit nagyon boldogan elvállaltam. Tavasszal hazai pályán játszottunk a győriekkel, és Dajic korai góljával nyertünk is 1-0-ra. Érdekesség, hogy öt játékos is van a győriek jelenlegi keretében, akik már azon a három és fél évvel ezelőtti meccsen is pályára léptek (Stevanovic, Völgyi, Dudás, Tokody, Koltai)."
Disztl László azt is elárulta, hogy izgalmas, jó iramú mérkőzést, és természetesen Vidi-győzelmet vár a vasárnapi rangadótól.
Author: Wéninger Ákos